Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-218
L 2i8. országos ülés 11)03 márczius 3-án, kedden. 275 Egyházfalu község lakosainak Simonyi Semadam Sándor; Nagyhajós község lakosainak Szabó István és Szent-Péter község polgárainak gr. Zichy Aladár képviselő által beadott kérvényeit, a katonai javaslatok elvetése és a kétévi szolgálat behozatala iránt. • Letétetnek a ház asztalára és az említett törvényjavaslatokkal együtt nyernek elintézést. Egyúttal elrendeli a ház, hogy azok kinyomassanak. Napirend előtt Lendl Adolf képviselő urnak adtam szót. (Halljuk! Halljuk!) Lendl Adolf: T. ház! A »Magyarország« tegnap este megjelent számában a temesmegyei tanfelügyelő egy hosszabb nyilatkozatot tesz közzé, melyben engem hazafiatlansággal és azzal vádol, hogy a Délvidéken a pángermánizmust segítem elő. Kubik Béla: Ez nem igaz! Lendl Adolf: Sőt egyenesen reám fogja azt, hogy magam is pángermán vagyok. A tanfelügyelő nyilatkozatával majd elvégzem a dolgomat, mMel azonban azt gondolom, hogy igen t. képviselőtársaim közül többen is elolvashatták tegnap este, vagy ma reggel ezt a nyilatkozatot, azért méltóztassanak megengedni, hogy ebben a tárgyban itt felszólaljak. (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül egy fél évvel ezelőtt kiadtam egy röpiratot, a melynek czime: Utazás a kerületemben. Leírtam abban a röpiratban azokat a visszaéléseket, hibákat és bűnöket, a melyeket Temes megyében, különösen az én kerületemben, a köztisztviselők, főképen a közigazgatás tisztviselői elkövetnek. (Egy hang a szelsöbaloldalon : Ez nagyon helyes!) Rámutattam arra is, hogy ezek a tisztviselők, ha már bűneik nagyon megszaporodtak, többnyire a hazafiság jegyében utaznak, kikeresnek maguknak egyes áldozatokat, ráfogják erre vagy arra az emberre, hogy nemzetiségi agitátor és mindezt teszik egyedül azért, hogy nyargalhassanak rajta, hogy ezáltal hazafias érdemeket szerezzenek maguknak, a melyek fejében azután elnézik bűneiket. Kubik Béla: Ezzel leplezik hibáikat! Lendl Adolf: Ezen röpiratom első fejezetében röviden ismertettem kerületem más nyelvű népeit. A második fejezetben azt magyaráztam meg, hogy a vizszabályozás karöltve a közigazgatással, miképen rontja meg anyagilag a falvakat. A harmadik fejezetében arról beszélek, hogy miképen veszíti össze néhány rossz közigazgatási tisztviselő a magyarokat a svábokkal, (Halljuk! Halljuk!) azokkal a svábokkal, a kik mindig magyar érzelműek voltak. A negyedik fejezet szól az iktár-budinczi jegyzőnek viselt dolgairól. Elmondom azt is, hogy miképen gyűjtik össze a jegyzők és a szolgabirák azokat az összegeket, a melyekre véletlenül a megyei főjegyzőnek szüksége van. Elnök: Engedelmet, de én a t. képviselő urnak nem arra adtam engedélyt, hogy itt kiadott röpiratát ismertesse, hanem arra, hogy a »Magyarország« czikkeMel szemben kijelentéseket tegyen. (Ellenmondások a szelsöbaloldalon.) Kubik Béla: Hát ez a szólásszabadság! Terrorizálni akarja a képviselőt. (Nagy zaj.) Münnich Aurél előadó: A »Magyarország« czikke az nem tartozik ide. Ez nem itt történt. Kubik Béla: Indokolni csak kell neki, hogy miért szólalt fel. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ugy is ritka az ilyen ember az önök soraiban. (Zaj. Elnök csenget.) Lendl Adolf: Minthogy röpiratomnak tartalma szorosan összefügg azzal a nyilatkozattal, a mely tegnajD a »Magyarországában megjelent, . . • (Helyeslés a szelsöbaloldalon.) Kubik Béla : Igaz ! ügy van ! Lendl Adolf: . . . . tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy folytathassam a röpirat tartalmának rövid ismertetését (Halljuk ! Halljuk !) Beszéltem továbbá arról, bogy a jegyző, a szolgabiró, de sőt a megyei főjegyző is miképen fognak össze, ha különböző bűnöket akarnak elkövetni. (Mozgás jobbfelöl.) Elmeséltem egy román papnak a históriáját, a kit dákoromán agitátorrá akartak tenni, a mi csaknem sikerült is nekik. Végül pedig, ez a legérdekesebb, röviden beszélek a nagykövezesiek vasutjáról és elmondom, hogy miképen csalták meg akkor a népet. Ezután említem meg, hogy a temesmegyei főispán nem akarom mondani, hogy hamis, de igaztalan, helytelen és valótlan jelentést küldött a minisztériumnak, hogy egy görögkeleti szerb hitközség ne kapjon segítséget oltára építéséhez. Hogyha valaki ilyen súlyos és ilyen részletezett vádakkal lép fel, mindenesetre felmerül az a kérdés, hogy miért teszi, igazak-e azok a vádak, mi azoknak az eredménye és következménye ? Hogy igazak-e: erre én csak azt mondom, hogy immár félév telt el és senki sem czáfolta meg. Hogy miért teszem ? Azért, mert az én erkölcsi meggyőződésem megkívánja, (Helyeslés a szelsöbaloldalon.) hogy én a hibákat, ha azokat látom, nyilvánosságra hozzam . . . Beőthy Ákos: Ostoroznunk kell! Lendl Adolf: ... és hogy rávilágítsak azokra a bajokra, a melyek a Délvidéken kifejlődtek. És mi volt ott az eredmény ? Egy kis párbaj, egy goromba levél, a melyet Temes megye alispánja Gorove László t. képviselőtársamhoz intézett és a főispán beismerése, hogy bizony hamis volt az a jelentés, de nem tehet róla, mert az adatokat a főszolgabírótól kapta. Gabányi Miklós: Meg, hogy ez a szokás! Lendl Adolf: Minthogy azonban más eredménye nem volt ezen vészkiáltásomnak, azért adtam ki a második röpiratomat. (Helyeslés a szelsöbaloldalon.) Ebben is különböző vissza35*
