Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

148 213. országos ülés 1903 február 25~én, szerdán. iménti beszédében egész indignáczióval kérdezte az ellenzéktől, mi indította arra, hogy ezen törvényjavaslat útjába álljon ? Azt kérdezem én, mi indította önt abban, Hogy vármegyéjének feliratával^ akaratával és óhajtásával ellentétbe jöjjön ? (Elénk: helyeslés a szélsöbalóldalon.) Böszörményi Sándor: Meggyőződésem. Meggyőződésből beszéltem, nem önérdekből! Barabás Béla: Még csak az kellene, hogy itt önző érdekből beszéljünk! Hisz az magától értetődik, hogy önző érdekből nem beszél senki s nem is erről beszélek én. Én erkölcsi kötelességről beszélek, melyet egy képviselőnek küldőMel szemben meg kell tartania. (Igaz ! Ugy van! a szélsőhaloldalon. Mozgás.) Böszörményi Sándor: Arról majd én felelek ! Barabás Béla: Különben, t. ház, a beszédjének megvolt a hatása, mert Fejérváry honvédelmi miniszter ur rosszul lett és eltávozott, (Zajos derültség a szélsöbalóldalon.) útközben meg azt gondolta Fejérváry: ments meg isten a jó barátaimtól, az ellenféltől majd megvédem én magamat! (Derültség.) Pichler Győző: Olyan lett, mint egy bősz örmény és távozott! (Derültség.) Barabás Béla: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Az imént a neveket nem hiába olvastam fel. Ismétlem, csak azokat a neveket olvastam fel, a mely megyéknek és városoknak feliratai a kezemhez jutottak. Ha most veszszük ezt a számot és veszszük az összes ellenzéknek azon tagjait, a kik a törvényjavaslat ellen szavazni fognak, a vógerednény az, hogy a politikai és erkölcsi kötelesség ezen törvényjavaslatot már régen leszavazta. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen helyzettel szemben, mikor még erkölcsileg is lehetetlen az, hogy ebben a házban kapjon a törvényjavaslat többséget, akkor még inkább és fényesebb világításban tűnik az ki, hogy ez a törvényjavaslat nem a nemzeti akaratból került ide, hanem felsőbb parancsra. (Ugy van! a szélsöbalóldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) De menjünk tovább, t. képviselőház. A nemzeti akaratot akarom dokumentálni, mert én ezzel az erős vértezettél és fegyverrel jöttem ide. Most menjünk végig — ne ijedjenek meg t. képviselőtársaim, mert nem fogok a részletekbe belemenni — hanem nézzük csak meg az igen t. kormánypárti, szabadelvüpárti urak túlnyomó részének programmbeszédeit odakint. Hangsúlyoztam, t. képviselőház . . . Münnich Aurél előadó: Csak tessék! Kubik Béla: A quótában rápiritottunk! Münnich Aurél előadó: Még nem! Ugron Gábor még máig is adósom vele! Kubik Béla: De igen! Rákosi Viktor: Ott vesztette el a hangját, mikor megszavazta a katonai javaslatokat! Kubik Béla: A quótában le van leplezve ! Barabás Béla: Hangsúlyoztam, hogy én minden egyes t. képviselő urnak emlékezetébe idézem — nem fogom elmondani, — hogy szálljon magába és gondoljon reá, mit mondott választóinak a katonai javaslatok, vagyis a katonai vonatkozású terhekre nézve? És hogyha eszébe jut az az ígéret, a melyet az előrelátható terhekkel szemben tett, akkor ne mondja az a képviselő, a ki ezeket a szavakat ott a választók előtt elmondta, hogy ő itten a nemzet akaratát képviseli. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Értésemre jutott, hogy egyik képviselőtársam összeszedte ezen kijelentéseket és mert tudom, hogy előterjesztve lesznek, a részletekbe nem megyek bele, nem mutatom be azokat, csak jelezni akarom, hogy szálljanak magukba t, uraim és az adott szó szentségét tartsák szem előtt, és azt az adott szót és ígéretet váltsák be választóiknak, és itt foglalják el azt a tért, azt a helyet, a melynek elfoglalását odakint megígérték, és a mely a nemzeti akaratnak csakugyan megfelel, hogy e törvényjavaslatokból törvény ne legyen. T. képviselőház ! Azt kérdem én már most, hogy az igen t. többségnek már emiitett és más tagjai, miként képviselhetik a nemzetnek akaratát, mikor a saját maguk akaratát sem képesek képviselni? (Tetszés a szélsöbalóldalon.) A pártfegyelem békóiba odahelyezték magukat, nem vizsgálják sohasem, hogy vájjon azok a javaslatok, a melyek idekerülnek a képviselőház elé, megfelelnek-e a nemzet óhajainak, törvényeinek és teherviselési képességének, hanem jobb meggyőződésük ellenére vakon és feltétlenül követik az alkalmazkodásnak nagy mesterét, a miniszterelnököt: Széll Kálmánt. Mikor bécsi kívánság, vagy udvari óhajtás megnyilatkozik odafenn, én elhiszem, hogy eleinte zavarban vannak a mi kormányunknak igen t. tagjai, de az a zavar nem sokáig tart, mert szemükre lobbantják, hogy : hátatok mögött áll egy kész és engedelmes többség, és ők maguk is utóvégre rájönnek erre a tényre és erre a valóságra, és igy állanak elő a mindent megszavazni kész többség elé olyan javaslatokkal, mint ez a mostani is. Egy-két szó, s a mi államférfiaink azonnal megadják magukat, rögtön tisztában vannak azzal, hogy a többség nem gondolkozik, azt lehet nekik vezetni. Mintha csak >Az ember tragédiája« egyik jelenetét látnám, mikor a miniszter urak összeállanak és vitatkoznak egyes törvényjavaslatok felett. Látom azt a jelenetet, mikor Luczifer odaszól Ádámhoz, a ki a csillagvizsgáló Kepplert kéjMiseli, és a ki mindenféle szemrehányással igyekszik a tömeget félrevezetni, és hallom Luczifernek, az igen t. honvédelmi miniszter urnak szavát (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ádámhoz, a miniszterelnökünkhöz, a mikor azt kérdezi tőle: »Hát nem oktatsz-e oly sok jeles fiut?« és Keppler, az Ádám, imigyen felel reá: »Nem oktatom, csak idomítom őket,« (Elénk tetszés és derültség a néppárton és a szélsöbalóldalon.) »szavak szerint^