Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-219
324 219. országos ülés 1903 márczius 4-én, szerdán, katonai posztó gyártására. így vagyunk a paritással. Pedig tanulmányozás nélkül is tudja a miniszter ur, hogy az osztrák gyárosok már régen magyar gyapjúból csinálják a katonai posztót. ívem is hihetjük, és akárhogy argumentál a t. miniszterelnök ur a vámmentes gyapjú ügyében, hogy Magyarország rá van szorulva ausztriai gyapjukelmére. Ezt — a mint mondotta — a szegényebb néposztály érdekében tette, pedig hát a mi szemünk elé azért állította, hogy tetszetősebbé tegye a vámmentes gyapjú behozatalát. Nem a mi érdekünk volt ez, t. miniszter ur, hanem az ausztriai posztógyáraké, a melyek a katonai posztót csinálják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sokkal könnyebb tehát Ausztriának a nagyhatalmi állás terheit viselni, mert ezek a terhek reá nézve jövedelmezők. Mentől több katonát állit Ausztria Magyarországgal együtt, annál inkább szedi le a tejfelt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalodalon.) Mert a magyar nép adófilléreiből és véradójából Ausztria nyerészkedik. Bölcsen méltóztatik tudni, t. ház, hogy a hadsereg békelétszámában az iparilag képzett katonák ahhoz a kézi iparhoz osztatnak be, a melyben odahaza mesterségüket folytatták. Szabó, kovács, pék, mind ugy vannak foglalkoztatva a katonaságnál. De jól tudjuk, hogy mi, a kik gazdasággal foglalkozunk, Ausztriával szemben itt hátrányban vagyunk, Ausztria pedig, a hol az ipar annyira ki van fejlődve, itt is előnyösebb helyzetbe jut. Ausztriában a besorozott legénység nagy része iparos, és ipari szakképzettségüket az illető legények a katonaságnál is fejlesztik, mert olyan munkában alkalmazzák őket, a mely szakmájukba vág. És a mikor haza térnek a polgári életbe, azt a munkát folytathatják, sőt a tanulmányozás utján fejlesztették is. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, a mi fiaink ezzel szemben, ha csak a fárasztó hadgyakorlatnak emlékeit vagy a durva altiszteknek és tiszteknek oldalbalökéseit és pofonait nem viszik haza emlékül, mást ugyan haza nem visznek. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A három évi dologtalanság legfeljebb a mezei munkától szoktatja el őket, és az uri passziókat sajátíttatja el. A katonaságuál csak a szülők pénzét költik és megszokják azt a dologtalan életet, melynek vége az, hogy mikor hazajönnek, dolgozni nem tudnak és csak valami hMatalt keresnek. Miután a háromévi szolgálat ugy az egyénre, mint az országra terhes, kérjük a t. túloldalon ülőket, hogy velünk együtt kényszerítsék a honvédelmi minisztert egy oly javaslat beterjesztésére, mely ezen három évi szolgálatot legalább is kétévi szolgálatra redukálja, és ezen mostani törvényjavaslatot pedig vegye le a napirendről. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Még csak rövid ideig óhajtom a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Sálijuk .') Napról-napra olvassuk az újságokban és tapasztaljuk, hogy a katonaság ma itt, holnap amott rakonczátlankodik abban a tudatban, hogy oldalfegyver van az oldalán. Épen tegnad válaszolt a honvédelmi miniszter ur rövid válaszában, hogy ő majd megvizsgáltatja azt a komáromi esetet és a bűnösök bűnhődni fognak. Mi nem elégszünk meg ezzel, hanem, a t. ház engedelméből vagyok bátor egy törvényjavaslatot benyújtani. (Derültség jobbfelöl. Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Joga van! Mindenki nyújthat be!) Én határozati javaslatként adom be. de elvárom, hogy a miniszterelnök ur minél előbb törvényjavaslat alakjában fogja a ház elé hozni (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Olvassa) : »Utasittassék a kormány egy olyan törvényjavaslat benyújtására, mely eltiltja a katonaságnak béke idején szolgálaton kMül az oldalfegyver viselését«. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen visszás állapotokat, melyeket e határozati javaslatommal akarok orvosolni, a t. ház engedelméből majd annak idején bővebben meg fogom indokolni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Stajevics János: Legyen már vége! Pozsgay Miklós: T. ház ! A mostani szőnyegen lévő törvényjavaslatnak benyújtására és keresztülvitelére a kormány szerencsétlenül választotta meg az időt. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy midőn valakitől valamit kérünk, akár egyestől, akár nemzettől, méltányos az, hogy arra törekedjünk, hogy először kedvező hangulatba hozzuk a nemzetet vagy az egyest. De, t. ház, a kormány nagyon nehezen hangolt fel minket arra, hogy ezen javaslatokat elfogadjuk. Hiszen mondjuk csak azt, hogy négy év alatt mit tett az ország érdekében? Előállt a czMilíista fölemelésével; előhozta a kiegyezést; előhozta a katonai törvényjavaslatokat; felemelte a quótát; és legutoljára — risum teneatis — sikerült neki összevesziteni az egész ország tisztviselői karát azzal a törvényjavaslattal, a melyet már most a pénzügyi bizottság elé terjesztett a pénzügyminiszter ur. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ma már nem vagyunk képesek a házban kötelességeinknek eleget tenni, azon sok, a hMatalnoki kartól hozzánk küldött feliratok és átiratoknak tanulmányozása miatt; pedig ezen hMatalnokok a választásoknál — kMéve a kMeendőket, — mind ellenünk voltak s a kormány uszályát hordozzák ma is, mint a hogy megmutatta ezt a magyarcsékei választás, megmutatta a ma előfordult napirend előtti leleplezésekkor a csikszentmártoni választás és megmutatja a mai galántai választás, (Élénk derültség a jobboldalon.) hogy bizony mi azokra a hMatalnokokra ugyan vajmi keveset számithatunk, mindazonáltal önzetlenül, minden melléktekintet nélkül a javukat fogunk igyekezni előmozdítani. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)
