Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

44 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. zatot követelne, hogy ma még én nem merném állítani, hogy az az előny, a melyet itt kapunk, nem volna-e sokkal kisebb, mint az az anyagi hátrány, a mMel ennek az egész dolognak megoldása jár. Bizonyos, hogy a póttartalékosok becséről háború esetén igen bajos még ma kritikát mondani; de azt hiszem, hogy azt nyugodtan előre is kimondhatjuk, hogy az az óriási költség, a mibe már eddig is került annak a roppant sok póttartalékosnak a kiképzése, semmi esetre sem lesz egyenértékű azzal a kötelezettséggel, felelőségteljes ténykedéssel, a mely reájuk háború esetén vár, A kétéves szolgálat a gyalogságnál, a pénz kérdésétől eltekintve, mindenesetre akczeptálható volna. Ugy látszik azonban, hogy a kétéves szolgálatról a közvéleményben nagyon téves felfogás uralkodik. Én érintkeztem nagyon sok egyszerű polgáremberrel és úriemberrel, és azt láttam, hogy sokan ugy fogják fel, hogy ez a kétéves szolgálat tulajdonképen abból áll, hogy ezentúl mindenki egyszerűen két évet szolgál, és ezzel elérjük egyrészt azt, hogy a különféle kenyérkeresők a munkától, azonkMül az iparosok és mesteremberek a továbbtanulástól csak két évre lesznek elvonva és igy az egész költségnek egy harmadrészét meg lehetne takarítani. Ilyen téves felfogások vannak elterjedve különösen odakint, a mi kedves választóink előtt. (Egy hang a szélsobaloMalon: Ugy-e. most »kedvesek «/ Miért nem világosította fel őket?) Én fel is fogom világosítani, t. képviselőtársam, legyen nyugodt; mert én előttük ép ugy beszélek, mint itt- Azt hiszem, hogy ezt el is fogja ismerni a t. képviselő ur. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ha ugy lehetne keresztülvinni, a mint az a közfelfogásban nagyrészt el van terjedve, természetesen, senki sem volna ellene. De én ezt csak akkor tartanám ily egyszerű módon keresztülvihetőnek. ha quasi, részleges lefegyverzést csinálnánk. Pedig ez abszurdum volna ép ma. midőn, a mint épen beszédem kezdetén mondtam, az összes államok folyton fegyverkeznek, mi quasi devalválnók a fegyvernemeket. Ha azonban a kétéves szolgálatot a jelenlegi teljes tényleges létszám mellett akarjuk behozni, méltóztassék elhinni, hogy ez óriási kiadásokkal fog járni. Sokkal több fegyvergyakorlat kell, sokkal nagyobb hadgyakorlatokat és összpontosításokat kell teljesíteni; az élelmi branchok költségeit emelni kell; több kellene az összes felszerelési eszközökre, raktárakra, és a mi nagy számot tesz, a lőszerfogyasztás is óriási dimenzióval emelkednék. Mert nagyon természetes, t. ház, hogy ha ma csak egy harmad-ujoncz a létszám, holnap pedig a fele lesz, hogy akkor a lőszer-fogyasztás is nagy dimenzióval emelkednék. Kubik Béla : Ez helyes ! B. Solymossy Ödön: Tessék még egy körülményt meghallgatni. Ma ugy áll az öreglegénység és ujoncz-létszámnál az arány, mint kettő az egyhez. Ha mi a három évi szolgálati időt két évre szállítjuk le, akkor az öreglegénység és az ujon ez-legények közötti arány egy az egyhez lesz. Mi ennek a következménye? Az, hogy sokkal több kiképzetlen legénységünk lévén, sokkal több gondot k-íll forditani a kiképzésre is, tehát sokkal több tiszt és altiszt kell. De ha több tisztre lesz szükség, szaporítani kell a katonai iskolákat is, hogy igy több tisztet tudjunk kiképezni. Számolnunk kell azzal a helyzettel is, hogy sok tisztet kell mindig elvezényelni. Ott van a vezérkar, hadiiskola, ott van egy csomó más tanfolyam, a hova tiszteket el kell vezényelni továbbkiképzésre. Hát hogjdaa még több ujoncz lesz kiképzendő, még több tisztre lesz szükségünk, és. feleslegnek is kell lenni, hogy vezényelhessünk el hátrány nélkül annyit, a mennyit most el kell vezényelnünk a különféle tanfolyamokra. Gabányi Miklós: Most úgyis túlságos sok van! B. Solymossy Ödön : Ezt talán Gabányi képviselőtársam hiszi! Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a tisztekben mindig hiány van, és majd rátérek, hogy miért. Kubik Béla: Még sem neveznek ki tiszteket! B.Solymossy Ödön: Az csak a tartalékos tisztekre áll! Kubik Béla: Természetes! B.Solymossy Ödön: Én csak az aktM tisztekről beszélek. Kubik Béla: De gyakorlatokon azok is szolgálhatnak ! B.Solymossy Ödön: Természetes, hogy ha mi a tiszti létszámot szaporítjuk, azzal együtt a tiszteket képző iskolákat és tanfolyamokat is szaporítani kell, a mi pedig óriási költséggel jár. Legjobban azonban az altisztekkel volnánk megakadva, két év alatt jó altisztet nevelni — azt hiszem, a ki szolgált a katonaságnál, mindenki tudja — nagyon bajos. Mit kellene tehát csinálni e részben? Altiszti képző-iskolákat kellene felállítani, a hol mi hMatásos, jó altiszteket nevelni tudjunk, vagy pedig azoknak az altiszteknek, a kikről azt akarjuk, hogy legalább három évig szolgáljanak, mindenesetre biztosítani kellene valami pótdijat, vagy valami nagyobb jutalmat. Szóval, t. ház, ez is egy óriási költségtöbbletet idézne elő. AzonkMül, ha olyan arány állana elő, mint 1:1, akkor sokkal több ujonezot kellene már előre is behívnunk, mert akkor az elvezényelésből, a betegségből, a szabadságolásból beálló hiány sokkal jobban érezhető volna, mint ma, a mikor kétharmad az öreglegénység és csak egyharmad az ujonczlegénység. (Egy hang balfelöl: Francziaor szagban már behozták a kétéves szolgálati időt!) Még nem hozták be. Francziaországban most folynak a tárgyalások. A hadügyminisztérium azt felelte a szenátusnak, hogy elfogadja a kétévi szolgálati időt, azzal a kikötéssel, hogyha a szenátus megengedi a had-