Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

146 %13. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. nek megnyilatkozásai voltak, (XJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyek előtt nekünk szemet hunyni és azok felett napirendre térni egyáltalában nem szabad. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ősi alkotmányunkban gyökerezik a vármegyéknek és a városoknak a felirati joga, azok nyilatkoznak, akár óhajaik, vágyaik, kívánságaik tekintetében, akár azon szempontból, hogy ha a nemzet képviselőtestületében megfordul egyikmásik dolog és az nem tetszésükkel találkozik, akkor felemelik tiltakozó szavukat és óva intik a parlamentet, hogy ilyen, vagy amolyan veszedelmes törvényjavaslatot törvényerőre emelkedni ne [engedjen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) így történt ez most is. Én elismerem, hogy a képviselőknek mai nap már utasítást adni nem lehet, de ezzel szemben konstatálnom kell egy tényt önökkel szemben, t. többség tagjai, (Halljuk ! Halljuk!) és ez az, hogy a mikor önöket megválasztották, akkor harmóniában voltak azon megyéknek vezetőségével, akkor meg voltak egyezve elvekben, gondolatokban és érzésekben a vármegyékben uralkodó szabadelvű pártok gondolatával és érzésével és mikor azután ide kerültek a t. képviselőtársaim, akkor frontot csinálnak ez együttesen megállapított gondolatok és érzések ellen és ugy tesznek, mint a falusi ruhával, vagy az utazó ruhával, a melyet ha Budapestre jönnek és itt megjelennek, ledobnak magukról.. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Önök erkölcsi fegyverekkel voltak ellátva; azokkal küldték ide az illető vármegyék és városok. Ezeket az erkölcsi fegyvereket most küldőik ellen érvényesíteni és megezáfolni azon gondolkodásokat és érzéseket, a melyek akkor uralkodtak, a mikor önöket ide felküldtek, ez a politikai tisztességnek a felfogásával meg nem egyezik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nézzük csak végig, t. ház, a vármegyéket és városokat. Nekem időzni kell ennél a témánál, t. ház. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Mert önök a nemzeti akaratot akarják képviselni; én be akarom bizonyítani, hogy önök nem a nemzeti akaratot képviselik. Nézzük csak végig azokat a feliratokat, a melyek ide küldettek a ház szine elé. Találnak-e egyetlenegyet is, a mely azon óhajtást és kMánságot fejezte volna ki, hogy ezen javaslatokból törvény legyen? Ha csak ezután nem követnek el intrikus eljárásokat, vagy ezután nem piszkálják föl a megalkuvó tömegeket, vagy a megalkuvó gondolkozású embereket, bizony, felirat egyetlenegy sem került ide, a mely ezen törvényjavaslatoknak törvénynyé emelését kívánja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, fordítsuk meg most és nézzük csak meg, hogy hány törvényhatóság, hány vármegye és hány város irt fel, minden kMétel nélkül kárhoztatva, elitélve ezt a javaslatot és hozzátéve még azt az egynémelyíkét, a mely, ha épen már lehetőnek tüntette fel azt, hogy e törvényjavaslatok keresztülmenjenek, egyúttal a nemzeti jogok érvényesítése mellett emel szót, kifejezetten kívánva a kétéves katonai szolgálat behozatalát, a nemzeti czimernek, zászlónak, a nyelvnek, mint nemzeti jogainknak érvényesítését a hadsereg kebelében. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mégis, t. ház, azt kell tapasztalnom, hogy a többségnek igen t. tagjai, azon feliratot, a mely a saját vármegyéjükből került ide, de sőt az igen t. képviselő urak közül sokan ott ültek akkor a vármegyei teremben, vagy a város termében, a mikor azt tárgyalták, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és nem szólaltak fel ellene, hozzájárultak a határozat hozatalához, ime most, mikor meghozták a vármegyékben ezt a lelkes határozatot, az illető képviselők lelketlenül állnak vele szemközt. /Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mert nem üres mondás, nem üres frázis akar ez lenni, én, bár fáradságos munkával, de elővettem azokat a feliratokat, a melyek határozottan ellenzik ezen javaslatoknak törvényerőre emelkedését, megnéztem, honnan kerültek ide és most bemutatom azon t. képviselő urak neveit, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a kik ezen feliratokkal szemben, a kik a saját vármegyéjük, városuk által többnyire egyhangúlag hozott határozatok ellen, azon határozatok ellen, a melyeknek meghozatalában ők maguk is részt vettek, most ime szemben állanak és affektálják és magukra erőszakolják azt a valótlan felfogást, hogy ők a nemzet akaratát képviselik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Csak azokkal a feliratokkal állok elő, a melyek a kezemben vannak. Valamennyi nincsen nálam. De nekem ezek is elegendők arra, hogy megmutassam, hogy, ha szavazásra kerül a dolog, ennek a törvényjavaslatnak a politikai tisztesség folytán meg kell buknia. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Neveket olvasok fel, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vegyük először Budapest székesfőváros közönségét. Itt ülnek mint képviselők: Falk Miksa, Darányi Ignácz, Vészi József, b. Podmaniczky Frigyes, Sándor Pál, Morzsányi Károly, Berzeviczy Albert és Hock János urak. Olvassák el a főváros feliratát, mily lelkes hangon száll szembe a törvényjavaslattal. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Egyhangúlag hozták a határozatot. Ok is bizottsági tagok. Barabás Béla: Itt van szeretett szülővárosomnak, a vértanuk városának, Aradnak képviselője: Salacz Gyula. (Félkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Hol van ? Szaladsz!) Megjegyzendő, hogy csak azokat olvasom, a kiknek vármegyéjéből és városából a feliratok az én kezembe kerültek és itt vannak a ház előtt. Pozsony: Molecz Dani és Neiszidler Károly. Olvassák csak a törvényhatóságok által beterjesztett feliratot.