Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

114 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. mégsem azért tettem le a mandátumot, hanem cselekszem ezt azért, hogy egész politikai egyéniségemet, mely ellen a féktelen pártgyűlölet valóságos hajszát inditott, a közéletben kialakult politikai jellememet, mely czélzatos rágalmak czéltáblájává lett s törvényhozói viselkedésemet az én egyedül illetékes biráimnak, választókerületemnek, és a kerület választópolgársägának igazságos ítélete alá bocsássam. A képviselőház összeférhetlenségi állandó bizottságában még folyik ellenem vizsgálat ama másik ügyben, a melyről nálatok, tisztelt választópolgáraim, senki jobban nem tudja, hogy cselekvésem egyetlen rugója a közérdek és az a törekvés volt, hogy kerületem és fajom mostoha sorsán a háziipar egy jutalmazó ágának felkarolásával segítsek. Ti jól tudjátok, székely véreim, hogy nem haszonlesés, hanem a közérdek vezetett engem ama dologban, hiszen sok munkám és fáradságomért még ügyvédi munkadijat sem fogadtam el tőletek soha, sőt kimutattam az országos nyilvánvalóság színe előtt, hogy díjazásom fejében jutalmul a szegény népnek ingyen munkagépekkel való ellátását kötöttem ki. Azt is jól tudjátok ti s veletek együtt az egész ország, hogy az összeférhetlenségi törvény a képviselőt csupán a megfizetett közbenjárástól tiltja el, de semmi sem korlátozza azt az önzetlen működést, a melyet a nép választottja kerülete és a nép javára díjtalanul fejt ki. Mindezek napnál világosabban állanak, székely véreim, az egész magyar nemzet közvéleménye előtt.« — És most jön az a passzus, a mit én súlyosnak találok. »És mégis tanúi vagytok hónapok óta egy ádáz vadászatnak, melyben az üldözött vad én vagyok s a melyben a gyűlölet és rágalom vérebei csattogtatják fogaikat eddig szeplőtlen hírnevemre, politikai jellememre, sőt magánbecsületemre is. S azok között, a kiket a fennálló jogrend biráimul rendelt, nem csupán olyan férfiak találhatók, a kik a bírónak méltóságos pártatlanságával törekszenek az igazság földerítésére, hanem találkoztam az eljárás során oly törekvésekkel is, melyek nyilvánosan tanúskodnak egyeseknek ellenem való ellenséges elfogultságáról, határozott rosszakaratáról s oly fokú ellenszenvéről, a milyen csak politikai ellentétekből fakadhat s az illetőt képtelenné teszik a köteles birói semlegesség gyakorlására. E birói elfogultság Ítélőszéke elől hozom el az én igazságos ügyemet a legilletékesebb, a legszigorúbb, legigazságosabb és legpártatlanabb bíróság színe elé, midőn azért teszem le a mandátumot, hogy előttetek, székely véreim, újra megjelenve, uj ítélkezésre hívjalak föl titeket. lm, itt vagyok, magam kérek tőletek könyörtelenséget a szigorban, hajthatatlanságot az erényben ; ti vagytok azok a birák, a kiknek itélőszava szent nekem s a kiknek igazsága előtt már előre tisztelettel hajlok meg. Mondjátok meg, a köz- : élet teréről számkMetendőnek tartjátok-e azt a férfiút, a kiben eddig bizalmatok lévén, képviselőtök volt a nemzet tanácsában. Mondjátok meg, találtok szeplőt politikai és férfiúi jellememen ? ílászolgált-e az én szegénységem, a melyre színetek előtt büszkén merek hMatkozni, arra a borzasztó sorsra, hogy szennyes iszapjával borítsa be az olthatatlan szomjas pártgyűlölet? Ha ártatlannak nem tudnám magam, élnék az egéruttal, melylyel az összeférhetlenségi zsűri Ítélete megkínál, bucsut vennék a parlament kapufélfájától s élnék a boldog családi életnek és tisztes polgári munkámnak. De én nem a békés élet szelíd megelégedését áhitont, hanem a kerületemet keresem s ezért jövök a kerület birói sorompója elé s kérem tőletek az igazságos ítéletet. Székely véreim! Megvonjátok tőlem bizalmatokat, keserű érzéssel bár, de megnyugvással fogadom a sújtó ítéletet s nem azt fogom mondani, hogy a birám tévedett, hanem azt, hogy én voltam a hibás. Mert a ti igazságtok igazán méltóságosan pártatlan, a ti szigoruságtok igazán az igazságszeretetből táplálkozik. Ám ha ugy találjátok, hogy a ti eddigi képviselőtök a kerületért és a székely fajért becsületesen dolgozott, bizalmatokkal nem élt vissza, hogy törvényhozói föladatát szeplőtlen lélekkel gyakorolta, akkor az az uj mandátum nem egyszerű megbízólevél lesz az én kezemben, hanem paizs, a mely fölfogja az ádáz gyűlöletnek mérgezett nyilait és a mely sebezhetetlenné teszi ezt az én idáig annyira zaklatott, méltatlanul meghurczolt, méltóságában és önérzetében czélzatos rosszakarattal megbántott egyéniségemet. Székely véreim! Visszaadom nektek bizalmatok zálogát. Rendelkezzetek vele szabadon, A ti kezetekben van, hogy elitéljetek vagy fölemeljetek. Az ország szeme rátok néz. Mondjátok meg: az embervadászat barbár örömein fölizguló, izzó pártgyűlölet eszközei akartok-e lenni, avagy igazságos birák, akiket a politikai üldözés számára sem tomboló erőszakossággal, sem léha hízelkedéssel megnyerni nem lehet. Sorompótok előtt állok, emelt fővel várom az ítéletet !«• T. ház! Én azt hiszem, nincs a háznak egyetlenegy tagja sem, a ki az állandó összeférhetlenségi bíráló-bizottságban működő egyénekről feltételezhetné azt, hogy érdekből, ellenszenvből és nem tiszta lelkiismeretük szerint vizsgálják az ügyet, és nem hiszem, hogy legyen bárki is a házban, a ki fel merje tételezni, vagy nyíltan ki merje mondani azt, a mi a valóságnak meg nem felel, hogy az az összeférhetlenségi zsűri, a mely közmegelégedésre, a közélet tisztaságának megóvása czéljából, lelkiismeretéhez és esküjéhez hMen ítélkezik, (Ugy van ! Ugy van! halról.) magát pártszenvedély által, vagy ellenvélemények, vagy, nem tudom, miféle féktelen gyűlölet által vezettetné az ítélkezésben Még egy szót sem hallottam soha az össze-