Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-213
144 213. országos ülés 1903 február c i5^én f szerdán. dát és földbirtokost, de ezekkel a t. házat untatni nem kívánom, azt azonban, hogy a korcsmauzsora, a földuzsora, a terményuzsora s hozzá az általam már példákkal vázolt kereskedelmi és ipari uzsora volt mindenesetre oka annak (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a néppárton. Zaj a baloldalon.) s nem a katonai, s nem a 67-iki kiegyezésből származó terhek, s ezt nemcsak én, de minden higgadtan mérlegelő képviselőtársam, ki a vidéket ismeri, be fogja látni, kMált akkor, ha reá utalok még ama szerencsétlen tényre, hogy a magyar törvényhozás annak idejében, ép liberalizmusától elkapatva, maga törvényesítette amaz állapotokat az 1868 : XXXI. t.-czikknek létrehozásával. Ezek azok a dolgok, t. képviselőház, melyeket szanálni, melyeken javítani kell, ezek azok, melyek elsőrendű feladatot képeznek s a mely ha szőnyegre kerül s mely ha társadalmilag is elnyeri saját orvosszerét ama jóindulattal, melyet a kormány részéről tapasztalunk, meg fogja változtatni a helyzetet. Erre kell hatni, t, képviselőház, hogy emez elszegényedő osztályai a nemzetnek, eme nemzetfentartó elem anyagilag megerősödjék. Kérdem én a t. túldaltól, hogy ha a katonai terheket nem szavazzuk meg, elérjük-e a fajok anyagi megerősödését? (Felkiáltások balfelöl: Igen!) Nincs-e szükségünk békére, hogy jobb irányban fejlődjünk? S ha békét akarunk, nincs-e szükségünk az európai konstellácziók követkéz- j tében erős hadseregre, mely biztos bázisa a békének belső és külső zavarokkal szemben j egyaránt. Szeretettel s hazafiúi érzésem egész melegével kérem a t. függetlenségi pártot, hagyja az országot a fejlődés mezején, hagyja azon az utón, a melyre a kormány kMáló gondolkozású vezére a politika irányát terelni szíves volt; (Ellenmondások a baloldalon.) ne gyújtson fáklyát akkor, a mikor arra szükség nincsen; mert az, ha olykor a világosság terjesztésére szolgál is, anyagánál fogva gyújtani is tud, s felperzselheti azon alapot," azon épületet, melyben 36 év óta békességgel lakunk. Népünknek pedig szüksége van arra, hogy békés birtoklásban maradjon még akkor is, ha az esetleg nyerendő uj épület külsejére vonatkozólag valamMel fényesebb lenne is. T. képviselőház! A t. túloldal egyes tagjai jónak látták megbántani ama testvért, melylyel együtt szerezték meg (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Miféle testvérről beszél ? Sálijuk! a jobboldalon.) a múlt obstrukczió alatt ama vívmányokat, melyeknek lombja alatt ma oly vigan furulyáznak! Hogy ez mily eljárás, azt a t. urak ízlésére s a nagyközönség ítéletére bízom. Jelezni azonban annyit kötelességemnek tartok én is az elmondottak után, hogy a volt nemzeü párt tagjai, a mily becsülettel feleltek meg annak idején az önök oldala mellett testvéri kötelességöknek, ép ugy felelnek meg ma is e párt keretében hazánk iránti még súlyosabb és magasabb intenczióiknak. Sőt jelezték azt is, hogy következetességben se kérnek senkitől se tanácsot. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Arra nézve azonban, hogy önök még a hazafiságot is mintegy bérben tartják s ez oldal tagjait a hazafiatlanság vádjával illessék, az ellen tiltakozni s azt meggondolatlan cselekedetnek jelezni kötelességünknek ismerjük. Magyar nemzetünk minden egyes tagjának elidegenithetlen közös tulajdona az, a melyet mindnyájan kisded korunkban jó anyánk tejével szívunk magunkba, s e padok sorain, ha jól szemügyre veszik, többen vannak azok, sokkal többen azok Madékai, kik 1848-ban és azután áldozatkész hazafiságuknak kifejezést is adhattak. Nekünk is megvannak ép ugy mint önöknek nemzeti ideáljaink, nekünk is ép ugy lebeg szemünk előtt a röpködő turul madár. Utána nézünk és követjük. Csakhogy mig önök nem nézik sokszor azt, hogy hová lépnek s megeshetik az, hogy a patakon átvMő hidat lerombolva találják s beleesve, az ár sodrával haladnak az ismeretlen felé, addig mi ez oldalon a nemzet bölcse, Deák Ferencz által biztos alapon megépített hídon tovább haladva, kívánjuk elérni a csillagot, a hová a turul madár vezet s a hol Szent István koronája isteni fényben ragyog. Mert tudjuk, érezzük azt, hogy e czél elérését a jelen javaslat nem akadályozza, sőt e párt kebelében felhangzott kívánalmak s az azokra nyert őszinte és jóindulatú válasz eme feltevésünkben megerősít, a jelen javaslatot a királyi korona erejének^ biztosítása szempontjából is megszavazom. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Hock! Hoch! Miért nem gratulálnak neki?) Rátkay László jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ötödik hete már annak, hogy folyik ez a vita teljes tárgyilagossággal, leszámítva azokat a szenvedélyesebb jeleneteket, melyeknek okozói semmi esetre sem mi voltunk, hanem az igen t. honvédelmi miniszter ur. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ellenzék tagjai, legjobbjai, erejüket összeszedve, egész tudásukkal, egész hazafiúi lelkesedésükkel, a nemzet törvénykönyveMel és az igazság fegyvereMel a kezükben szállottak síkra e törvényjavaslattal szemben, az értelem világánál, a nemzet bajai, csapásai iránti érzéssel foglalkoztak a kérdéssel ós győztek meg bennünket arról, hogy a kormánynak ez a törekvése, a mely a katonai javaslatokkal most a nemzet ellen irányul, tarthatatlan, hogy a kormány követelményei^ merészséget képeznek a nemzet ellen, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy r a kormány kívánságai teljesen lehetetlenek. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A részünkről használt erős argumentumok fegyverével nem sikerült a többséget legyőzni.
