Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-214

180 21h. országos ülés 190J február 2(i-án, csütörtökön. hMatásának, a ki teljesen fiatal, ép erőben lévő ember és dolgozni, munkálkodni képes, három éven keresztül függőben tartsunk felfüggesztett állapotban és illetményeit csak egyharmad részben húzhassa. Ez terhet képvisel a lakosságra, tehát ebből a szempontból is, hogy ha bűnös és elmozdítandó, a köznek egyáltalában hátrányára szolgál, ha illetéktelenül szedi fel fizetését, a mely neki nem jár abban az esetben, ha elmozdítandó, de ha az ő szempontjából vizsgáljuk, akkor igazán a lehető legvégső határig méltánytalan eljárás, hogy egy embert három éven keresztül függőben hagyjunk sorsa iránt fegyelmi vizsgálat alatt. Ebben az ügyben ő az illetmények utalványozása tekintetében felebbezést nyújtott be, a mely a közigazgatási bíróságnak a kezébe került. Itt a belügyminisztérium illetékességi kifogást, hatásköri kifogást tett és ennélfogva ezen ügy már akkor az ő jogos elbirálati hatáskörébe tartozott volna. S miután ő azon álláspontot elfoglalta, tehát már június 5-én, ezen sürgető kérvény beadásakor, midőn a belügyminisztérium a hatásköri kifogást megtette és a saját hatáskörébe átutalandónak tartotta ezen ügyet, a belügyminisztériumnak kötelessége lett volna ezen ügyet, a melyet személyes audienczián megismerhetett a belügyminiszter ur, akkor elő is venni és el is intézni. De most egyáltalában nem is merült fel akadály ezeknek elbírálása szempontjából, már azért sem, mert a közigazgatási biróság már 1902. deczember 3-ikán tartott ülésében ezen felebbezést visszautasította. Ez az ügy a belügyminisztériumhoz átterelődött, teljesen és végérvényesen és az volt hihető, hogy ebben a tekintetben végre-valahára intézkedés fog történni, de ez a mai napig sem történt meg és ennélfogva azt hiszem, eléggé indokolt volt, hogy ezen ügyet sürgősnek jelezzem és kérjem a t. belügyminiszter urat, hogy a következő interpelláczióra szíveskedjék válaszolni (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »1. Szerzett-e tudomást a miniszter ur az 1902. június 5-én, tehát közel kilencz hóval ezelőtt az általa magánkihallgatáson fogadott Szolnoki Lajos kiskun-félegyházai tanácsnok fegyelmi ügyének részleteiről ? 2. Ha szerzett magának arról tudomást, mi az oka annak, hogy fegyelmi ügyben még 1902. június 6-án 62.195/1902. szám alatt iktatott felülvizsgálati kérelme fentnevezettnek mai napig sincs elintézve? 3. Hajlandó-e a miniszter ur sürgősen intézkedni, hogy legfőbb felügyeleti joga ily esetekben soron kMül érvényesüljön ?« Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Miután a képviselő ur már többször jelentkezett ezen interpelláczióval, elhozattam magamnak az aktákat a belügyminisztériumból és igy azon helyzetben vagyok, hogy azonnal megadhatom a választ. Rövidre fogom szabni előadásomat, de mégis elég világos lesz, hogy a képviselőház és első sorban a t. képviselő ur Ítélhet felette. Ez a fegyelmi ügy azért nem Dyert elintézést eddig, mert azt mondhatom, hogy örökös felfolyamodásokkal lett mindig függőben tartva mások részéről is, az illető részéről is. Egy igen rövid sommás áttekintése azon appellátáknak, gondolom, bebizonyítja állitásom igazságát. Ez az ur, Szolnoki Lajos, kiskunfélegyházi városi tanácsnok el lett marasztalva hMatalától való felfüggesztésben, fizetésének a felfüggesztés ideje alatt két-harmadrészre redukálásával, azért, mert hMatalos teendőit elhanyagolta, politikai agitácziókat folytatott, stb. Szóval, ez a fegyelmi határozata az illetékes képviselőtestületnek .... Kovács Pál: Nincs bebizonyítva. Széll Kálmán miniszterelnök: Mi nincs?! De el lett marasztalva; én a tényállást adom elő. Kérem, most a felett nem perelhetünk egymással, hogy helyesen lett-e elmarasztalva vagy sem, mert, bocsánatot kérek, nekünk ebben a képviselőházban judikaturát gyakorolnunk nem lehet. A t. képviselő urnak ellenőrzési joga csak abban van : megismerni, törvényes eljárás folyt-e vagy sem, de hogy az illetőnek igaza volt-e vagy sem, bocsánatot kérek, az mégis a törvényes judikaturának a dolga és nem a mienk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) En a tényállást adom elő. El lett itélve a saját kompetens városi hatósága által. Kovács Pál: De nem lett jogerős! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha én a képviselő ur minden mondatát kérdéssel, vagy közbeszólásokkal megzavartam volna, még most sem végezte volna el, erről biztosítom. El iett itélve, el lett marasztalva. Azon kell kezdeni a dolgot, a min a képviselő ur is kezdte; csak akkor fogják látni a t. képviselőház tagjai, hogy miként áll a dolog. Az elsőn kezdem tehát: ezt az ítéletet Pestvármegye közigazgatási bizottsága 1901. júniusban helybenhagyta. Az első Ítélet keletkezett 1901. áprilisban. Ezt a határozatot Dobál Ferencz és társai a közigazgatási bírósághoz felebbezték. A közigazgatási biróság 1901. márczius 19-én elutasította. Most Szolnoki Lajos ur a közigazgatási biróság határozatát időközben megint megfelebbezte és ezen felebbezés a közigazgatási bizottság részéről 1901. június 13-án el lett utasítva. Szolnoki azután ezen elutasító határozatot megfelebbezte a belügyminisztériumhoz, mire a belügyminiszter 1902. évi április 16-án a fegyelmi eljárást véglegesen elrendelte Pest vármegye közigazgatási bizottságánál. Szolnoki azonban újra a közigazgatási bírósághoz folyamodott és pedig kérte ennek a panasznak mellőzését és a fizetésének redukczióját elrendelő végzés felfüggesztését. A közigazgatási biróság 1902. évi deczember hóban ítélkezett. Akkor feljött az ügy megint a belügyminisztériumhoz és én rögtön utána, talán január 19-én elrendeltem, hogy Pest vármegye köz-