Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

2u8. országos ülés 1903 ügyet és a saját ügyemnek tartom s legkevésbbé sem nyugodhatnám bele abba, hogy ez akár a Tisza-fele lexszel hasonlatosan, akár az elnöki határozat reparáczió jaképen legyen felfogva. Tisztán az én személyes ügyem ez, és mint ilyent voltam bátor felhozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Most áttérhetünk a napirendre, még pedig az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) tárgyalásának folytatására. Endrey Gyula jegyző: Thaly Ferencz! Thaly Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldahn.) A midőn a tárgyalás alatt levó' törvényjavaslathoz hozzászólni kívánok, kezdem azzal az egyetlen részszel, azzal az egyetlen kifejezéssel, mondhatnám, gondolattal, melyet ebben a javaslatban jónak lehet nevezni akkor, ha az a törvényben ki van mondva, állandósittatik és a mely czél elérésére határozati javaslatot is leszek bátor a t. háznak benyújtani (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldahn.) és elfogadásra ajánlani; ez pedig az ujonczlétszám törvényben kimondott évenkinti meghatározása. Tudjuk, t. ház, hogy az 1868-iki törvényhozás mondotta ki először azt, hogy az ujonezlétszám megállapítása tíz évenkint történik és másodszor, hogy e tiz év leforgásán belül az ujonczjutalék csak akkor lehet kérdésbe vehető, ha azt ő Felsége az illető felelős kormány utján leszállítani vagy felemelni óhajtja. (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldahn.) Tudjuk, t. ház, hogy 1889-ben a hires véderővita alkalmával még azt is ki akarták hagyni a törvényből, hogy az ujonczlétszám megállapítása tiz évenkint történik, és csakis a Felség, illetve kormánya utján történt átváltoztatás került volna a törvényhozás elé. Tehát, mint a gazdasági kiegyezés terén az úgynevezett ischli klauzulával, ép ugy itt a hadsereg kérdésében is fokozatosan akarták csorbítani a nemzet jogait és csak a nemzetnek nagy, erős, mondhatnám viharos ellenállása birta őket megállítani. És talán sehol sem olyan erős, mondhatnám erőszakos a nemzet jogainak felségjogokká, való átváltoztatása, mint épen a hadsereg-kérdésben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldahn.) Ez talán természetes is, mert hiszen, a ki a hadsereggel rendelkezik, azé tulajdonképen az igazi erő és hatalom. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a romboló folyamat a nemzeti jogok elkallódásának nagy művében az 1867: XII. törvény czikkben nyilatkozik meg először, de azóta is folytatódik hol közjogilag, hol politikailag, a mire beszédem folyamán rá fogok térni. Az is természetes azután, hogy az igy nemzeti jogokból átvedlett felségjogokban a gyakorlatban az osztrák császár felségjoga érvényesül, (Ig^z! Ugy van! a szélsobaloldahn,) február 17-én, kedden. 5 Midőn 1868. augusztus 1-én az ujonczlétszám 10 évenkinti megállapítását tárgyalta a ház, gróf Andrássy Gyula akkori miniszterelnök ezt azon indokkal védelmezte, hogy arról, hogy a törvényhozás az ujonczlétszámot évenkint kérdésbe vegye, le kell mondani a rendszer következtében, mert rövid szolgálati idő és csekély békelétszám mellett csakis hatalmas hadkeretek felállításával lehet a hadsereg harczképességét elérni, és az nem lehet, hogy ezen hadkeretek a törvényhozás ingadozásának legyenek kitéve, mert ha az ujonczlétszámot felemeli a törvényhozás, nagyon aggályos és nehéz a hadkeretek szaporítása, ha pedig rögtönösen leszállítja, akkor pénzpazarlással tartunk fenn túlságos keretet. Hát én nem óhajtok belemenni ezen kérdés teljes bírálatába, csak úgyszólván rá akarok mutatni arra, hogy azon indokok, melyek 1868-ban fenforogtak, ma már egészen más színben tűnnek fel, hiszen ma már a szolgálati idő nem rövid, sőt nagyon is hosszú, a békelétszám maga sem csekély, az ujonczlétszám fel lett emelve, sőt, mint igen t. barátom Tóth János épen ezen vita alatt a házban kifejtette, évenkint 10—20 ezerrel több ujonczot szed a kormány, mint r a hogy azt az ujonczlétszám megállapítja. Én nem foglalkozom bővebben ezen ügygyei, csak a tapasztalatra akarok rámutatni, hogy tulaj donképen ma már a 10 évenkinti ujonczlétszám-megállapitás nem szükséges. íme, t. ház, az 1899., 1900., 1901. és 1902. években egy évre kérte a hadügyi kormány az ujonczlétszám megállapítását a nélkül, hogy attól félt volna, hogy a törvényhozás talán harczképtelenné teszi ezt a hadsereget, folytonos ingadozást okoz a létszámváltozással, mert nagyon jól tudja a hadügyi kormány is, hogy a törvényhozás és a nép örül, ha a katona urak neki békét hagynak, nemhogy ő kezdjen ki a katonasággal. Most ezen évre nagymérvű létszámemelést is tud már kérni a honvédelmi miniszter ur. Azt mondja a miniszter ur az indokolásban, hogy azok a viszonyok, melyek az ujonczjutaléknak ugyan 10 évre való megállapítását eddig is gátolták, ma is fennállanak. S"em mondja meg a miniszter ur, hogy mely viszonyok azok, de én azt hiszem, hogy miután már öt éve fennállanak, valószínűleg fennállanak továbbra is, állandósulnak, a hadsereg harczképességének pedig, íme, nem ártanak, és ha a t. honvédelmi miniszter ur ma már nagymérvű létszámfelemelést is kér egy évre, nincs gátja most már annak, hogy a törvényt is most már ne módosítsuk abban az irányban, annál is inkább, mert ez felel meg a nemzet 1867-ig mindenkor törvényben fentartott jogának, és azt hiszem, azért is, mert az igen t. miniszter ur tudja az 1889-iki véderővitából, hogy szükségtelen ok nélkül a nemzet jogait csorbítani akarni, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldahn.) De főleg szükséges az egy évre való megállapítás abból az indokból is, hogy az 1889-ik