Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

S6 192. országos ülés 1903 január 2&-án, szerdán. Hát ha mondottam, fenn is tartom, mert azt vádnak tartom, nemcBak frázisnak, hogy nekem azt a kicsinyes indokot imputálta, ezt utasítottam én vissza és ezt nekem jogom van visszautasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert ha a t, képviselő ur csak objektíve kérdez engem és nem fűz a kérdéshez mindjárt vádat, akkor azt a választ tőlem nem hallja meg. Hanem az iránt igenis érzékeny vagyok, ha igazságtalanság történik rajtam. Ilyen imputácziót pedig annak tartok, és azt mindig vissza fogom utasítani. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A. t. képviselő ur ez iránt, ugy látszik, nem olyan érzékeny. Hát megint kiemelek egyet: hogy a képviselő úrban, s nem bennem, vagy a képviselő ur szemüvegében és nem ÍU enyémben, van a hiba. A T. képviselő ur azt mondja most nekem, hogy a miniszter csak azért, mert álláspontjának gyengeségét érzi, mondta azt, hogy most hall először arról a két rendeletről. Szabad valakinek ezt, a ki jóhiszemüleg állítja — a mint én állítottam — hogy, miután mind a 190.000 darab rendeletét a belügyminisztériumnak nem ismerem, most hallok csak először róla, de azért vállalom érte a felelőséget — mondom, — szabad-e akkor valakinek, a ki itt engem kitanítani és leczkéztetni akar, mint a képviselő ur, a frázisokról nekem azt imputálni, hogy csak azért mondta a miniszterelnök ur ezt, mert saját gyengeségét érzi, mert ezekre akarja hárítani a felelőséget. Hát, engedelmet kérek, a ki igy állit, és így imputál, az, bocsánatot kérek, előttem legalább olyan leczkeadásra nem kompetens, a milyennel próbálkozott a t. képviselő ur. (Helyeslés a jobboldalon.) De én továbbmegyek. A t. képviselő ur mterpelláczióját még egyszer elolvastam. Hát itt nincs is a belügyminisztériumnak két ellenkező rendeletéről szó, hanem itt arról van szó, hogy egyet megtagadott a polgármester, egyet megadott a polgármester. Az egyiket megadta a nyáron, az Erzsébet-könyvről szólót, és azt a belügyminisztérium nem is revideálta, mert az nem volt felebbezve, tehát a belügyminisztériumnak alkalma sem volt nyilatkozni. A másikra nézve a belügyminisztérium helybenhagyta a polgármester tagadó határozatát. Ha a másikat megappellálta volna valaki, lehet, hogy a belügyminisztérium ott is azt mondotta volna, hogy a rendszeres utczai elárusitást nem tartja megengedhetőnek. (Mozgás a szélsőbáloldalon.) Hát a t. képviselő ur már a kérdések megkonstruálásában sem volt igazságos és nem volt alapos. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert hogy vádolhatja a belügyminisztériumot ellentétes eljárással, a mikor a nyári elintézés nem is került elébe, ott végérvényesen intézkedett — mint a képviselő ur maga is megírja uiterpellácziójában — a polgármester, a belügyminiszter egy szót sem szólt, A másikra nézve a belügyminisztérium a polgármester megtagadó határozata ellen történt felebbezésnéi nyilatkozott és azt helybenhagyta. Tehát csak egyszer nyilatkozott a belügyminisztérium és valószinüleg abból a szempontból indult ki, — mert azt állítom, és abban semmi gyengeséget és tiszteletlenséget a sajtó iránt nem látok, — hogy az mégsem járja, hogy rendszeresen és tömegesen az utczán könyveket és brosürákat áruljanak; (Helyeslés jobbfelől.) ezt rendészeti szempontból nem lehet megengedni, mert az utcza nem bolt, az utcza nem elárusitási hely, nem piacz. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Engedelmet kérek tehát, ha a belügyminisztérium erre az álláspontra helyezkedett, helyesen tette. Az Erzsébet királyné-könyvet illetőleg valószínűen abból a szempontból indult ki nem a belügyminisztérium, hanem a polgármester, hogy az jótékony czélra van, tehát meg kell engedni. Lehet, ha valaki megappellálta volna az előbb mondott szempontból, a belügyminisztérium ezt sem engedte volna meg. így áll a kérdés objektív elbírálása; ha a t. képviselő ur csak a mellett maradt volna, hogy a polgármester máskép járt el mint a belügyminiszter, az utczai elárusitások kérdését tessék rendezni, én teljes objektMitással, s előzékenységgel azt mondtam volna, hogy egyetértek vele, rendezni fogom. De a t. képviselő ur jónak látta e kérdést igy kihegyezve, vádképen ide állítani. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Meg is gyanúsított, — ha nem elég a vád — azzal, hogy kisszerű szempontból, — hogy t. i. én nem akarok Kossuth Lajos emlékéről szóló könyveket terjeszteni, — tiltotta volna meg a belügyminisztérium nevemben az elárusitást, én ebben vádat és gyanúsítást láttam, s ettől magamat mentnek éreztem, azért utasítottam azt vissza határozottan és tiltakoztam ellene, a mit ön frázisnak mond. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Molnár Jenő: Tiltakozni szabad, de haragudni nem! Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs, de igazságtalanságot mindig vissza fogok utasítani, Benedek János: T. ház! Objektív és igazságos választ magam is mindenkor a legnagyobb örömmel szoktam és szeretek hallgatni és hozzá is vagyok szokva, hogy mindazon kérdésekben, a melyekben a miniszterelnök urnak igazsága van, ő csakugyan mindig objektív és megtartja a mérséklet határát; azonban a hol valami kis gyengeség mutatkozik, ott már azután ő lép a támadó helyzetébe. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs! Benedek János: Én felhívom a ház tagjait, hogy bizonyságot tegyenek mellettem, hogy a miniszterelnök úrhoz intézett interpellácziómat egészen nyugodtan és objektMe terjesztettem elő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)