Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

2Óí, országos ülés 1903 febmár 12+én

f esüiöripkön,. 377 a jobboldalon.) Példákat hozhatnék fel, munkásokat állithatnék ide, kik érezték ennek a szeretetnek a hatását, mert segítettem a bajukon ott, a hol kellett. (Helyeslés a jobboldalon.) De én azt gondolom, t. ház, hogy első sorban ez ország minden társadalmi rétegének és a munkástársadalomnak is a törvénytisztelet az első kötelessége, első szüksége, és ennek a szükségnek és ennek a kötelességnek szellemében jártam el, a mikor ekként cselekedtem. Ezeknek az elmondásával kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Benedek János: T. ház! Habár az idő igen előre haladott, mégis röviden válaszolni kívánok a t. miniszterelnök ur kijelentéseire, és azon kezdem beszédemet, hogy válaszát tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélsőbal oldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Nem veszi tudomásul?) A kik figyelemmel kisérték felszólalásomat, bizonyságot tehetnek mellettem, hogy igazán tárgyilagos voltam ezen felszólalásom megtételében, és én a miniszterelnök urnak különösen sremélye irányában semmiféle gyanúsítást, semmiféle bántást, semmiféle sértő czélzatot nem használtam. Nem a miniszterelnök urnak személyéről van itten sző. Beszéde végén kijelentette, hogy ő egyénileg szereti a munkást. Hát reám az nem tartozik, hogy a miniszterelnök ur szereti-e a munkást, vagy nem szereti. Nekem intézmények, kormányzati intézkedések kellenek, a melyek megfeleljenek annak a czimnek, a melyet az a nagy párt, a melynek az élén most a miniszterelnök ur áll, visel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kell, hogy ezek az intézkedések csakugyan szabadelvű intézkedések legyenek és ne emlékeztessenek bennünket arra, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy az intézkedések forrása csak a »sic volo sic jubeo«. A miniszterelnök ur a maga intézkedéseinek mentésére nem hozott fel semmit sem, csak azt, hogy e dolgok igenis megtörténtek. Azt hozta fel, hogy megvan a rendelet és ő ezt a rendeletet végrehajtotta. Hát akkor hol van a tett Ígérete? Hol van a kormányrendszerben előállott fordulat? Hol van a brüszk erőszak helyébe ültetett szolid, liberális felfogás? Hol van az a tett Ígérete, hogy liberális szellemben fogja kezelni ezt a rendeletet ? (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) És azt mondja t. miniszterelnök ur, hogy talán ezt a rendeletet is valószínűleg módosítani fogja. Hiszen maga ez a kijelentése foglal magában bizonyos elitélést erre a rendeletre vonatkozólag! De nekem nem erre van szükségem, hanem pozitív Ígéretre, még pedig az időpontnak is a megigérésére. Azt én készséggel elismerem, hogy a hatóságoknak és legfőbb fokon a belügyminisztériumnak, mint a legfőbb belügyi hatóságnak, igenis kötelessége a jótékony gyűjtések ügyére felügyelni akkor, a midőn az az egész országra vonatkozik. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. Kötelessége ez az egész országra vonatkozó gyűjtésekre a belügyminiszternek, az egyes törvényhatóságok területén pedig a törvényhatóságoknak. És nagyon helyes, hogyha közigazgatási intézkedéseket léptetnek e végből életbe. Azonban ez a rendelet, a melyre hMatkoztam és a mely a sérelemnek legnagyobb okát képezi, ez a rendelet egy szóval sem emlékezik meg a politikai gyűjtésekről. Erőszakosan lett abba belemagyarázva a politikai gyűjtés, és most az igen t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy mert nem foglaltatik benne a miniszteri rendeletben az, hogy a politikai gyűjtésekre nem vonatkozik, ennélfogva vonatkoztatható erre is, mert ott nem taxatíve vannak felsorolva a gyűjtés esetei, hanem csak példákkal. De azon példák mind olyan dolgok, a melyek jótékonysági, közművelődési czélt kMannak szolgálni, nem pedig politikai czélt. A »politikai« szó még csak benn sincs ebben a rendeletben. A belügyminiszter urnak ez a kijelentése nem alkalmas sem a munkások, sem a mi megnyugtatásunkra, kiknek ugy, a mint ennek a felszólalásnak is, nem az a czélunk, hogy a munkásokat felizgassuk. Ezt a vádat, ezt a gyanúsítást egyszerűen visszautasítom. Nem kell azokat a munkásokat izgatni, ha ily rendeleteket alkalmaznak velük szemben és ha alkalmazást ily módon cselekszik: nem kell azokat izgatni, ha közlönyeiket napnap után elkobozzák olyan czikkek miatt, a melyekben az elkobzásra alkalmas okot keresve sem lehet találni. Mindezeknél fogva a miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem veszem. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, a kik a miniszterelnök válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ellenpróbát kérünk! Elénk ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Miért nem kérték tegnapelőtt az ellenpróbát? (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. A válasz tudomásul vétele mellett olyan túlnyomó többség volt, hogy az ellenpróba felesleges. Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik Sebess Dénes képviselő ur interpellácziója. Sebess Dénes: T. ház ! Számolni fogok az idő előrehaladott voltával és az önök türelmével és kérem, méltóztassanak meghallgatni, mert interpellácziómnak sürgős természete van. A ma reggeli lapokban mindnyájan olvastunk egy hirt, a mely alkalmas arra, hogy azokban, a kik a magyar közjogot a maga sérthetetlenségében meg akarják tartani, a legnagyobb felháborodást keltse. Sándor szerb király feleségével atyja sírboltját jött meglátogatni és Zimonyban a horvát bán által fogadtatott ünnepélyesen. A horvát bán ott a következő üdvözlő beszédet tartotta. (Olvassa): »Eenkölt uralkodóm parancsára az a megtisztelő feladat 48