Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-213
160 213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. gok, a melyeket ők hirdettek, követeltek és dédelgettek egykoron, most itt fekszenek ebben a tág teremben, leborítva a feledésnek fátyoléval és az ország szine előtt már most nemcsak én, hanem a közvélemény is tetemre hMja azokat, nézzék meg, hogy mit borítottak le, nézzék meg, hogy hova juttatták a nemzeti jogokat a volt nemzeti párt tagjai. (17gy van! a szélsöbaloldalon.) És azt kérdezem én Arany Jánosnak költeményével, hogy ennek a Bárczi Benőnek, ezeknek a nemzeti jogoknak ki volt hát a gyilkosa ?! És jöjjenek elő, most tetemre hMom őket mind. Elő is jönnek az igen t. nemzeti pártnak tagjai. Sőt a Bárcziaknak ősi kastélyuk is volt, ezeknek a nemzeti jogoknak édesanyja is volt, gróf Apponyi Albert, és a Bárczi-kastély egykoron hasonlított ehhez a nagy országházhoz, ehhez a termes nagy épülethez, a hol el is mondhatjuk a költővel, hogy: »fojtva teremről rejti teremre halk zokogását Apponyibú!« {Tetszés a szélsöbaloldalon.) Itt van Szentiványi Árpád t. elnök ur is Kund Abigél szerepében, (Tetszés a szélsőbaloldalon.) a nemzeti jogok e kedvese, kinek a múltkor elhangzott nagy beszéde után a sebből megindult a vér és a közvélemény felé kiáltja: »Elnök ur, ennek a teremtésnek gyilkosa te vagy!« (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Hiába menti magát tehát Szentiványi t. képviselőtársam, a nemzeti pártnak volt elnöke, hiába fut le a nyilt utcza során, hiába tánczol és hiába danolja végzetes sorsát, látjuk, Kund Abigélt és halljuk annak keserű dalát: » Egy szer volt egy szabadelvű párt, mely ugy játszott nemzetével, mint macska szokott az egérrel«. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Egy határozati javaslatot is szándékozom beadni, a mely kapcsolatos már elmondott beszédemmel és a mely a következőleg szól (olvassa): »Az ]867. évi XII. t.-czikk 11. §-a szerint az egész hadseregnek, és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és beiszervezetére vonatkozó intézkedések ő Felsége által intézendőnek ismertettek el. Tekintettel arra, hogy a nemzet törvényhozásának ezen elhatározása a fentebbi felségjogot nem korlátlan, hanem alkotmányos fejedelmi jognak ismerte el; tekintettel arra, hogy ezen alkotmányos fejedelmi jog mindeddig a magyar nemzet szabadsága, Magyarország törvényei, régi, jó és helybenhagyott szokásai megtartása és alkalmazása nélkül gyakoroltattak; tekintettel arra, hogy ezen alkotmányos fejedelmi jognak gyakorlása, s a felmerült visszaélésekkel szemben a köteles miniszteri felelőség tényleges gyakorlatban nincs; utasítsa a képviselőház a magyar kormányt, hogy az 1867. évi XII. t.-czikk 11. §-ának pótlásaként haladék nélkül terjeszszen be törvényjavaslatot, a mely kimondja, hogy az 1848. évi III. t.-czikk alapján ő Felségének a magyar hadseregre vonatkozó bármely rendeletei, parancsolatai, határozatai és kinevezései csak ugy érvényesek, ha azt a honvédelmi m. kir. miniszter is aláírja, ellenjegyzi.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: És ez megfelel a törvénynek? Barabás Béla: Ezen határozati javaslatnak beterjesztésére engem a legszomorúbb tapasztalatok vezéreltek, mert az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-át azért alkotta meg a nemzet, hogy azzal fejedelmünk, mint alkotmányos király éljen, nem pedig azért, hogy mint korlátlan ur azzal visszaéljen, azért alkotta meg t. képviselőház, hogy a Felség legfőbb hadura legyen a magyar hadseregnek, nem pedig azért, hogy a magyar hadseregből kizárólag osztrák hadsereget teremtsen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát fogadják el t. képviselőház és értessék meg ő Felségével, hogy eljött már annak az ideje, a mire ez a nemzet 37 év óta várakozik és vágyakozik. Ez a nemzet sokat szenvedett már, derűs napokat akar tehát látni, a melyek csak akkor következhetnek be, hogyha a dinasztia felhagy értelmetlen hagyományos politikájával, felhagy beolvasztásra való törekvéseMel. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megtörténhetik, hogy hosszan uralkodó családokban akad egy-kettő, a ki talán nem válik be, hiszen a költő is II. Lajost, a mohácsi vész szerencsétlen királyát megénekelve azt mondja, hogy: »Gyermekkirályt s hadvezért, ki erejénél többet mer, ád az Isten haragjában, a nemzetnek kit megver.« Azt mondom, hogy ez megtörténhetik, de az már állandó és hosszú szerencsétlenség, hogyha a dinasztiának minden egyes tagja, a mint azt a történelem igazolja, állandóan szakit a nemzet törvényeMel, jogaMal és szabadságaMal. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt is mondotta gr. Tisza István ur és szemünkre vetette, hogy majd a nemzetnek irigyei szemünkre fogják hányni azt, hogy hálátlanok vagyunk a királylyal szemben. (Halljuk ! Halljuk!) Hát tegyük csak a mérlegre, t. ház, a kölcsönös tevékenységet, vonjuk le az eredményeket és akkor látjuk, hogy nem mi vagyunk hálátlanok a dinasztiával szemben, hanem a dinasztia hálátlan velünk szemben. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Igyekezem befejezni beszédemet, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) annnak kijelentésével, hogy mi küzdeni fogunk a parlamenti erőszakkal, küzdeni fogunk e törvényjavaslattal szemben és ha látjuk, hogy mi igy boldogulni nem tudunk, akkor kénytelenek leszünk más térre menni, kénytelenek leszünk felvetni az osztrák császári és a magyar királyi korona összeférhetlenségének eszméjét. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.)
