Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. 13 bizonyos eredményeket máris elért. De magát az imént megjelölt követelményt, mint annak a politikának, a melyet támogatok, elengedhetetlen alkotó részét feltétlenül fentartom és bizalommal várom a kormánytól, hogy a mikor az idők egyik követelményét, a monarchia szilárdságára való tekintetét bölcsen érvényesiti, ugyanakkor érvényt fog szerezni annak a párhuzamos követelménynek is, mely nemzeti egyéniségünk teljes elismerésére vonatkozik. Ez utóbbi téren elért sikereink fogják képezni az előbbi politikai gondolat helyességének próbáját. Ha a próba nem sikerülne, ugy ebből igen komoly politikai következmények folynának, melyek elől nem zárkózhatnám el, melyeket azonban ma, midőn minden jel reményre biztat, időelőtti dolog volna fejtegetni.« (Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Most is idöelötti.') Azt hiszem, t. ház, hogy az általam felolvasottak felmentenek engem annak bővebb indokolásától, hogy igenis, a közérdek parancsolja, hogy mi most egy törvényjavaslatnál, ennél a törvényjavaslatnál, keressük a nemzetre rótt áldozatok és súlyos terhek ellenértékét. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És az én szerény véleményem szerint erre a felvetett problémára (Sálijuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Helyre!) a t. képviselő uraknak, ha azt a nimbust meg akarják tartani, a melyet azokon a padokon szereztek, ha politikai integritásukat féltik, nem szabad késniök a felelettel. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szerintem, t. ház, önöknek, még mielőtt a javaslat benyujtatott volna, követelniök és kMMniok kellett volna a nemzeti előhaladásnak ama követelményeit, a melyekre oly szépen rámutatott gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. képviselőtársaim, négy év nem oly rövid idő egy kormány életében. Hiszen körülbelül megközeliti a magyar kormányok átlagos kormányzati idejét; (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) semmiesetre sem olyan rövid idő. hogy önöknek bármit lehetne és volna szabad követeléseik teljesítésében nélkülözni. Az az érv, a mit Szentiványi t. képviselőtársam felhozott, hogy hiszen csak egy évre szól a javaslat, és ha kívánságaik nőm teljesülnek, levonják a konzekvencziákat, azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy ha mélyebben meggondolja a helyzetet, maga is be fogja látni, hogy ez azért nem sokat ér, mert ha önök most ezen tárgyalásnál megkötik a nemzetet ezen áldozatokkal szemben, nem fog attól a nemzet soha szabadulni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Emlékeztetem épen igen t. képviselőtársamat a quóta-emelésnél követett maguktartására. Midőn bementek önök abba a pártba és a quóta-javaslatot tárgyaltuk, épen azzal védekeztek, hogy azt lehetetlen meg nem szavazniuk, mert arra már báró Bánffy Dezső lekötötte a nemzetet. Ne vegyék nekem rossz néven, t. ház és t. képviselő urak, ha én feszegetem ezen kérdéseket és keresem a nemzet szempontjából az ellenértékét az önök oda való bevonulásának. Higyjék meg, egész őszintén mondom, hogy nem politikai sakkhúzás ez részemről, hanem az önök politikai működésének sikere vagy meddősége nagy kihatással van a nemzet politikai fejlődésére, sőt befolyással van az én politikai magamtartására is. Felhoztam 1898-ban egyik beszédemben épen gr. Apponyi Albertre vonatkozólag, hogy nagyon szeretném, ha ő hamarjában kormányra kerülne, mert meg vagyok győződve, — mondtam akkor, — hogy neki is nagyon hamar be kellene látni, hogy oly akadályokba ütközik, melyek lehetetlenné tennék politikájának érvényesülését. És én hozzátettem, hogy sokkal inkább tisztelem és becsülöm az ő egyéniségét, semhogy fel ne tenném róla, hogy levonja a konzekvencziákat, mert hiszen 1897 deczember 12-én tartott beszédében is azt mondta, hogy 67-tel ha lehet, personal unióval, ha kell. Ha nekem azt kell látnom, hogy egy nagy értelmi erőnek és súlynak bevonulása abba a pártba semmi változást nem jelent, ha azt kell látnom, hogy a nemzeti előhaladás semmiféle mérvet nem vesz, ha azt kell látnom, hogy önök ennyi határidő után a 67-iki kiegyezést sem tudják végrehajtani, el kell ismernem, hogy ott nagy akadálynak kell lenni. De ha igy áll, akkor magunkat csaljuk azzal, hogy a 48-as törvényeket alkotmányosan kMívhatjuk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) akkor — ugy érzem — nekem is le kell vonnom a konzekvencziát és akkor 49 es alapon kell állanom. (Hosszantartó éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csak arra figyelmeztetem a szónok urat, hogy e ház tanácskozásának keretében csak törvényes és alkotmányos eszközök alkalmazásáról lehet szó. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Az törvényes volt, csak nem tetszett. (Zaj.) Thaly Ferencz: Félre ne méltóztassanak érteni, törvényes utón, nem törvénytelen utón. Van annak módja, a miniszterelnök urnak majd meg fogom magyarázni. Ha lehetséges az, hogy Olaszországban köztársasági párt van (Zaj a szélsőbaloldalon.), miért ne lehelne nálunk olyan alkotmányos párt, mely azt mondaná, hogy feltéve, de meg nem engedve, mert még nincs arról szó (Felkiáltások- a szélsöbaloldalon: De lehet!), hogy én az 1723-dik évi törvényezikket ugy akarom változtatni, hogy egyedül magyar király legyen a Habsburg-ház, van-e ebben felségsértés ? T, képviselőház! Ilyen kérdések tárgyalásánál önkéntelenül az a gondolata támad az embernek, hogy mily boldogok hozzánk képest azok a nemzetek, a melyek nemzeti dinasztia | alatt élve, azzal összeforrva minden idejüket és I gondolkozásukat hazájuk jólétének, külső és