Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

224 "216 országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. által intézendőnek ismertetik el.« Ha semmi másból nem lehet következtetni, hogy itt a magyar király jogai meg vannak óva és ki vannak véve, abból lehet, hogy ki van mondva, hogy ez alkotmányos fejedelmi jog, mert akkor Ausztriában még alkotmány sem volt. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Egyik t. képviselőtársam itt közbevetőleg mondotta, hogy Ausztriában ők igy beszélnek. Bocsánatot kérek, ha osztrák intern-ügyről beszélnek, mely az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságokra vonatkozik, akkor elismerem, hogy osztrák császár van, de abban a perczben, midőn közös intézményről van szó, mely az 1867 : XII. törvényczikken alapszik, akkor ő Felsége felelős miniszterének meg kell különböztetnie, hogy az osztrák császár és a magyar apostoli király felségjogairól van szó. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy ő nem felelős, ha még hiába is történt volna, azért, a mit gr. Welsersheimb az osztrák parlamentben mondott. Igaza is van, de nincs is igaza. Igaza annyiban van alakilag, hogy a mit gr. Welsersheimb cselekszik, azért ő, mint a korona tanácsadója, nem felelős; de a t. miniszterelnök ur a jelen esetben felelős. Felelős azért, mert gr. Welsersheimb hMatkozott arra, hogy külön felhatalmazva van arra, hogy ezen kijelentéseket megtehesse. Már pedig gr. Welsersheimb kinyilatkoztatásai merőben ellentétes álláspontot foglalnak el azon kijelentésekkel szemben, a melyeket a t. miniszterelnök ur itt a képviselőházban, valamint a szabadelvű pártban is tet. Én nem konkludálok sehova, mert egy nagyon kellemetlen dilemmába jutnék. Nekeni nincs jogom, nem akarom, nem tettem soha, hogy a t. miniszterelnök ur nyilatkozataiban a jóhiszeműséget, az igazmondást kétségbe vontam. Nem tehetem, nem teszem, hogy én gr. Welsersheimbnak igazmondását kétségbe vonjam. Ha igy állítom fel a dilemmát, egy olyan konklúzióra jönnék, a melyet nem akarok levonni, mert gr. Welsersheimb egész határozottan a t. miniszterelnök ur ellen foglalt állást. Ez nem csak abban van, a mit én itt felolvastam, hanem abban is, hogy ő elismerését fejezi ki az előtte szólókkal szemben; hozzájárult mindahhoz, a mit azok mondottak . . . Beőthy Ákos: Azonosította magát velők! Rakovszky István: ... és azonosította magát, Nézzük mit mondtak azon urak? Gr. Schönborn azt mondja: » Magyarországon azon szándék nyilvánul, hogy a közös hadsereg, a mennyiben onnan kiegészíti magát, egy egyoldalú és túlzott nemzeti aspirácziók tárgyává egyoldalúan (Mozgás.) lassankint átváltoztassák. Ez ellen egész erélylyel kell ellentállani.« Mindezeket ő lehetetlennek mondja. Lehetetlennek mondja a következőket: »Hogy magyar tisztek jöhessenek csak magyar ezredekbe.« Ez, t. miniszterelnök ur, a császári parancsban megvan. Továbbá: »A hadkiegészítő kerületeket meg akarják változtatni a nemzeti eszme kedvéért. Ez is lehetetlen, ez ellen egész erélylyel kell ellentállani.« Továbbá ezt mondja: »Nem akarunk egy közös hadsereghez 70°/o fentartási költséget fizetni,« — a mi mellesleg mondva nem áll, — míg az organizáczióra nézve azoknak a kívánalmai legyenek irányadók, a kik 30%-kal járultak hozzá. Azt akarjuk, hogy a kiegyezési törvények értelmében a legfelsőbb hadúr azon jogok gyakorlatában, a melyek a közös hadsereg egységes vezényletére, szervezetére, számára fenn vannak tartva, semmi oldalról gátoltatva ne legyen.« Tehát itt az a gyanúsítás van Magyarország ellen, mintha mi a Felséget az ő felségjogaiban gátolni akarnók, a felségjogokat uzurpálni akarnók. De, t. képviselőház, Ohlumetzky (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) az osztrák liberálisok vezére . . . Beőthy Ákos: Az osztrák Széll Kálmán! Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy van! Beőthy Ákos: Hisz kebelbarátja! Széll Kálmán miniszterelnök; Arról is beszélünk már? Rakovszky István: Chlumetzky egyetért az előtte szólókkal és konstatálja, hogy pártkülönbség nélkül azon állásponton állunk és nem engedhetjük meg, hogy bármi történjék, a mi ezen törvénynek keretén tiíl közjogi és nemzeti szempontból a sereg egységét megbolygathatja, Hogy a t. miniszterelnök ur ne mondhassa azt, hogy hisz Chlumetzky egészen helyesen beszélt, midőn azt mondta, hogy a törvényen túl, idézem neki, hogy a következőket mondotta (olvassa): »Es ist von beiden Vorrednern dagegen Verwahrung eingelegt worden, dass an derEinheit der Armee gerüttelt werde. Vorkommnisse der letzten Zeit lassen eine derartige Ausserung allerdings wohlbegründet erscheinen. Wir stimmen in dieser Beziehung vollinhaltlich dem Wunsche der Vorredner bei, dass diese Einheit der Armee unter allén Umständen aufrechterhalten bleibe.« (Nagy zaj a bal- és a szeísöbaloldalon.) Kubik Béla: Nemzeti szuverenitás ! Rakovszky István: Gróf Schönburg egész nyíltan kijelentette, hogy nemcsak a vezényleti nyelv, a »Conimandosprache« tekintetében, hanem a külső jelvényekre nézve is ugy maradjon minden, a mint eddig van. Ezt csak azért kívánom konstatálni, hogy ez a miniszterelnök ur nyilatkozatával nem fedi magát, azzal határozottan ellentétben áll és konstatálom, hogy egyszersmind kimondotta a miniszter, hogy ő Felsége akarata az, hogy mindaz, a mit ezen urak elmondottak . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondotta ! Rakovszky István: Azt mondja, azon helyzetben van, megismételni azt a kijelentést, hogy