Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

21H. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. 291 és felkiáltások a szélsöbaloldalon: A sátán az előadó ur!) Vészi József: Engem tetszik gondolni? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vészi vicze­sátán !) Pichler Győző: Viczeőrnagy sarzsi nem lé­tezik a közös hadseregben. Elnök: Maradjunk meg a sátán incselko­déseinél és ne folytassuk tovább. (Élénk de­rültség.) Luby Béla: A mig ez az idő elérkeznék, addig bizonyára azok az ígéretek tartják önöket lekötve, melyek koronkint a bonvédelmi minisz­ter ur nyilatkozataiban felcsillannak, mert a honvédelmi miniszter ur ígéreteiben néha igazán megindító. Ilyen volt többek közt, midőn azt ígérte, hogy a guzsba-kötés és a kikötés kérdé­seit tanulmányozni fogják. T. miniszter ur, ezen kérdést már nem tanulmányozni kellene, hanem emberi méltóságunk, nemzeti becsületünk és a magyar király apostoli czimének nevében már régen törülni kellett volna. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elég szégyene és gya­lázata az emberiségnek, hogy a XX. században, a haladás és jogegyenlőség korában az önök párturalmának 36 éves liberalizmusában még mindig létezik ilyen gyalázatos intézmény, mely a testi fenyítékeknek valóságos középkori, durva, vad és becstelen nemét engedi alkalmazni. (Igaz ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A honvédelmi miniszter ur mindezekre azt mondja, hogy esetleges mozgósítás esetére csak kell valami erősebb fenyítéknek is lenni a kéz­ben, mert hiszen nem lövethetjük mindjárt agyon az embereket. Nem kell mindjárt agyonlövetni az embert, de nem is kell ott kezdeni a neve­lést, hogy mindjárt megbecstelenítők, hanem a népiskolák közoktatásában, a mely nálunk ma is nyomorog, mert felfalja előle a milliókat a háborúsdi és a kaszárnyák molochja. (Igaz! TJgy van ! a, szélsöbaloldalon.) Az a nagyhatalom, t. ház, mely polgárainál a kötelességérzet első csiráit nem az iskolákban ápoltatja, hanem a kaszárnyákban akarja életre kelteni, előbb-utóbb tönkre megy. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalolda­lon.) De eltekintve mindezektől, már magában véve is tűrhetetlen és megengedhetetlen állapot az, hogy egy ember, a ki mint polgár, fel van mentve a testi fenyíték minden nemétől, mint katona, a leggyalázatosabb testi fenyítéknek le­gyen alávetve. (Igaz! TJgy van! a szélsőbalold x­lon. Felkiáltások: Szégyen!) Gabányi Miklós: Ázsiai állapot! Kubik Béla: Szoldateszka! Luby Béla: Ezek után áttérek magára az előttünk fekvő törvényjavaslatra, a melyről bát­ran elmondhatjuk, hogy ezen törvényjavaslatnál következetlenebb és erőszakoltabb indokolású törvényjavaslat még nem létezett. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A javaslat indokolásában ugyanis a honvé­delmi miniszter ur azt mondja, hogy az 1889. évi VI. t.-czikk 14-ik §-ában megállapított lét­szám a lejárati határidőkor, t. i. 1898-ban azért volt a következő négy éven át változatlanul fen­tartandó, mert a viszonyok nem változtak. A köz­vetlenül erre következő pontban hasonlókép azt mondja, hogy azon viszonyok, a melyek a 10 évi érvénynyel való megállapítást eddig is gátolták, még most is fennállanak, tehát a létszámot most is egy évre, azaz 1903. év végéig fentarthatjuk. íme, maga a t. miniszter ur is beismeri, hogy 1898 óta a viszonyok nem változtak, azért évről­évre egész mostanáig változatlanul fentartották a létszámot. Beismeri, hogy azok a viszonyok még most is fenállanak, tehát most is csak egy évre kell azt a létszámot megállapítani. Eddig tehát jól van minden; de a közvetlenül követ­kező pontban egész váratlanul azt mondja a honvédelmi miniszter ur, hogy »a változott viszo­nyok folytán — tehát itt már változnak a viszo­nyok — az eddigi ujonczjutalék többé nem elég­séges a békelétszám fentartására, ennélfogva a hadi jutalékot fel kell emelni.* Ha maga a kérdés nem volna annyira fáj­dalmas és komoly, ezen indokolásra azt mond­hatnók, hogy ez nagyon mulattató, mert nem mulatságos-e t. ház, midőn egy miniszter indo­kolásában három egymás után következő apró bekezdés közül kettőben olyat állit, a mit a harmadikban minden bővebb magyarázat nélkül egyszerűen megczáfol. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem tanulmányozta eléggé! Luby Béla: A javaslat indokolásában még annyi vigasztalást sem nyújtanak ennek a sze­rencsétlen, zaklatott nemzetnek, hogy melyek voltak azok a viszonyok, melyek miatt az eddigi hadjutalékok megtartattak, és melyek azok a viszonyok, a melyek hirtelen megváltozván, egész váratlanul az ujonczjutalék felemelését köve­telik? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék tanulmányozni, majd rájönnek! Luby Béla: Nagyon lekötelezné a t. honvé­delmi miniszter ur, nemcsak ezt a pártot, hanem az egész ország közvéleményét, ha legalább azon változott viszonyokat tárná fel, a melyek . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Érti ezt az ország, csak ön nem érti! Luby Béla: .... az ujonczjutalék ilyen gyorsan, hirtelen való felemelését követelik. (Fel­kiáltások a szélsöbaloldalon: Parancs!) Ezt már csak azért is kívánatosnak látnám, mert a hon­védelmi miniszter ur indokolásában felhozott érvek — a magam részéről legalább — nem elfogadhatók, és pedig azért, mert azok a szük­ségletek, a melyekre abban hMatkozás van, eddig is léteztek, és ezen szükségletek és hiányok a ren­geteg hadipénztárba folyt pénzkészletből okszerű gazdálkodással, takarékos beosztással már eddig is fedezhetők lettek volna. (TJgy van! a szélső­baloldalon.) Ezek a békelétszámot ha eddig nem ve­37*

Next

/
Thumbnails
Contents