Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-191

191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. 39 arra nézve, hogy ez az épület múltjának meg­felelően használtassák. (Helyeslés a jobbfelöl). Én azt hiszem, hogy semmi ok sincsen arra a feltevésre, hogy a székesfőváros ezen éjjületet olyan ezélra fogja felhasználni, a mely ennek múltjával ellentétben állana. (Ugy van ! jobb­felöl.) Ezen óhaj kifejezése bizalmatlanság lenne a székesfőváros irányában, a, mire véleményem szerint semmi ok sincsen. (Elénk helyeslés jobb­felöl.) Elnök: KMán-e még valaki szólani? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk! Halljuk!) Én azt vagyok bátor javasolni, a mit előbbi felszólalásom alkalmával már megemlítettem, hogy a t. képviselőház fo­gadja el a gazdasági bizottság jelentését, ugy, a mint van, azzal a pótlással, hogy a főváros áldozatkészsége iránti elismerését és köszönetét is kifejezi. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: KMán-e még valaki szólani?(Nem!) Ha tehát szólani senki sem kMan, a vitát be­zárom. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képvi­selőház, a gazdasági bizottság jelentését fogadja el, még pedig azzal a pótlással, a melyet a mi­niszterelnök ur javasolt, (Helyeslés jobb/elöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Hát a Boda-féle inditványnyal mi lesz ? (Felkiáltások jobbfelöl: Elesik!) Hi­szen nem szavaztunk felette, mi megszavazzuk! (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Az indítvány felett szavazni kell! Egy hang jobb felöl: Nem önálló indítvány!) Krasznay Ferencz; Ezen az oldalon min­den önálló! (Derültség.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert fog­lalja el.) Elnök: Következik a napirend harmadik tárgya, t. i. az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ának mó­dosításáról, illetőleg a közös hadsereg és a hon­védség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tár­gyalásának folytatása. Dedovics György jegyző: Báró Solymossy Ödön! B. Solymossy Ödön: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!j Mielőtt felszólalásom tulajdon­képeni tárgyára térnék át, kijelentem, hogy a t. ház idejét első sorban is azért veszem igénybe, hogy a törvényjavaslatra vonatkozó állásponto­mat fejtsem ki, másodszor pedig azért, hogy egyéni nézetemet ós kérésemet is terjeszszem a t. ház elé, mert méltóztatik tudni, hogy az a képviselő, a ki nem tagja a delegácziónak, min­den olyan kívánságát és nézetét, a melyek az ilyen természetű javaslatokra vonatkoznak, csak itt a t. ház előtt fejtheti ki. Különben t. túl­oldali képviselőtársaim óhajának is meg akarok feleim, a kik már sokszor hangoztatták, hogy az ilyen javaslatok tárgyalásában azon párt egyes tagjai is résztvegyenek,^ a melynek én is egyik szerény tagja vagyok. Én nagyon helyes­lem ezt a nézetet és méltánylandó óhajt. Ez előtt tisztelettel meg is hajlom, de én is kérem t. túloldali képviselőtársaimat, hogy legyenek oly kegyesek és hallgassanak meg türelemmel, (Hall­jiik! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) még ha olyat mondanék is, a mi becses nézeteikkel valószinü­leg nem fog megegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Azért se méltóztassanak azután neheztelni, ha talán kissé hosszabbra nyúlnék beszédem, (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Azt szívesen vesz­szűk! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) mert ez nem akar a szólási joggal való visszaélés lenni. (Hall­juk ! Halljuk!) Tagadhatatlan, hogy már régóta nem fe­küdt ilyen javaslat a ház asztalán, mint a mi­lyen a jelenlegi. Tiszta meggyőződésem, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur is csak köte­lességszerüleg, a legnagyobb megfontolással és igazán kényszerítő okoknak engedve nyújtotta be ezen törvényjavaslatot, a mi nagyon termé­szetes is, hiszen a kormány nagyon jól tudja, hogy egy produktív értéket képviselő törvény­javaslatot sokkal szMesebben fogadna nemcsak a törvényhozás, hanem a közvélemény is, mint egy ilyent, a mely tényleg óriási áldozatot ró erre a nemzetre, eltekintve attól, hogy direkt adóztatást kMan és sok kenyérkeresőt is elvon családja köréből. De bármilyen lehangoltság vesz is erőt rajtunk az első benyomás alatt, mégis csak számolni kell ezzel a szerencsétlen helyzettel és nemcsak az európai, de az általá­nos világfelfogással is, a mely szerint a helyett, hogy ama magasztos eszme terjedne el az összes államok intézőköreiben és ama közfelfogás jutna diadalra, hogy tulaj donképen a béke főfeltéteíe az összes államok felvirágzásának, mindinkább azzal a szerencsétlen felfegyverkezési mániával találkozunk, mindinkább ez rögzik meg az összes államokban. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Igaz, hogy tartattak béke-konferencziák, de nézzük csak, hogy ezen magasztos czélu törekvéseknek mi lett eredményök ? Bizonyos ámító színjátékká akarják azokat lealacsonyítani a tények, egyrészt mert c mellett folytonfolyvást csak azt látjuk, hogy mindegyik állam szaporítja fegyveres erejét. Nézzük, hogy mit csinál Anglia? Anglia okulva a bur háborún, azon töri a fejét, hogy miképen reorganizálja a milicziát, most foglal­kozik azzal, hogy a már reorganizált 3 armee­corps után a másik hármat 1903-ban reorgani­zálja, hogy az összes gyalogsági szabályzatokat mind újjá alakítsa, hogy a tüzérségnek összes szabályzatait újjá alakítsa, és hogy minél több jó tisztet és altisztet tudjon magának a kere­tekben tartani, mert tapasztalta, hogy az egyes rekognoskáló szolgálatokra elküldött csapatok vezetői, altisztjei, sőt tisztjei is nem nagyon ismerték ki magukat. Ezenkívül az angol nem­zet épen most dolgozik azon, hogy oly század­parancsnokokat képezzen ki magának, a kik

Next

/
Thumbnails
Contents