Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-206
206. országos ülés 1903 február Ik-tn, szombaton, 427 hatalmazást kért, hogy az osztrák államadósságból 3620 millió korona értéket, legfeljebb 4°/ 0 kamat élvezetére jogosító járadékra konvertálhassa. Ettől a 3620 millió koronától külön áll egy más összeg, az államadósság főösszegének egy részösszege, a melyet ugy neveznek: a magyar block, a melynek az a feladata, hogy szabadon maradjon arra az időre, a mikor a magyar törvényhozás, vagy, mondjuk a magyar törvényhozás hozzájárulásával a magyar kormány, az 1867 : XV. t.-czikk 6. §-ában foglalt jogát gyakorolni óhajtván, ennek visszafizetését kezdeményezi, vagy befejezi. Idáig talán hallgathatnánk, habár már ennél a kérdésnél is mondhatjuk azt, hogy hol van a lojalitás, hol vannak itt azok a politikai tekintetek, a melyekért mi Ausztria javára annyi áldozatot hoztunk, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy Ausztria elibünk szalad a pénzpiaczon és műveletet hajt végre, a melyből nekünk is részesednünk kellene, de ugy, hogy minket megelőzvén, a hasznot a maga részére bezsebeli. Nem akarom a kérdésnek ezt a részét itt ezúttal bővebben feszegetni. Maradok a másiknál. Az osztrák kormány a maga törvényjavaslatának első szakaszát, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) egyenesen támogató hozzájárulásával maga halomra dönteti az osztrák Reichsrathtal, maga inszczenirozza, hogy őt leszavazzák. (Igaz! Ugy van! Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: Napok óta készült rá! Barta Ödön: És leszavazzák oly mértékben, a minőre a kormányok történetében bármely országban példa nincs. (Igaz! Ugg van! a szélsöbaloldalon,/ Szatmári Mór: Ebben van a perfidia! Barta Ödön: Hiszen, t. képviselőház, még kisebbségnek is csak elenyésző volt melyben a kormány maradt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen cserben hagyta maga az előadója, nyilvánosan felszólalt ellene. Leszavaztatta magát tehát a kormány, ezt máskép interpretálni sehogy sem lehet; azt hiszem, nem is interpretálja máskép senki. És, ha ez igaz, mint a hogy letagadni nem lehet, akkor világos, hogy az osztrák kormány azoknak a tárgyalásoknak, a melyek megkezdéséről a t. miniszterelnök ur január 16-án jelentést tett a háznak, megkezdte a kijátszását, még pedig egyenesen az osztrák törvényhozás utján. (Igaz! Ugg van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vagyis bevégzett tények elé akarja állítani Magyarország törvényhozását, hogy ne is gondolhasson azon kérdés fejtegetésére, milyen kamatláb alapján van joga visszafizetni azt a tőkét, melynek járulékai fizetésére magát — bona fide és proprio motu — kötelezte. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondták azon tárgyalás során, hogy Magyarországnak ehhez semmi köze, mert a magyar járulék magában a törvényben változatlan, évi járuléknak van deklarálva. Ez egyszerűen nem igaz, mert az nem volt egy napig sem változatlan, mert az folytonosan változott, nevezetesen már 1868-ban a magyar pénztáraknál elhelyezett biztosítékok kamatainak levonása által, ós több más módon és sokkal több joggal, mint a hogy ők most nagy rabulisztikával és nagy merészséggel arra hMatkoznak, hogy mi az államadósságnak 1868-iki egységesítése alkalmával nem éltünk felszólalással, reklamáczióval, azt mondhatnók, hát a változatlanságot miért nem tartották ők fenn reklamáczióval akkor ? Az államadósság egységesítése ellenünk szintén fegyverül van felhozva. Meg kell erről is emlékeznem legalább is egy pár szóban. Az 1867: XV. t.-czikk Magyarország által függetlenül az osztrák törvényhozás majdan hozandó törvényétől meg lett állapítva az összeg, melylyel Magyarország hozzájárul ezen teher viseléséhez. Mikor ez meg volt állapítva, mikor ez a magyar törvény már törvény volt. akkor Ausztriában hoztak egy hasonló törvényt, a mely azonban nem tartozik azok közé a törvények közé, melyekre vonatkozólag a szerződéses jelleget akczeptáltuk; hoztak egy törvényt, és ugy látszik, igen erősen beléjük oltott sajátságnál fogva, nem állhatták meg, hogy legalább egy szóval meg ne hamisítsák az intencziót: az ajándékozó intenczióját ők, a megajándékozottak, midőn beletették ott, hol a kamatjáruíékról van szó, azt az egy szócskát, hogy »ef£ektM«. Ezáltal fegyvert szereztek maguknak arra, hogy ők azt mondhassák, hogy Magyarország az ő effektív kamatjukhoz van kötve a tőkeösszeg tekintetében, holott Magyarországnak ilyesmiről tudomása nem volt, eszeágáhan sem volt ilyet törvényébe beiktatni. Ennek az előzménynek meg kellett lenni, hogy csak egy perczig is felmerülhessen akár a leggyengébb agyban az a gondolat, hogy Magyarország több tőkét tartozik fizetni, hogy megszabaduljon adósságától azért, mert Ausztria több hasznot húzott addig, vagyis mert Ausztria 16°/ 0 adót vetett az államadósság szelvényeire, s ezáltal az ő terhe még egy tételben könnyebbül, az a teher, melynek könnyítése végett mi mintegy 30 millió forinttal hozzájárultunk. E miatt, mert ők ezt a könnyebbséget élvezték 35 esztendőn keresztül, nekünk még nagyobb összeget kelljen fizetnünk, ha tartozásunktól szabadulni akarunk! Ezt akarják most reánk oktrojálni, arra hMatkozva, hogy a Brestl-féle törvénynyel az államadósságot 5°;'o-ossá egységesítették és 16° lo, illetve 20° o adóval rövidítették meg hitelezőiket és mert mi ez ellen nem tiltakoztunk! Sem jogilag, sem politikailag sem az 1867 : XII. t.-cz. előzményeiből és akkor tett nyilatkozatokból ezt a képtelenséget derMálni nem lehet. (Igaz! Ugg van! a szélsöbaloldalon.) Ennek daczára maga az osztrák pénzügyminiszter, a kinek javaslata ellen Menger, ki hozzá elég közel és bizalmas viszonyban áll, (Igaz ' H v
