Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

215. országos ülés 1903 Rosenberg Gyula: Teljesen állom szó szerint most is! Uray Imre: Nincs itt az öreg generális, azért állja! (Derültség a bal- és a szélsöbalol­dalon.) Kovács Pál: Elismerem, ezen kijelentés meg­lehetős tág köpenyeg, a melyet magyarázni le­het sokféle módon. De hogy a választók mikép értelmezik, illetőleg hogyan értelmezték, az lát­szik abból, hogy nem tisztelték meg bizalmuk­kal, mert a multakon okulva, látták, hogy t. képviselőtársunk más értelmet ad annak, mint a hogj ezt a nép értelmezi. (Mozgás jobbfelöl.) En azt hiszem, ha valaki azt jelenti ki, hogy a véderő kiadásainak emelkedése függ pénz­ügyi teljesítő képességünktől, (Zaj a szélsőbal­oldalon. Elnök csenget.) ezen kijelentésének fon­tosságát őszintén át is érezte. (Egy hang a szäsöbaloldalon : Akkor!) Igen, akkor valószínű­leg jobban érzett, mint most, a nép irányában, mert én nem tudom összeegyeztetni akkori állás­pontját és mai állásfoglalását, midőn azokon a padokon ülve megszavazza ezeket a javaslatokat. Hogyha a pénzügyi bizottságnak érdemes tag­jai, a kiket pedig a korifeusok közül szoktak választani, azt a véleményüket nyilvánítják, hogy a nemzet teherviselési képessége már a maxi­mumra van csigázva, és azt tovább már fokozni nem lehet, akkor a konzekvenczia, legalább a logika törvényei szerint, — csak az lehet, hogy t. képviselőtársam a hadügyi kiadásokra költsé­geket már meg nem szavazhat, ergo nem sza­vazhatja meg ezeket a javaslatokat sem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ő más logikával gondolkozik, erről én nem tehetek, de nem tehet a szegény magyar nép sem. (Igaz! TJgy van! a szäsöbaloldalon.) Ilyen fontos kérdésekben, t. képviselőház, mint a katonaügyi kiadások, egyáltalában nem történtek a választók előtt terjedelmesebb nyi­latkozatok, mert, mert hogyha ilyenek megté­tettek volna, akkor egészen más képe volna ennek a képviselőháznak, mert másként adták volna le szavazataikat a választók, mint a ho­gyan azt tették. (Igaz! TJgy van! a néppárton és a szäsöbaloldalon.) Hogyha önök, a t. túlol­dalon, tiszta bort öntöttek volna a választók poharába . . . (Mozgás és felkiáltások a jobbol­dalon : Honnan tudja, hogy nem azt öntöttünk ?) B. Feilitzsch Arthur: Ezt ilyen általános­ságban nem fogadjuk el! (Helyeslés jobbfelöl.) Szatmári Klór: Az ellen tiltakoznak, hogy milyen bort öntöttek a választóknak? (Hall­juk! Halljuk!) Kovács Pál: Eeilitzseh Arthur t. képviselő­társam akkor mélységesen hallgatott . . . (Zaj és mozgás a jobboldalon.) B. Feilitzsch Arthur: Mi nem mérgeztük meg senki borát! Tessék konkrét eseteket fel­hozni ! (Helyeslés jobbfelöl.) Kovács Pál: . . . ennélfogva teljesen jogos­nak tartom az ő felháborodását, de ne vegye KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. február 27-én, pénteken. 201 rossz néven, hogyha választói hasonlóképen fel­háborodással lesznek eljárása iránt . . . (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) B. Feilitzsch Arthur: Ezt bizza reám! (Zaj. Elnök csenget.) Kovács Pál: . . . a midőn majd el fogják bírálni az ő ténykedéseit. (Helyeslés a szélsö­baloldalon és a néppéirton. Felkiáltások jdbbfe­lől: Ez a választók dolga!) Gabányi Miklós: Önök nem képviselők, ha­nem képmutatók! (Nagy zaj és helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Elnök: G-abányi képviselő urat képviselő­társával szemben használt erős kifejezésért rendre utasítom! (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső­baloldalon és a 'néppárton.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Borbély György: Ugy látszik, az ilyen kép­viselőt, a midőn idejön, újra kell megtanítani, hogy mikép kell képviselőtársairól tisztelettel nyilatkozni! (Mozgás és felkiáltások szélsöbalol­dalon: Rendre kell utasítani ezt az urat!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. kép­viselőház ! Rakovszky István: Borbély, te tudod, hogy miért teszed ezt! (Derültség.) Förster Ottó: Egy kis habot nem paran­csolsz ehhez a szüzbeszédhez ? (Elénk derültség a néppárton és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Kovács Pál: Tudom, hogy sok embernek egyáltalában nem tetszik, hogyha arra intik, hogy szálljon egy kissé magába és számoljon lelkiismeretével is, (Zaj és mozgás jobbfelöl.) hogy össze tudja egyeztetni ténykedését azokkal a jó feltevésekkel, a melyekkel ő bizonyos pá­lyára elindult. Ilyen kis magábaszállás nem árt sohasem és különösen czélszerünek bizonyul a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmából; hiszen tapasztalhatjuk, hogy politikai életünkben, sajnos, igen gyakran elvetik a sulykot. (Ugy van! a jobboldalon.) A magábaszállás első jelé­nek tartom, hogy oly nagyon helyeselnek a t. túloldalon, Nézetem szerint azonban sehol sem lehet oly könnyelmű módon választásokat csinálni, mint Magyarországon. B. Feilitzsch Arthur: Látszik ! Kovács Pál: Meglátszik, hogy milyen mó­don nyilatkozik meg a nemzet akarata, és hogy történik a képviselőválasztás egyáltalában. A mi­kor azt látjuk, hogy egy nagy párt azzal lép a küzdőtérre, hogy a hatalmat fentartsa; a mikor arra van kötelezve, hogy politikai programmját minden irányban kinyilatkoztassa, mert hiszen irányadó lesz a parlamentben, akkor nem hall­gathatom el azt, hogy meglehetős könnyelmű­ségnek tartom, hogy ilyen radikális, ilyen fon­tos kérdésekről, mint a katonai javaslatok, a melyek rövid idő múlva az ország szine elé kell, hogy kerüljenek, a népet egyáltalán nem tájé­koztatják, 26

Next

/
Thumbnails
Contents