Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én kedden. 47 nem tenné-e ez anyagilag sokkal inkább tönkre az országot. Én különben a gyalogságnál a kétéves szolgálati időt elfogadnám; de hogy a póttartalékosok számát csökkenthessük, az egyesek érdekeit jobban megvédhessük ; hogy sokkal többet szabadságoljunk méltányos okokból, mint eddig, valamint, hogy az egész fegyveres intézmény intenzMitását előmozdíthassuk, sokkal inkább igazolt volna, hogy ha ma ezt a néhány milliónyi áldozatot meghoznók a haza oltárára, és a létszámból származó mindenféle mizériát megszüntetnek, mert akkor elérjük némileg a fenti czélt és akkor sokkal több milliót lehet megtakaritani. Azon nézeten vagyok tehát, hogy inkább ma emeljük az ujonczlétszámot, mert ezzel a mizériákat megszüntethetjük és nagyobb előnyöket nyújthatunk, mig később az az áldozat 80 —100 millióra is fog rúgni. így továbbra is fentarthatjuk azért az igazi belértékkel és tekintélyMel biró fegyveres erőnket. Tegnap Tóth János t. képviselőtársam felhozta azt, hogy a katonaság 1867 óta 2 milliárd és nem tudom hány száz millióba került; hogy a póttartalékosok kiképzése, honvédségünk mennyi milliót emésztett föl. Beszédem kezdetén én is mondtam, hogy súlyos terheket ró reánk ez az egész militarizmus, egy körülményt azonban mégis fel kell ezzel szemben hozni. Nézzük ugyanis, hogy áll a dolog a tekintetben, hogy ezen roppant sok millióból tulajdonképen mennyi térül vissza az ország adózói, iparosai, mezőgazdái, egyesek kezeihez. Nézzük, mi mindenre van szüksége a katonának. Szüksége van élelmiszerekre, felszerelésekre, az íparczikkek egész halmazára; a sok laktanyára, a gyakorlóterekre, tiszti lakásokra, a melyekért igen szép béreket kell fizetni. AzonkMül a tisztek otthonról élvezett magán-pótlékai.^ A dolog ugy áll, hogy ezen költségeknek túlnyomó nagy része az adózók kezeibe visszakerül. Hogy milyen áldást és hasznot jelent a katona- és honvédállomásokkal biró városokra nézve az a katonaság, annak legnagyobb bizonyítéka az, hogy mint a közelmúltban olvastam, megint nagy deputáczió járt a honvédelmi miniszter urnái és kérve-kérte a katonaság megadását, mert ez a városnak és vidékének fellendítését jelenti. (Ugy van! jobbfelöl.) Nézzük most a legkisebb zsoldostól kezdve, hogy a katonák ellátási költsége mennyi részben marad benn az országban ? Én ugy látom, hogy ennek legnagyobb része itt marad. Hogy történik-e igazságtalanság e tekintetben velünk szemben vagy nem, arról később fogok szólani. Nézzük, hogy egy gyalogos- és egy lovasezred körülbelül mennyi pénzt hoz a városoknak és a vidéknek általában, a hol el van helyezve. Egy gyalogosnál az eltartási költségátalány 242 K 74 fillért tesz ki; a laktanyabér, ágynemübeszerzés, ruházati felszerelési átalány közel 81 K 97 f; ehhez jön a töltények beszerzése, betegápolási dijak stb. . . . költsége 52 korona 82 fillér. Ha már most ezen 242 korona 74 fillérnyi eltartási költséget számítjuk csak és egy várost veszünk például, a hol egy egész gyalogosezred van, a melynek létszámát legfölebb 1585-re teszszük, akkor egy ezred ellátása, egy katonánál 242 korona 74 fillért véve alapul, közel 386.000 koronába jön. Ennyit hagy egy gyalogezred egy városban. Egy ily ezred tiszti létszáma 92. (Zaj.) Tessék csak meggondolni, hogy ebből részint el van vezényelve, részint szabadságolva van néhány, ugy, hogy marad átlag 74 tiszt. A 74 tiszt minimum 2000 koronát elkölt az állomáson, pedig sokkal többet számithatnánk, mert még a magánczulágokat is kell számítani. De ha csak igy számítjuk is, 20°/o levonásával 148.000 koronát hagy ott a tisztikar. Ezenkívül vegyünk fel még 42 lovat, mert ennyi van egy gyalogezrednél, vegyük fel a lóeltartási költségeket per 300 korona, a mi kitesz 12.600 koronát, és ha ehhez számítjuk a fizetett lakbéreket és laktanyabéreket, az összesen kitesz közel 60.000 koronát. Tehát körülbelül 600.000 koronát hagy ott egy gyalogezred, a legminimálisabban számítva, azon városnak és vidéknek, a hol állomásozik. Ott van pl. Vas megyében Szombathely. Van egy egész lovasezrede. Mi minden marad ott? Egy lovas kerül a különféle átalányok, felszerelési dijak, laktanyadijak és lóápolási dijakon kívül 232 koronába, egy ló eltartása kerül eleség, ápolás, vasalás és gazdasági átalányokat számítva 345 kor. 94 fillérbe; összesen egy lovas 383 koronába és a ló. A pótló beszerzése és egyéb átalánynyal együtt 437 kor. 43 fill.; számítva egy lovasezrednél 1043 legényt, 232 korona eltartási költséggel kitesz 248.000 koronát, ezenkívül marad 973 ló után eltartási költség per 345 kor. 94 fillért számítva, 335 ezer korona és 45 tisztet számítva, s felvéve, hogy minimálisan 2500 koronát költ el, pedig tényleg sokkal többet költ, kijön 112.000 korona. És igy, ha még leszámítjuk is ebből a 10%-ot és hozzáadjuk a különféle tiszti lak- és laktanyabéreket, kijön, hogy egy lovas huszárezred közel 660.000 koronát hagy mint minimumot abban a városban. Mindezeket csak mint minimumot számítom, mert inkább számitok sokkal kevesebbet semhogy 10 krral többet számítsak. Már most kérdem, kinek van abból a katonaságból haszna? Elsősorban is haszna van a város polgárságának, az iparosoknak, de haszna van a város egész vidékének is, mert hiszen onnét, a falvakból visznek be szénát, zabot stb. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Kérem, ha felállítjuk, hogy ennyi és ennyi milliárdba kerül a katonaság, ugy fel kell azt is állítani, hogy ebből a sok milliárdból mennyi esik tulajdonképen a költségre, mert az nem kidobott pénz, hiszen annak nagy része az országban költetik el s ezzel a forgalom s a fogyasztás emelkedik. Azért a katonaságon az egész vidék