Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

2l9. országos ülés 1903 a szélsöbaloldalon.) istápolására kellene minden tehetségünket fordítani, hanem az önálló magyar hadsereget kellene minél előbb felállítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A közös hadsereg intézményénél eszembe jut Rákosi Viktor t. barátomnak azon közbeszólása, hogy ezen törvényjavaslat megszavazásával ugy teszünk, mint az egyszeri gazda, midőn az fejős tehenét, a mely eddig háztartását ellátta tejjel, lebunkózza csak azért, hogy házőrző ebe annál kövérebb legyen és annak eleséget adhasson. (Ugy van! Ugy van! a szäsöbaloldalon.) Pedig ez a házőrző eb nem is a mi házunkat őrzi. (Ugy van! a szélsöbahMalon.) És épen ez a közös hadsereg fordul a magyar nemzethez pénz- és véráldozatért, a melynek tisztjei állandóan a magyarságot bántják, ' lenézik, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) sőt azon fiainkat, a kiket a sors kezeik alá adott szolgálatra, csak » Kossuth-Hund« és »buta magyar« elnevezésekkel illeti. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ha önök beszéltek valamikor egy olyan katonával, a ki 21 éves korában eljön abból a községből, a melynek határain tul még sohasem volt és mint katona berukkol ezredéhez, és hallják, hogy milyen érzelmekkel rukkolt be oda és milyen érzésekkel távozott onnan; akkor bizonyára be fogják látni, hogy ez a közös hadsereg nem arra való, hogy a mi népünkben a hazaszeretetet ápolja. (Ugy van! Ugy van.' a szélsöbaloldalon.) Midőn az a katona berukkol, a legelső dolog az, hogy az altisztek körülfogják, kikérdezik otthoni vagyoni állapotáról és midőn mindenről tájékozva lettek, fülön fogják, beviszik a ruha-magazinba, odadobnak neki — ha passzol rá, ha nem — ruhát, bakkancsot, és azzal kiküldik a századhoz, hogy ott az öreg legénység tanítsa meg, miként húzza fel azt a ruhát és azután hogyan viselkedjék benne. Ez a fiatal katona ki lesz szolgáltatva az altisztek brutalitásának, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és azon öreg bakák brutalitásának, a kik ezen a szegény ujonczon akarják azt a sok szenvedést, a melyen átestek, megbőszülni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mikor az angyalbőrbe bebujt az a szegény fiú, mindenekelőtt két hónapi kaszárnyaáristomot kap. Két hónapig nem eresztik ki azt a szegény legényt, a ki szabadsághoz volt szokva, a ki a szabad természet ölén szokott naprólnapra imádkozni, hogy az Isten védje meg a hazát minden ellenségtől. Azután jönnek a többi szenvedések. Valóságos regény az, hogy mennyit kell egy ilyen ujoncznak szenvednie. Egy altiszthez beosztanak 10 — 12 legényt, hogy mint teljhatalmú ur oktassa ki őket az einzelnmarsohra, a mely képes az embert az őrületbe kergetni. Tudják önök, mi az az einzelnmarsch ? A ki önkéntes volt, annak van némi fogalma róla, de a ki nem volt, hát az természetesen nem tudja. De az pÉPVH. KAi'LÓ, 1901 1906. XII. KÖTET. márczius 4-e'n, szerdán. 321 önkéntes einzelnmarscha még nem hasonlítható a szegény bakáéhoz, mert az önkéntessel mégis kíméletesebben bánnak; de borzasztó a sorsa annak a szegény tudatlan embernek, a kibe az az altiszt a maga elrontott kommandó-szavait akarja beleverni! Mikor ezeken a tortúrákon kikötések, vasraverések és egyes-áristomok után keresztülment, akkor elismerik róla, hogy most már katona, mert addig csak bundás volt. Most aztán következik az iskola. Az iskolába kMálogatják a század értelmesebb katonáit, hogy azokat altisztekké képezzék ki. Tanítják pedig őket az iskolában altisztek, a kik maguk is csak azért jutottak az altiszti sarzsihoz, mert elég durván tudtak a legénységgel bánni. Mikor valamennyire elkészültek az altiszti iskolával, akkor, igy tavasz felé, előléptetik őket gefreiterré, a jobb viseletüek és gorombább modorúak pedig káplárrá lesznek előléptetve, mert jön az ősz, a mikor haza kell bocsátani a három éven át szolgált legénységet és az ezen legénységgel távozó altiszteket szintén pótolni kell. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! A honvédelmi miniszter ur arról panaszkodott, hogy a katonaságnál nem maradnak meg az altisztek és ezért a katonaság kellő számú altiszttel nincs ellátva. Hát én rámutatok a baj okára. (Halljuk ! Halljuk!) Azért nem maradnak meg az altisztek a katonaságnál, mert nem találnak semmi rekompenzácziót, a melyért érdemes volna tovább szolgálniuk. (Ugy van.' a baloldalon.) De, ha a t. honvédelmi miniszter ur az altiszti állást épen olyan kenyérkereseti forrásnak tekintené, mint a hadnagyi állást vagy a kapitányi állást, és nevelne a hadseregnek olyan altiszteket, a kik ezen állásukat kenyérkeresetnek tartanák, nem pedig csak annak, hogy pár év után, midőn bezupáltak, arra legyenek alkalmasak, hogy ugy az ezen oldalon, mint a túloldalon ülő kéjíviselőket kilincselésekre kényszerítsék a végből, hogy ők, mint kiszolgált altisztek, hMatalnokok legyenek; mondom, ha a honvédelmi miniszter ur olyan életmódot biztositana az altisztek számára, a mely a megélhetést nekik lehetővé teszi és a mely mellett lehetséges, hogy családot alapítsanak: akkor ők azt életpályának választanák, és ennek az volna a következménye, hogy egyrészről nem panaszkodnék a honvédelmi miniszter ur az altisztek hiányáról, másrészről akkor nem is volna szükséges három éven át bentartani a katonaságot, mert képzett altisztek két év alatt is képesek kioktatni azt a legénységet mindazon katonai ismeretekre, a melyekre szükségük van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az altisztekről szólva, felemlítem még azt is, hogy a katonaságnál egyes ügyes altisztek körül valóságos versengés és intrika folyik az egyes századparancsnokok között. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már magában véve ez is mutatja, hogy csakis akkor bírunk 41