Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-216
216. országos älés 1903 február 28-án, szombaton. 235 rulok ahhoz, a mit Rakovszky István igen t. képviselő ur mondott; mert tényleg a fedezetlen hadáridőüzletből származó nyereség vagy veszteség, kMált, ha hívatlan elemeket érint, bizonyos tekintetben kifogásolható, mert a szerencsejátékhoz hasonló. (Fölkiáltások a baloldalon: Az is teljesen!) Ha ezt konczedálom, meg kell mondanom azt is, miért nehéz a fedezetlen határidó'iizlet tekintetében törvényt alkotni. Oka ennek az, hogy nem lehet azt megkülönböztetni a fedezett határidőüzlettől; Magyarországnak különösen gazdasági érdekei határozottan megkívánják azt, hogy nálunk, a hol rendesen csak öszszel és tavaszszal vannak nagy hozatalok, a hol nem rendelkezünk közraktári intézménynyel U S7; mint a külföldön, legyenek oly eszközeink, melyek segítségével minden pillanatban lehet az árut eladni, vagy annak bizonyos értékét biztosítani. Nemcsak a gabonakereskedők, nem is az üzérek, hanem az ország mezőgazdasága érdekében áll az, hogy el ne töröltessék. Én ezzel be is végezhetném és szívesen kijelentem, hogy én várom már azt a pillanatot, mikor erről a thémáról bővebben beszélhetünk. (Helyeslés a baloldalon.) Ép oly szívesen látom ezt, mint Rakovszky képviselő ur, de épugy meg vagyok győződve, hogy az ország vitális érdeke nem kívánja a határidőüzlet eltörlését: de ha találnánk módot, hogy a kettőt elkülönítsük, magam is szívesen járulnék a fedezetlen határidőüzlet eltörléséhez. Hanem Rakovszky képviselő ur felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy a kereskedőkön egyet üssön. Mindjárt az uzsorások társaságába jutnak azok, a kik palotákat építenek. Várady Károly: Azokon csak lehet ütni! Sándor Pál: Méltóztassanak elhinni, hogy az egész országban szegényebb kar nem létezik, mint a kereskedelem; ha vannak is egyesek, a kik vagyont szereztek, azért sehol sincs olyan szegénység, mint a kereskedők közt. Böszörményi Sándor; Ez nem áll! Sándor Pál: Lehet arról vitatkozni, hogy ez áll vagy nem áll-e; azonban azt a nagy szegénységet, a melyről itt folyton hallok beszélni, hogy csak tessék kimenni a vidékre, ott van a nagy szegénység, ezt ebben a házban hangoztatni lehet, de valóságban én másként ismerem a viszonyokat. Én példákat is hozhatok fel. Az utóbbi napokban vidéki takarépénztárak nem fogadtak el pénzt betétre, a mint az történt négy nappal ezelőtt a kunszentmártoni takarékpénztárnál, a mely 200.000 korona betétet visszautasított. Böszörményi Sándor: Ez is mutatja, hogy nem áll! Sándor Pál; Én egy tényre hMatkoztam. Én semmiféle okot sem látok arra, hogy országunkat szegényebbnek tüntessük fel, mint a milyen, és tagadom, hogy a vidéken oly nagy lenne a szegénység. Szegénység létezik, de többnyire csak a városokban; a nagy nyomor csak a városokban létezik és sokkal kevésbbé a vidéken. (Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Semmi esetre sem lehet a városi szegénységet összehasonlítani a vidék szegénységével. Én egyszersmind azokat a vádakat, melyeket Rakovszky képviselő ur jóhiszemüleg emelt, már t. i. az ő felfogása szerint, kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. A kereskedők ép oly becsületesen szerzik meg kenyerüket, mint bármely más foglalkozásúak. (Zajos felkiáltások a baloldalon; Nem mondta senki az ellenkezőt! Az üzérekr'úl volt szó!) Én az uzsorásokat ép ugy gyűlölöm, mint Rako\ szky képviselő ur és ép ugy megvetem, és ha volna ebben az országban akasztófa a számukra, ép ugy akasztatnám őket, mint Rakovszky képviselő ur. Ne tessék mindezeket egy kalap alá venni. Azokat, a kik csinálják az uzsorát, büntesse a törvény, de méltóztassék azokat, kik ép oly emelt fővel járhatnak az országban, mint Rakovszky képviselő ur és én, békében hagyni. Különben hozzájáru lok a kérvényi bizottság javaslatához. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hieronymi Károly: T. ház! B. Kaas Mor: T. ház! Előttem szóló t. képviselőtársam a szegénységről szólva végezte beszédét, és a városi szegénységet szembeállította a falusi szegénységgel. Én nagyon jól tudom, hogy Budapest utczáin nem terem kenyér, hogy Budapesten a kereskedés, ipar pang és a nyomor oly nagy, hogy annak igazi képét távolról sem rajzolta elénk a képviselő ur . . . Sándor Pál: A hegyekben! B, Kaas Mor: A városról van szó, a kereskedők szegénységéről. Teljesen osztozom nézetében, de nem tudom szembeállítani az itteni szegénységgel a falusi szegénységet, mert azoknak a szegény népeknek, a kiknek ott nincs kenyerük, a szegénység ép ugy fáj, mint a kereskedőknek, ha nem tudnak családjukról gondoskodni. Sajnos, a szegénység és nyomor a vidéken is általános és a mi feladatunk épen az, hogy mindezen helyes közgazdasági politikával segítsünk. Ennek egyik része a gabonakereskedés, a gabonauzsora és a gabonával űzött fedezetlen határidő-üzlet szabályozása, a melyről most itt szó van. Azt méltóztatik mondani, hogy nem az üzérek csinálják a fedezetlen határidőüzleteket. Sándor Pál: Azt én nem mondtam; egy szóval sem mondtam; tessék a gyorsírói feljegyzéseket megnézni! (Zaj.) B. Kaas Mor: r Hát ki csinálja? Sándor Pál: Én nem mondtam, hogy ki csinálja, erre nem is reflektáltam ! (Zaj balfelöl.) B. Kaas Mor: Hát kérdezem, hogy ki csinálja ? Sándor Pál: Csinálja mindenki, még olyanok is, a kik közb eszólnak! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, ne tessék közbeszólólag beszélni! B. Kaas Mor: Én nem tudüm, ki csinálja, nem járok a tőzsdére, de ugy vagyok értesülve, 30*
