Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

220 216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. trón részéről Magyarország iránt közeledés van és jóindulat, akkor hátul a sötétségben az a kéz viszályt támaszt a nemzet és a korona között, megtagadja a nemzet jogát, ingerli a nemzetet és ugyanakkor a koronát boszantja azzal, hogy ez a nemzet nem tartja meg az ő törvényeit, nem akarja végrehajtani az ország meghozott törvényeit. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélsőbal oldalon.) Molnár Jenő: Ez az a bécsi kéz, a bécsi kamarilla! Ugron Gábor: Ezt őseink kamarillának nevezték. Rakovszky István: Most katonai kamarilla a neve! Ugron Gábor: Ezt őseink próbálták leküzdeni, de soha ez a leküzdés nem sikerült. Miért? Mert a magyar nemzet csak ritkán állt ellent nagy többségében; arra a nemzet nem volt hajlandó a maga egészében, hogy ellenálljon ezen törekvéseknek, ezen támadásoknak, mert különben máskép állanánk. Mert hisz a magyar nemzet, ha egyetért, sokkal erősebb, mint a darabokra tört Ausztria, a melynek különböző vágyai, széthúzásai, idegen államok és fejedelmi családokhoz való vonzódásai nem teszik azt a trón oly hű és biztos támaszává, mint a milyen Magyarország. (Általános helyeslés.) Igen, t. ház, vége kell, hogy legyen annak az állapotnak, hogy midőn az ország saját törvényeinek, saját erejének érvényt akar szerezni, midőn tekintélyét meg akarja védeni, itt az országban is halljunk a nemzet törvényhozásában oly hangokat, a melyek más skálából ugyan, de ugyanazon dalt éneklik, a melyet Ausztriából felénk fújnak. (Zajos helyeslés és taps a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Schönborn megdicsérte gr. Andrássyt! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: A magyar kamarások mind ebbe a táborba valók! Barabás Béla: Rosszabbak az osztráknál! Ugron Gábor: Véget kell, hogy vessünk ennek az állapotnak, a midőn Magyarország egy részével leigázva tartják Magyarországnak másik részét. Egyik rész elhomályosítja azt a világosságot, a mely a népnek fejében kigyúl a maga jogairól, e nemzetnek jogairól, e nemzetnek érdekeiről, e nemzetnek erejéről. Vége kell, hogy szakadjon annak, hogy az az országrész, Ausztria, megtámadjon bennünket, és megtámadjon azon férfiak által, a kik ezt a támadást is intézték ellenünk. Ausztria, jól tudjuk, egész szervezetében meg van rendülve, és évek óta Magyarország türelméből él és tartja fenn magát. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az önök előzékenysége az, a mely nem ragadja fel a magyar törvénykönyvet és az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-át, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mely azt mondja, hogy a közösügyek intézésének ezen módja csak akkor lép érvénybe, és a mi természetes, csak addig is maradhat fenn, a mig Ausztriában teljes alkotmányosság van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott pediglen teljes alkotmányosság nincs; mert, t. ház, egy olyan államban, a hol a költségvetést évek óta nem szavazták meg, hanem csak fejedelmi rendelet utján léptették életbe; a hol az ország legfontosabb törvényeit, megegyezéseit, a melyeket velünk kötöttek, és a melyek mintegy nemzetközi természetűek, a parlament soha nem tárgyalta és el nem fogadta, hanem csak mesterséges módon, az alkotmánynak bizonyos kijátszásával (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és kiterjesztő magyarázat utján, a 14. §. segélyével tudták életbeléptetni: ott alkotmányosság nincs! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem is lehet alkotmányosság ott, a hol a kabinet a maga többségét, mint egy nagy vásáron, esetről-esetre konczessziók alapján szedi össze, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a hol időről-időre a különböző elemekből összealkotott és összealkudott többséggel . . . Rákosi Viktor: Összevásárolt! Ugron Gábor: . . . fordulnak ellenünk ugyanakkor, a midőn ott az alkotmányosság azon elvének, hogy

r a népképviseletből támadjon a kabinet, a legkevésbbé sincs elég téve, hanem olyan kormány áll az osztrák birodalom élén, a mely nem az osztrák parlamentarizmusból fakadt, s a melynek háta megett nem áll olyan párt, a mely őt elvek alapján támogatná, hanem esetről esetre támogatja az elért hasznok és konczessziók fejében. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: És mi adjuk meg az árát! Ugron Gábor: Hát egyszer Magyarország is azt mondja, hogy 35 évi tesj^edés, 35 évi visszafejlődés után ragaszkodik azon jogokhoz, a melyek az 1867 : XII. t.-cz. alapján jogosaknak ismerendők el, a melyeknek jogossága kétségbe nem vonható. EB akkor mi történik ? Az a törvényhozás, a mely hozzá van szokva ahhoz, hogy mindig ajándékok és konczessziók árán szerezzék meg és tartják össze a többséget, és a hol az egész világ előtt folyik az alku és a vásár, a melynek segítségével a többség megszereztetik: akkor, a midőn Magyarország és törvényhozásának többsége bizonyos konczessziókat kMan, az az egész osztrák törvényhozás egyetért abban, hogy azoknak pedig semmi engedményt tenni nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Mit mutat ez, t. ház ? Azt, hogy véget kell vetni a puhaság korszakának. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sarkukra kell állniok önöknek is a túloldalon! Véletlenségből — és ez nagy szerencse — az osztrák parlamentben a támadást nem azon konczessziók miatt intézték, a melyeket mi követeltünk, hanem azon csekély konczessziók miatt, a melyeket önök követelnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát a cseheket, a szlovéneket, a tiroliakat, a dalmatákat