Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-206
206. országos ülés 1903 február Ih-én, szombaton. 419 tük, azokat úgyszólván ránk parancsolták a zöld asztalnál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De aztán mennyi vér- és pénzáldozatba került Bosznia és Herczegovina ? Annyiba, hogy, azt hiszem, soha sem fogjuk azt onnan visszakapni és, azt hiszem, arra még rá is fizetünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szatmári Mór: Fogtunk törököt, de visz! Marjay Péter: Nálunk a hadsereg az országot anyagi téren nem gazdagította, inkább pusztította; a nemzet szegényedésének, a nagy közterhek napról-napra való emelkedésének, a maholnap beálló fizetésképtelenségnek, a nagyhatalmi érdeknek — e vanitatum vanitasnak — érdekében fentartott, s már is elviselhetetlen terheket igénylő eszmének a hadsereg az oka. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mit milliók és milliók kint a mezőkön, az ipari műhelyekben, szóval a kultúra, a munka terén verejtékhullással keresnek, a mit családapák, családanyák táplálékban, ruházatban, maguktól és gyermekeiktől megvonnak, azt a hadseregnek csak egy parányi része, egy dandár, egy heti hadgyakorlaton elpuffogtatja vaktöltésekkel. (Élénk helyeslés a szélsőbal-oldalon.) T. ház! Az az intézmény, a mely ily rendkívüli áldozatokat igényelt már idáig is, legalább is lehetne olyan, hogy az, a ki áldozott érte, büszkeséggel mutathasson reá. Az 1000 éves ünnepély alkalmával Magyarország előhordta minden kincsét, megmutatta a világnak minden drágaságát, de nem volt képes megmutatni a maga nemzeti hadseregét, nem volt képes, mert ilyen nem áll rendelkezésére. Hát a hadsereg akár közös, akár honvéd, a magyarság szempontjából voltaképen nem is létezik. Ott mindenben — még a honvédségnél is — ruházatban, nyelvben, az egész rendszerben, csak az idegenszerűség tűnik ki az elfogulatlan biráló szeme előtt. (Ugy van! Igaz! a szélsőbaloldalon.) A magyar hatóságoknak szinte védeniök kell a magyar törvényeket, védelmezniük kell a magyar nyelv jogát ezekkel a katonai hatóságokkal szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van egy példa. (Halljuk! Halljuk!) Debreczen városa kereskedelmi és iparkamarájának elnöksége átiratot kapott a temesvári és kassai hadtestparancsnokságtól. Az az átirat nem magyarul, hanem németül volt megirva. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ezért a debreczeni kamara nem fogadta el, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Jól tette! Igaza volt!) hanem ráírt a kassai és temesvári hadtestparancsnokságokra, hogy ne írjanak a kamarához németül, mert magyar hatósággal magyar nyelven kell levelezni, mert a német közleményeket Debreczen környékén meg sem értik. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon; Felkiáltások: Hála Istennek!) A kassai hadtestparancsnokság válaszolt, •— németül válaszolt — (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és válasza igy szól (olvassa): Ilyen és ilyen számú 1903. január 5-ikén kelt jegyzékre van szerencséje a hadtestparancsnokságnak a magyar hMatalokkal .... fEgy hang bálról: Hiszen ez magyarul van!) Én németül csak a vadászkutyámmal beszélek! (Élénk tetszés a baloldalon és a szélsöbaloldalon.) azt mondja: Van szerencséje a hadtestparancsnokságnak a magyar hMatalokkal való írásbeli közlekedésre vonatkozólag, egyetértó'leg a m. kir. minisztérium 2501. elnöki számú, 1893. május 2-iki rendeletéből kifolyólag értesíteni, miszerint a magyar hMatalokhoz küldendő olyan átiratok, a melyek egy hadtestparancsnokság kezdeményezéséből indultak ki, viszonylagosság tekintetéből a cs. és kir. hadseregnek szolgálati nyelvén fogalmazandók. Tetszik érteni ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Értettem! Marjay Péter: Azt mondja tehát, hogy a magyar kormány rendeléséből németül kell ezeket fogalmazni. — (Mozgás a szélsöbaloldalon. Olvassa): Vonatkozással azonban azon hirdetményekre, a melyek a vendéglői ellátásnak a katonai kórházakban való biztosítását illetik, az itteni hadtest kerületeiben még nem volt arra szükség, hogy magyar nyelven is kiadassanak, mert azok, kik ezen ügyekben mint jártas emberek résztvettek, a német nyelvet értették, s igy az ilyen hirdetményeknek két nyelven való kiadása, tekintettel a magasabb nyomdai kiadásokra . . . (Mozgás és zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hallatlan! Szemtelenség!) Pozsgay Miklós: Mit szólnak hozzá a tisztelt urak ? Szatmári Mór: Ez a magyar állam tekintélye ! Bartha Ferencz: Ez az állam szuverenitása ! Nessi Pál: Gyalázatos állapotok! Marjay Péter: Milyen kedves ez a hadtestparancsnokság ! Azt mondja, hogy spórolni akar; költségkímélés szempontjából teszi ezt. De épen itt olvasok a legfrissebb mai újságban valamit, a mit a spórolás bizonyságául akarok felhozni. Azt mondja ez a lap, hogy a hadsereg névkönyvét, a melyet »Schematismus« czim alatt minden évben a hadügyminisztérium ad ki, azt is a csász. kir. udvari állami nyomdában, a mely a cs. kir. pénzügyminisztériumhoz tartozik, nyomják; bekötését egy bécsi német könyvkötő készíti ; ez a könyv, a mely közös intézményről számol be, osztrák állami intézet nyomtatványa, B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Közös nyomda nincs! Marjay Péter: Nincsen közös nyomda, de van cs. kir. udvari állami nyomda, ugy-e bár? ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Van Bécsben! Marjay Péter: No hát! Azt mondja az az újság, hogy a cs. kir. udvari állami nyomda csekély 8 koronáért vesztegeti ezt a könyvet, tehát 53*
