Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-213
213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. 163 Kérdezem, t. ház, igazságos eljárás-e ez és elviselhető-e ez az óriási teher? Ezzel kipusztítjuk ezeket a vidékeket, a melyeken úgyszólván kizárólag magyarok laknak; megnehezítjük a megélhetést és mMel ezen ármentesitési illetékek a közterhek módjára államilag lesznek behajtva, dobra kerül nagyon sok olyan birtokosnak a birtoka, a ki továbbra is meg volna adófizetőnek tartható. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. ) T. ház! Még egy másik anomáliára is fel kell hívnom a t. miniszterelnök urnak a figyelmét és ez az, hogy ezen illetékek egyenletesen vannak kiróva akár parlagterület, akár hasznavehetetlen, akár pedig a leghusásabban jövedelmező, legjobb termést igérő földre rovatnak ki. Az illetékek holdak arányában a terület mennyisége szerint vannak kMetve, a mi ismét óriási igazságtalanságokra vezet, ugy, hogy igen gyakran megtörténik, hogy az illető ezen óriási tehertől szabadulni akarván, inkább el hagyja árverezni azt az értéktelen földjét és az ármentesitő társulat ezáltal nem gazdagodik — hiszen szintén hasznavehetetlen területek birtokába kerül — hanem csak szaporodik az átlagos teher, s a legközelebbi közgyűlésen ismét föl kell emelni az illetékeket és a terhek ismét csak nőnek. Ezért fölvetem azt az eszmét, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) hogy foglalkozzanak a t, miniszter urak azzal, a mit én, a közteherviselés elvét elfogadva alapul, a leghelyesebbnek tartok, t. i., hogy ezen illetékek áílamosittassanak és igy azután az egész ország közteherviseléséhen megoszolva, egyáltalában nem fognak olyan terhet képezni, a mely egyes vidékeket nagyon sújtana, mig más vidékek egyáltalában nem érzik meg. Ennélfogva a következő interpellácziót intézem a t. pénzügyi és földmMelésügyi miniszter urakhoz: (olvassa) A földmMelés- és a pénzügyi m. kir. miniszter urakhoz az ármentesitési illetékek és járulékok ügyében: 1. Tudják-e a miniszter urak, hogy az ország igen számos vidékének lakosságát az ármentesitési illetékek és járulékok aránytalan és oly súlyos mértékben terhelik, mely teljességgel elviselhetetlen? 2. Foglalkoztak-e már a miniszter urak ezen fontos és napról-napra sürgősebbé váló kérdés megoldásával? 3. Hajlandók-e sürgősen intézkedni, akár rendeletek, akár erre vonatkozó törvényjavaslat benyújtásával, hogy ezen aránytalanul és igazságtalanul megosztott terhek alól a föld népe mielőbb aránylagosan szabaduljon ? Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: T. ház! A t. ház engedelmével Kovács Pál t. képviselő ur interpellácziójára azonnal válaszolni szándékozom. Arra a kérdésre, a melyet hozzám és t. kollégámhoz, a pénzügyminiszter úrhoz intézett, kinek nevében szintén felelek, (Halljuk ! Halljuk!) hogy tudjuk-e, miszerint az ármentesitési járulékok a birtokosokat, különösen pedig a kisgazdákat sok helyütt súlyosan terhelik, azt válaszolhatom, hogy erről van tudomásunk ; de ha azon kérdést veti fel, hogy foglalkozott-e a törvényhozás és foglalkozott-e a kormány ezen kérdéssel, erre azt válaszolhatom, hogy a törvényhozás igenis foglalkozott vele, még pedig két irányban. Az egyik irány az volt, hogy megjelölte a beruházásoknak a maximumát, megjelölte azon határt, a melyen tiíl maximális megterheltetés czimén a beruházási költségeket az állam a társulatról leveszi és az államra áthárítja. Egy másik törvény intézkedik az iránt, (Halljuk I Halljuk!) hogy az állam a fentartási költségekhez is, tehát nemcsak a beruházásokhoz, a miről előbb szóltam, hanem a fentartási költségekhez is bizonyos összeggel járuljon. Hogy ez az összeg nem csekély, erre nézve — ép e perczben vettem kezembe a statisztikát — mondhatom, hogy csak a dunai társulatoknál ez az adóvisszatérités évenkint 1,691.000 koronát képvisel; azt tehát nem lehet mondani, hogy a törvényhozás ezen bajokkal és panaszokkal szemben hideg és érzéketlen maradt volna, mert igenis vannak törvényes intézkedések, melyek az ármentesitő társulatoknak bizonyos oltalmat és védelmet nyújtanak. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur szólott az ártérfejlesztésről és az osztályozások kérdéséről is. Én megengedem, hogy az ártérfejlesztések és osztályozások terén vannak hibák és lehetnek jogosult panaszok is, csak azt kMánom megjegyezni, hogy ugy az ártérfejlesztési, valamint az osztályozási kérdésekben is a materiális fórum nem a kormány, hanem az illető törvényhatóság szabadon választott tisztviselője, t. i. az alispán. A ki az alispán határozatával nincsen megelégedve, annak a törvény értelmében a törvény rendes útja, vagyis a bírósági eljárás fenn van tartva. A földmMelésügyi miniszternek ezen kérdésekben csak kasszaczionális joga van, t. i. a felett őrködik, hogy a formák megtartattak-e vagy nem. És a mennyiben a formák nem tartattak meg, annyiban igenis jogosítva van nem érdemileg megváltoztatni a határozatot, hanem feloldani az egész eljárást és a kijelölt uj alispánt uj eljárásra utasítani. Ebben a részben bátran mondhatom, hogy, ha ügyek elém kerülnek, mindig az első és legmagasabb szempont előttem az, hogya kisgazdákon és a kisebb embereken, a kik magukat eléggé védeni nem tudják, valamely igazságtalanság nem történik-e? (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Több intézkedést tettem e részben a kisemberek védelmére és oltalmára. Elég legyen csak annyit megemlítenem, hogy mig például azelőtt az volt a szokás és a gyakorlat, hogy az ilyen ártérfejlesztési és osztályozási határozatok, a melyek ellen a jogorvoslat meg volt engedve, csak dobolás utján 21*
