Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

220. országos ülés Í903 a két államban élő népeket egymástól gazda­sági és történelmi ellentétek következtében gyű­lölet választja el, egyéb biztositéka nem lenét, mint egy erős hadsereg, a mely az uralkodó ke­zében eszköz mindenre, minden ellen, eszköz kü­lönösen arra, hogy fentartsa ezt a kapcsolatot, a mely tisztán az uralkodóház érdekében létesült és a melyet Magyarország csak kényszerűségből fogadott el és azzal, hogy lassan-lassan, de állandóan lazábbá és lazábbá fogja tenni. (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Épen ezért ennek az állami kapcsolatnak a létezési alapját nem a benne élő népeknek faji összetartozósága vagy érdekeik azonossága képezi, hanem tisztán az uralkodóháznak családi, hatalmi és nemzet­közi előkelősége, s épen ezért az államnak nem is áll érdekében ennek a kapcsolatnak a fen­tartása, sem pedig az, hogy azokat az intéz­ményeket erősebbekké tegye, a melyek ennek a­állami kapcsolatnak további fenmaradását bizz tositják. Ezek az intézmények mint egy ma­gasabb közjogi alakulatnak szervei: az egyes államoknak érdekeit, különösen pedig Magyar­országnak érdekeit mindig csak másodrangú kérdésnek tekintették. (TJgy van! a szélsöbalol­dalon.) Az első szempont ezeknek az intézmé­nyeknek a működésében az, hogy az uralkodó­háznak nagysága megmaradjon és ezen czélból megmaradjon az államkapcsolat. Az, hogy ezen keretben Magyarország mikép boldogul, csak másodrangú érdek. (Úgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Épen ezért hiu önámitásnak kell azt te­kinteni, hogy 1867 után még Magyarország szuverenitásáról beszélnek. (TJgy van! a szélsö­baloldalon.) Mert mely államot lehet szuverén­nak nevezni? Azt, a melynek van saját, kizá­rólag önmagából keletkező akarata, és van saját, kizárólag önmaga által alkotott szerve ezen akarat végrehajtására. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A mely ezen akaratával intéz­ményeket lótesit, fejleszt, mozgásba hoz és meg­szüntet és teszi ezt akként, hogy mindezekben csak egy szempontot ismer el irányadónak és ez az állam jóléte, az állami czélok betöltése, az állam maga. (TJgy van! TJgy van! a szélsö­baloldalon.) A mint ez a szempont egy másik­nak kénytelen, helyet adni, akkor nem lehet már államról beszélni, hanem csak tartományról, (TJgy van! a szélsöbaloldalon) akkor az állam már nem képes betölteni állami hMatását, hanem lesülyed egy alsóbbrendű közületté, helyi tár­sadalommá. Magyarország is ilyen degradált állam lett azóta, hogy az 1867 :XII. t.-czikkben egy patri­moniális királyi hatalom szolgálatára idomította át alkotmányát. És ha szomorú következményeit nem kellene szenvednünk, nevetni lehetne azon, hogy a népfelség elvének elismerése után azért, mert két évszázaddal előbb egy uralkodócsalád jónak látta azt saját családi fénye szempontjá­ból, hogy örök időkre egy jogar alatt legyenek írczius b-én, csütörtökön. 331 egyesítve összes országai, most ezért egy önálló nemzet minden érdekét alárendelje ennek a a tisztán családi érdeknek. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Akkor is gonosz volt, most is az! (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Reich Aladár: T. képviselőház! Nagyon ter­mészetes, hogy egy ilyen mesterséges alapon összeállított államszervezet szükségképen ellen­tétes minden törekvéssel, a mely a két állam­nak különállását elősegítené, (TJgy van! a szélsö­baloldalon) és nem engedheti meg azt sem, hogy a létező intézmények akként fejlődhessenek, hogy a részek önáliásának, a részek szuverenitása öntudatának fejlesztését alkalmasak legyenek elősegíteni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért képeznek mindazok a közös intézmények, a me­lyek a Habsburg-monarchia nagyságát a külföld előtt vannak hMatva dokumentálni, valami szent és érinthetetlen dolgot, ezért nem szabad hozzá­nyúlni a közös külügyhöz, a közös hadügyhöz, a közös vámterülethez, a közös pénzügyhöz, t TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) és Magyarország önállósága azért nem épülhet ki, mert a habs­burgi ősök előtt nem lehetne felelőséget vál­lalni az egységes családi hatalomnak ezért a megbomlásáért. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy a magyar állam érdekeMel mennyire ellentétes ez az államkapcsolat, az leginkább kitűnik abból a parlamenti helyzetből, a mely előállott ezeknek] a véderőjavaslatoknak a be­nyújtásával. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És most, t. képviselőház, nem a honvédelmi miniszter úrhoz fordulok, hanem a miniszterel­nök úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szíves, mondja meg, nem nekem, mert az egész or­szág várja a feleletet, miért kellett benyújtani ezeket a javaslatokat épen most, miért tárgyal­tatni épen most? Széll Kálmán miniszterelnök: Mert a had­sereg erősítésére szükséges! Reich Aladár: Miért nem vártak vele addig, a mig egyéb égető állami kérdések megoldást nem nyernek? Széll Kálmán miniszterelnök: Mert az ágyúk­kal nem lehet várni! (Felkiáltások a szélsöbalol­dalon : Hisz az ágyúk még nem is készek!) Reich Aladár: Hiszen nem arról van szó, t. miniszter ur, hogy a határon az ellenség, hogy veszélyben a haza, hogy minden percznyi kése­delem végveszélybe döntheti az államot! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor mái­késő ! Si vis pacem, pára bellum! Reich Aladár: Hiszen az, a mit ezekben a javaslatokban kérnek, csak annyit jelent, hogy nyolcz-tiz hónap múlva 21.000 ujonczczal többet fognak az egyes kiképzés által előkészíteni a katonai tudományok befogadására! Hiszen addig, a mig e javaslat eredménye a véderő növelésé­ben meg fog nyilatkozni, lett volna idő is, mód is arra, hogy más feladatokat megoldjunk, más érdekeket kielégítsünk, más. törvényeket meg­4 2*

Next

/
Thumbnails
Contents