Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-211

106 211. országos ülés 1903 február 20-án, pénteken. rátom az ő sok tanulmányra valló, remek szép beszédében. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ha Németország jó szövetségesünk volna, ugy nem igyekeznék tervezett gazdasági vámjaMal bennünket tönkretenni, és ha ezen ujonezlétszámemelés netalán az ő kívánságára történnék, ezzel a végső csapást mérné mireánk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Azt is állítja az igen t. előadó ur, hogy ezen ujonczlétszámemelés nem jár ujabb kiadással, mert a delegáczió ezt már a múlt évben megszavazta és a költségvetésbe beillesztette. De hiszen, ha ezen kiadások nem volnának oda beillesztve, ugy mindenesetre sokkal többet fordíthatnánk azon hasznos és szükséges kiadásokra, azon üdvös reformok keresztülvitelére, a melyek előtt állunk. Mindez tehát nem tünteti fel kedvezőbb színben a javaslatot. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Hiszen vasú tahiknál is sokkal jelentékenyebb beruházásokat kellene teljesítenünk, mint a melyek terveztetnek ; fejleszteni kellene úthálózatunkat; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) helyesebb irányban kellene kiépíteni utainkat, mert hiszen ha vannak is szép vasutaink, mint a hogy gyakran hallom említeni, ha kényelmesen utazunk is rajtuk: mit ér az, ha nem tudunk hozzájuk férni, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) ha községeinkből járhatatlan utak vezetnek hozzájuk? Sajnos, mindezt nem tehetjük meg, mert nincsen miből. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És elsősorban kellett volna közoktatásunkat említenem; erre jelentékenyen több áldozatot kellene fordítanunk, mint a mennyit rendesen megszavazhatunk, különösen a nemzetiségi vidékeken állami iskolákat kellene felállítanunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) s azokat magyar vidékekről származó, hazafias érzelmű, s jobban dotált magyar tanítókkal kellene ellátni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) a kik e jobb dotáczió és hazafias érzelmeik által ösztönöztetve, nagyon fontos szolgálatot tehetnének ott a magyarság ügyének, és meg vagyok róla győződve, hogy egypár évtized múlva nagyon szép eredményét látnók az ő üdvös és hazafias fáradozásuknak. (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) Bizonyos nemzeti kívánalom a hadseregben, a nemzeti jelvény behozatala, a mitől, megvallom, félek; mert attól tartok, hogy az is közös lesz, pedig Isten mentsen meg bennünket a sok közösségtől, hiszen nagyon sok minden bizonyítja és mutat reá a mi Ausztriával való közös viszonyunkra, holott a, mi külön államiságunk nincs kidomborítva és a külföldön alig van annak jele, hogy mi tulajdonképen külön államot képezünk, a mennyiben Ausztriát értik Ausztria és Magyarország alatt. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A közös jelvényt ezért nem kívánom és nem is óhajtom. (Helyeslés a szélsöbaloläalon!) A katonai büntető eljárásról, a kétéves katonai szolgálat behozataláról, valamint a magyar tiszteknek a magyar ezredekben való alkalmazásáról, készséggel elismerem, talán még soha oly előzékenyen nem nyilatkozott a t. honvédelmi miniszter ur, mint amidőn a javaslatot benyújtotta, a mikor határozott Ígéretet is tett bizonyos tekintetben. O pedig gavalléros és sok szép férfias tulajdonságainál fogva talán megkívánhatná, hogy szavának, ígéretének higyjünk. Talán hiszünk is és hinnénk is, de a mint a miniszterelnök ur szíves volt a készfizetések megkezdésénél felemlíteni az esetleg bekövetkezhető vis majort, ugy nem tudjuk, hogy itt is nem gördül-e ígéretének beváltása elé valamely akadály. Hogy honnan jöhet a vis major, ezt felesleges magyarázni. Azonban a tett ígéretek beváltását illetőleg, még ha nem következnék is be valamely akadály, engemet ez sem nyugtat meg és így a kilátásba helyezett engedmények árán sem vagyok hajlandó egy fillért sem megszavazni az ujonczlétszám emelésére, (Elérik helyeslés a szélsöbaloläalon.) és ezzel csak a választóimnak tett azon igéretemet váltom be, hogy egy^ fillérnyi ujabb terhet sem fogok elvállalni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) Hallottam és különösen gróf Andrássy Gyula képviselő ur említette, hogy nagy baj az, hogy magyar fiuk kevés számmal szolgálnak a hadseregben és így a magyar tisztekben nagy a hiány. Én azt gondolom, hogy ezen lehetne segíteni és ezért bátorkodom a t. honvédelmi miniszter urnak szíves figyelmébe ajánlani, a miről majd határozati javaslatot fogok beadni, (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) hogy a közös budget terhére fentartott katonai akadémiákba ós iskolákba Ausztriában vétessenek fel magyar fiuk oly arányban, a mily arányban mi a közös költségekhez és az ujonczlétszámhoz járulunk. 8. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Sok az osztrák alapítvány! Malatinszky György: De van még egy! Én jó magyar embernek tartom magam és megvárom, megkívánom, sőt megkövetelem, hogy más is annak tartson. De a mellett lojális is vagyok, mert azt tartom, hogy a lojalitás a magyar hazafisággal is megfér. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ennélfogva én azt akarnám és óhajtanám, hogy a nemzet és fejedelme között a legjobb, a legteljesebb egyetértés legyen, hogy legyenek azok egymás iránt kölcsönös bizalommal, kölcsönös szeretettel és ragaszkodással. Engem mindenkor kellemetlenül érint az, hogy ha valami visszavonás fordul elő, a mely ezen érzelmeket megzavarja. Ezért én óhajtanám, hogy a, talán nem is egy egész százados szokáson, vagy bizonyos szabályrendeleten alapuló az a gyakorlat, hogy bizonyos alkalmakkor az osztrák néphimnuszt játszszák, a mely minden magyar emberben rossz visszaemlékezéseket idéz elő, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és a mely, mMel olyankor bizonyos tün-