Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

466 207. országos ülés 1903 február 16-án, hétfőn. ne e caélra vessék latba köztekintélyüket, hanem, hogy igenis tartózkodjanak minden olyan befolyásolástól, a mely a választói jog szabad gyakorlatát és tisztaságát veszélyezteti.* Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt mondtam én is! Szatmári Mór: Bocsánatot kérek, t. ház, mire kértem én a t. miniszterelnök urat? Mire fektettem én súlyt? Arra, hogy a szolgabíró és a főszolgabíró ott korteskednek és ha igazán korteskednek... (Felkiáltások jobb felöl: Ha ! Ha!) Kubinyi Géza : Ha korteskednek ! Szatmári Mór: Kubinyi Géza t. képviselő ur engem nem fog abba beleugratni, hogy én vádoljam azokat az embereket, Kubinyi Géza: Nem szabad föltételesen sem vádolni, ha nem tud semmit! Pichler Győző: Nem volt ott, hát nem tudhatja ! (Derültség jobbfelöl'.) Kubinyi Géza: Hát akkor minek szól! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. Szatmári Mór: Ha azt az álláspontot lehetne elfogadni, a mit Kubinyi Géza képviselő ur elfoglal, akkor a képviselőházban nem lehetne semmiről sem beszélni, csak arról, a minek az ember szem- és fültanuja volt. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion. Nagy zaj) Kubinyi Géza : Csak meggyőződésből! Elnök (csenget) : Kérem, méltóztassanak a szónokot meghallgatni esne méltóztassanak folyton zavarni! (Nagy zaj jobbról és középütt.) Ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot! Különben kénytelen leszek névszerint megnevezni az illetőket. Szatmári Mór: Én azt tartom, hogy a mikor igen sokféleképen és sokfelé hangoztatják azt, hogy ezt a képviselőházat fel fogják oszlatni, akkor a választások tisztaságához fűződött nagy állami érdekeknek igen rósz szolgálatot tesznek azok, a kik ily nagy felbuzdulással állanak azon emberek mellé, a kikről én azt mondtam, hogy akkor követnek el törvénytelenséget, ha törvénybe ütköző cselekedetet követnek el. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez világos!) Egyebekben pedig, a mennyiben a miniszterelnök ur megígérte, hogy meg fogja vizsgálni a dolgokat és ahhoz képest intézkedni fog, e tekintetben a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a szélsobaloldalon,) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur kifogásolta az én hangomat. Mit kifogásolt benne, megvallom, nem tudom. Endrey Gyula : Kellemetlen volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon nehéz is a t. képviselő uraknak inye szerint beszélni. Hiszen indMiduális dolog, hogy valakinek kellemetlen a hangom. Én olyan hangon beszélek, a I milyent a természet nekem adott; azon én változtatni nem tudok; és ha Endrey képviselő urnak az én hangom kellemetlen, az övé pedig nekem — kellemetes, hát kölcsönösen nem tehetünk róla. (Derültség jobbfelöl,) Mert nagyon nehéz eltalálni, ugy látszik, Endrey Gyula képviselő urnak a gusztusát. Ha lassan beszélek, akkor azt mondják, beszéljen hangosabban, a mit aztán meg is kommentált a múltkor Kubik Béla képviselő ur ilyenformán: »szégyenli magát«, ha hangosan beszélek, akkor meg megütközik azon Szatmári képviselő ur, hogy hangosan szólok. (Derültség.) Én egyformán beszélek. Szatmári Mór: Nem a hang magasságáról beszéltem én! Pichler Győző: A színezésről! Gajáry Géza: Hogy C-durból szólt! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát én mindig a meggyőződés hangján beszélek és mindig egészen nyugodtan beszélek; soha senki nem vette észre, hogy én ettől eltértem volna. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Engemet soha olyanon, a mit a t. urak rám akarnak az utóbbi időben fogni, hogy t. i. én haragszom, vagy hogy izgatott vagyok, eddig nem kaptak rajta; és azt hiszem, hogy ezután sem fognak rajtakapni; fogadást is ajánlok erre. Hanem, hogyha valamely dologban komoly, erős meggyőződésemnek adok kifejezést, a mint az előbb is, akkor annak a meggyőződésnek a hangján beszélek, és tessék vagy ne tessék, nekem mindegy. Én nem tartottam megindokoltnak, hogy a t. képviselő ur, engedje meg, minden konkrét adat, minden tény nélkül, — mert egyet sem hozott fel — csak egy általános hir alapján azt mondja: ugy hallja, hogy ottan a főszolgabíró vagy szolgabíró korteskedik. És én erre azt mondtam, hogy ha ugy van, nem szabad tennie és én nem fogom engedni, hogy a törvény ellen cselekedjék és visszaélést kövessen el. De azt mondtam, hogy kérdés, vájjon ugy van-e? A t. képviselő ur bevezető szavai azonban ugy hangzottak, hogy bennem ezt a bizonyos meggyőződésteljes hangot keltették, mert a t. képviselő ur már azt is hibának és törvényellenesnek tartja, ha egy tisztviselő meg mer jelenni a választói gyűlésen. Engedelmet kérek, ezt nem objektív, nem a törvényhez ragaszkodó, de bizonyos szubjektív felfogásnak tartom ; (Igaz ! Ugy van ! a jobbés a baloldalon.) czélzatosnak mondják, én nem mondom annak, de szubjektív felfogás, a melyből esetleg bizonyos presszionálást is lehet kiolvasni. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezért beszéltem igy, és különben t. képviselőtársam maga bizonyítja nekem, hogy nem mondtam helytelent, mert hisz szerinte is csak azt mondtam, hogy a politikai jogok szabad gyakorlatát meg kell adni mindenkinek, és abI ban nem engedek korlátozni senkit, a vissza-