Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-220
220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. 329 tatnak: gr. Wickenburg Márk a másodikba, Papp János pedig a harmadikba. Elnök: Következik már most a napirend az 1889-dik évi VI. törvényezikk 14. §-ának módosításáról, illetőleg a közös hadsereg és a honvédség ujoncz-létszámának megállapitásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Reich Aladár! Reich Aladár: T. ház! (Ralijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A vita már elég hosszú idő óta folyik, (Egy hang a szélsöbaloldalon •' Dehogy!) de azért erőnk nem lankad, mert naponkint ujabb táplálékot merítünk a nemzet közérzületének megnyilatkozásából. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen szőnyegen forgó törvényjavaslatokat már megszületésüktől kezdve annyi indokolt ellenszenv fogadta, annyi jogos támadásnak voltak czélpontjai, hogy már maga ez a körülmény arra indította a benyújtókat, hogy szokatlan védelemmel bocsássák a parlamenti útra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindjárt az elővéd megerősítésére kikülönítették a t. honvédelmi miniszter urat, a kinek más téren kipróbált bátorsága és egyéb hadi erényei őt predesztinálták arra, hogy egy ilyen tarthatatlan álláspontnak legyen a védelmezője, Kubik Béla: Ugy van! Ugy van! Az mindenre vállalkozik! Reich Aladár: Annak köszönhetjük, hogy azt a modern stratégiai elvet látjuk megnyilatkozni, hogy a védelem egyúttal támadás is legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Nagyon erős támadásban részesültünk. Megvádoltak bennünket illojalitással, frázis-hajhászattal, igazi nemzeti érdekeknek figyelmen kMül hagyásával. népbolonditással. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Csakhogy igazi osztrák stratégia volt ez a támadó védelem, mert mindjárt első mozdulatával feltárta az egész hadállásnak gyöngeségét, és a helyett, hogy a támadásnak erejével a mi fegyvereinket lekötötte volna, a helyett csak provokált bennünket a további támadásokra, fegyvereinek gyöngesége által. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: És a Rückwertsconcentrierungban keresett menedéket! Reich Aladár : A t. honvédelmi miniszter ur azon kezdte a védelmet, hog}' minden állam hadseregének szervezésénél az első szempont az, hogy meddig mehet el a nemzet az áldozatokban a hadsereg szervezésénél. Mit jelent ez, t. ház? Jelenti azt, hogy az államnak elsőrendű feladata a hadsereg szervezése és ennek alá van rendelve minden egyéb állami feladat. Jelenti azt, hogy a hadsereg szervezésénél meg kell hozni minden áldozatot, a nemzeti erőket meg kell feszíteni addig, a meddig lehet, akár van szükség ezen erőfeszítésekre, akár nincsen; jelenti e felfogás a katonai államot a maga ridegségében, a maga kíméletlenségében. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Gonosz teória! Reich Aladár; De én, és ugy hiszem, a nemzetnek túlnyomó többsége nem vagyunk hajlandók ezen elvi álláspontot elfogadni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi is tudjuk azt, hogy hadsereg nélkül önálló állam nem képzelhető. Tudjak azt, hogy hadseregre szükség van az állam belső és külső védelmezésére. Hanem tudjuk azt is, hogy az állami feladatok, a polgárok szellemi és anyagi jólétének fejlesztése által abszorbeáltainak és a hadseregre csak mint ezek biztosítására szolgáló intézményre van szükség, hogy tehát a nemzeti erőnek megfeszítését csakis ezen nemzeti czélok vehetik igénybe és épen azért, a hadseregért hozandó áldozatok nagyságánál nem az az első szempont, hogy mekkora hadsereget bir a nemzet eltartani, hanem az, hogy mekkora hadseregre van szüksége. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur indoklásában csupán erre, az általam nem helyesnek tartott szempontra fektette a védekezést.. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egyrészt örvendezve konstatálta a statisztikából, hogy a népesség szaporodott, hogy a nép teherviselési képessége megnövekedett, másrészről pedig a költségvetésre hMatkozással azt konstatálta, hogy a nemzetnek adózó képessége ma nagyon könnyen elbírja azokat a terheket, a melyeket ezen javaslatok reá akarnak róni. De igen t. honvédelmi miniszter ur, méltóztatott-e gondolni arra is, hogy a nemzeti munkának nincsen-e szüksége azokra a munkabíró karokra, a melyeket el szándékozik venni a fegyverhordozás improduktív foglalkozásához; méltóztatott-e gondolni arra, hogy a nemzet anyagi helyzete nem kívánja e inkább a hasznot hajtó intézmények létesítésére venni igénybe a nemzet áldozatkészségét? (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Méltóztatott-e gondolni arra, hogy igazi állami feladatok nem részesülnek méltatásban, hanem mellőztetnek épen anyagi gyöngeségünk miatt? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Alig hiszem, hogy mindezek megfontolás tárgyát képezték volna a javaslatok benyújtása alkalmával, mert ha gondolt volna ezekre, akkor mindenesetre több súlyt fektetett volna arra a törvényjavaslat indoklásában, hogy kimutassa a véderő fejlesztésének elkerülhetetlen szükségességét, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Nem hallottunk erre nézve semmi egyebet, mint általános utalást a külpolitikai helyzetre, hazánk geográfiai fekvésére és a körülöttünk lévő államok expanzív politikájára, T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az előttem felszólalt szónokok által már elég bőven kifejtetett az, és elég alapossággal kimutattatott, hogy az európai helyzet nem rejt magában semminemű veszélyt a békének olyan megzavarására, a mely különösen Magyarországnak és Ausztriának politikai és gazdasági létét és önállásAt. veszélyeztetheti. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XII. KÖTET. 42
