Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. 193 Ellenben, hogy a nemzeti nyelv kizárólagosan csak nemzeti jogot képezett, ezt sok, számos törvényünk példája bizonyítja. Az 1867: XII. t.-cz. 11. §-ában a következőket rendeli (olvassa): »ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészitó' részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendó'nek ismertetik el.« A király tehát de jure intézkedhetik a hadsereg belszervezete és vezénylete tekintetében, de hogyan intézkedhetik ? Törvényadta jogánál fogva. A törvény határozottan kijelenti, hogy ennek a jognak alkotmányosnak kell lennie. (TJgy van! Ügy van! a szélsöbalöläalon) Alkotmányos pedig csak akkor ez a jog, hogyha gyakorlása a nemzeti jogoknak épségbentartásával, és tiszteletben tartásával megegyezik. (TJgy van! a szélsöbalöläalon.) Már pedig a nemzeti jogok épségben tartása magát a királyt is hitlevélileg kötelezi. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalöläalon.) Tehát a magyar hadseregnek német nyelve nem a magyar királynak alkotmányos jogán alapszik, hanem az osztrák császárnak a törvényből hiányzó legridegebb abszolút jogán. Ezen a jogalapon a király a hadsereg nyelvét tehette volna kinaMá, mMel ott a legtöbb a czopf is, vagy francziává, vagy muszkává. Ez semmMel sem képezett volna nagyobb nemzeti sérelmet a mai német állapotnál, (TJgy van! TJgy van ! a szélsöbalöläalon.) mert elképzelni is képtelenség és hóbortos dolog, hogy a magyar hadsereget a magyar király, magyar királyi felségjogánál fogva németté tehesse. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalöläalon.) Nagy gyönyörűsége lehet a magyar népnek a magyar királyi felségjogokban, sőt még az ő királyában is, hogyha az királyi felségjogok alapján németté teheti fiainkat a hadseregben! Sohase lásson inkább a magyar nemzet magyar királyi felségjogot, sőt még magyar királyt sem, hogyha ilyen szerencsétlen közjogi félremagyarázások alapján láthat. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalöläalon.) A magyar király szakítson osztrák császári érzelmeMel, mert a haderőnek sem egysége, sem biztonsága nem követeli meg azt, hogy abban német jelvények, német kommandók, és osztrák zászló legyen, mert hiszen ez különben is csak parádé. Bebizonyított tény, hogyha szorult a kapcza, ha szükség volt rá, elővették a magyar nyelvet, és a Glotterhalte helyett a Rákóczy-indulót húzták, sőt pl. Boszniában a Kossuth-nótával lelkesítették a magyar fiukat. (Halljuk! Halljuk!) Ha a magyar hadsereg fölállításának akadályai vannak, addig is, mig az önálló magyar hadsereg felállítható, követeljük jogainkat, a törvény által megadott jogokat: mindenekelőtt magyar tiszteket a magyar hadseregbe. Hiszen ez már 1868-ban megígértetett, és máig sem teljesíttetett. Hogy mennyire hátrányos, hogyha KÉPVH. FAPLÓ. 1901 1906, XII. KÖTET. a magyar ezredeket német tisztek vezetik, azt számos példával lehetne illusztrálni. Nagyon jól tudja azt a t. honvédelmi miniszter ur, hogy a mai harczászatnak egyik főfeladatát képezi az előőrsi, a felderítő szolgálat; (Igaz! TJgy van ! a szélsöbalöläalon.) és épen e felderítő szolgálatnál történt, az 1895-ik évi hadgyakorlatok alkalmával, hogy egy tisztán magyar fiukból álló ezrednek némely tisztje nem tudta érthetően kiadni a parancsot a járőröknek és a járőrök téves utón mentek; nem tértek vissza a csapathoz, a honnan ők kiindittattak. Ezért az egész ezredet az ellenfél elfogta. Megtörténhetik ez háború esetén is. És miféle végzetes következmények fognak ebből származni? Számos adatot lehetne felhozni argumentumául annak, hogy igenis, a hadsereg biztonsága követeli a magyar nyelvet a magyar ezredekben. Mert ily félreértésekből származnak azután azok az esetek, a melyek egy hadjárat esetén végzetessé válhatnak. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbalöläalon.) A mai állapotból következik azon babiloni zavar, a melyre az igen t, gróf Andrássy Gyula ur hMatkozott. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbalöläalon.) Hogy mennyire igazságos és jogos követelésünk ez nekünk, az kitűnik azokból a dühtől tajtékozó beszédekből, a melyek az osztrák Reichsrathban minap elhangzottak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalöläalon.) Micsoda szenvedélyes hangulattal keltek ki ottan a magyarok ellen ! A hadsereget tisztán császári hadseregnek, az övéknek mondották. Én csak üdvözlöm Luegert ebben a fellépésében, Bár volnának nekünk is a túloldalon olyan Luegereink, a kik olyan magyar sovinizmussal védenék jogainkat a magyar hadsereghez, mint ahogy azokat megtagadta Lueger. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbalöläalon.) Sőt Welsersheirab miniszter az osztrák urak házában tegnapelőtt tartott beszédében nemcsak az ő és a hadügyi körök véleményét mondotta el, hanem még a legfelsőbb hadurat, a királyt is belevonta a vitába, midőn a következőket mondotta: »A kormány tudatában van kötelességének, hogy fentartsa a törvényes elvet, mely szerint a hadsereg vezetésére, törvényes vezényletére, szervezésére vonatkozó összes rendelkezések kizárólag ő Felségét illetik.« Azt mondja továbbá: »Én abban a helyzetben vagyok, hogy ismételhetem azt a kijelentést: A legfelsőbb akarat az, hogy a hadsereg nemcsak alakjában és hozzájárulásában, hanem lényegében is teljesen közös maradjon.« (Felkiáltások a szélsöbalöläalon: Legfelsőbb akarat!) A legfelsőbb akaratot elébe állítják a nemzet akaratának. A nemzetnek akaratára ráoktrojálni egy felsőbb akaratot nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalöläalon.) Követeljük továbbá a magyar ezredeknek Magyarországban való elhelyezését. Mert ha nézzük a statisztikát, a melyet a t. honvédelmi 25