Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

874 2Ő4. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. Benedek János: A hatáskörben kiadott rendelet ellen! Ez a rendelet nem vonatkozik politikai gyűjtésre. Midőn tehát a gyűjtésre vonatkozólag felhívja a » Népszava « elvtársait, hogy tovább is gyűjtsenek, akkor nem vonatkozik az erre a belügyminiszteri rendeletre, mert ez a rendelet csakis a jótékonyczélu könyöradományokra, emberbaráti, közművelődési ezélokra való gyűjtésre vonatkozik, de egyáltalán nem vonatkozik politikai ezélokra való gyűjtésekre. Ily értelme nincs a rendeletnek és ilyf ormán az ellen a rendelet ellen nem foglaltatik izgatás; hanem egyszerűen oly joggal kMannak élni, a melytől senkit eltiltani nem lehet, hogy ugyanis politikai czélok támogatására segély gyűjtést indíthassanak és folytathassanak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, ám büntesse meg az illetőket, ha jónak látja a kormány, a belügyminiszter a maga rendje szerint, ha ugyan van hozzá joga, de ahhoz nincs joga semmiféle hatóságnak, sem ügyészségnek, sem vizsgálóbírónak, hogy ilyen ártatlan dolog miatt, egy 100 frt pénzbüntetéssel büntetendő, homályos értelmű rendeletbe ütköző kihágás miatt egy időszakilag megjelenő politikai napilapot kétszer egymás után lefoglaljanak, mert ez nem egyéb, mint az előleges ezenzurának behozatala. A sajtóczenzurát az 1848-diki törvény megszüntette és széttörte a sajtó bilincseit az 1848 márczius 15-dikén felviharzott nemzeti felszabadulás. Nézzük csak, milyen módon áll fenn a sajtóczenzura, mik azok a módok, melyeket azokban az országokban, a hol az fennáll, vagy fennállt, alkalmaztak vagy alkalmaznak ? .Nálunk az előleges czenzura volt szokásban, a mely szerint nyomdafesték alá sem lehetett bocsátani azt az iratot, a melyre előbb a czenzor oda nem irta: »typis submittitur«. Muszkaországban az utólagos czenzura van érvényben, ott mindent szabad kinyomni, de mikor máiki van nyomva, fölülvizsgálja a rendőrhatóság, és azokat a czikkeket, melyek neki nem tetsző dologgal foglalkoznak, egyszerűen fekete festékkel bemázolja. Akár egyik, akár a másik módját, akár az előleges, akár az utólagos módját veszszük a ezenzurának, az a módja, a melyet az igazságügyminiszter ezen törvénytelen rendeletével akar életbeléptetni, még borzasztóbb a sajtóczenzuránál, mert itt kinyomják a lapot, meghozzák az óriási költséget annak kinyomására és akkor egy pár kifogásolt sor miatt az egész nyomtatvány-készletét, az egész lapot konfiskálják. Ez veszedelmesebb faja a ezenzurának, mint a mely Muszkaországban van és e tekintetben Magyarország hátrább áll, mint Muszkaország. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: Ilyenkor, ha felmentik, nem adnak kártérítést! Plósz Sándor igazságügyminiszter : Az 184tí-iki törvény engedi! Benedek János: T. ház! Azt hiszem, hogy a mi alkotmányjogunknak sarktételei a véleményszabadság, a politikai meggyőződés szabad nyilvánítása, a gondolat szabad nyilvánítása és terjesztése, vagyis a sajtószabadság. Az a két rendelet, a melyre hMatkoztam, vagyis az igazságügyminiszternek az éjjeli ügyészekre vonatkozó 88.835. szám alatt 1898-ban kiadott miniszteri rendelete, továbbá az általam hMatkozott és a gyűjtésekre vonatkozó belügyminiszteri rendelet nem egyéb, mint ezen két kardinális sarktételnek lábbal tiprása különösen azon esetben, ha a gyűjtésekre vonatkozó rendeletet a politikai ezélokra való gyűjtésre is alkalmazzuk. Jól tudja a t. ház, hogy azokat a munkás, durva kezeket, melyek nehéz, nagy munkában fáradoznak, sokszor talán igazságtalanul Játjuk ökölbe összeszorulni és pl. mi ellenünk, a függetlenségi párt ellen is fenyegetődzve megmozdulni, de pártérdek, magán vagy egyéni érdek és semmiféle más érclek nem tarthat vissza bennünket attól, hogy az elnyomottaknak a megmentésére, felszabadítására siessünk akkor, a mikor nem pusztán az ő szabad mozgásukról, hanem ilyen kardinális alkotmányjogok megsértéséről van szó. iHelyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha nem fenyegethetne is bennünket az a veszedelem, hogy hodic mihi cras tibi, a bennünk élő alkotmányos érzés, mely Magyarországon minden embert egyforma joggal ruházott fel, és azon egyforma jog megmentése ezt kötelességünkké teszi. Én azon belső szózatnak engedtem ezen interpelláczió megtételénél, a mely kell, hogy felhangozzék minden magyar emberben akkor, midőn ily erőszakosságokat lát és szemlél ; ezek az erőszakosságok jóra nem vezetnek, nem a kiengesztelésnek, nem a hazaszeretetnek, hanem az elkeseredésnek, a nemzetközMé válásnak útját fogják előmozdítani és a helyett, hogy azokat a munkáskarokat a magyar hazának és a magyar nemzeti államnak hasznos és erős támaszaMá tennék, csak az elkeseredést, az elkedvetlenedést, a gyűlöletet fokozzák a kormány és fennálló intézményeink iránt. (Igaz! Ugy van! szélsöbaloldalon.) Én ezen felfogástól indíttatva, a következő interpellácziót intézem a belügyi és igazságügyi miniszter urakhoz. (HaUjuh! Halljuk! Olvassa) : Interpelláczió a belügy- és igazságügyminiszterhez. 1. Szándékozik-e a belügyminiszter ur az 1897. évi 35.100 számú körrendeletet, melyet a segélygyüjtések szabályozása tárgyában kibocsátott vagy visszavonni, vagy annak helyes értelmezése tárgyában kibocsátandó ujabb rendelettel akkép kiegészíteni, miszerint ez a rendelet politikai ezélokra, valamely politikai párt keretén belül azon párt tagjai között folyó gyűjtésekre vagy önkénytes adományozásokra nem vonatkozik ? 2. Szándékozik-e az igazságügyminiszter ur az 1898. évi 8.835. szám alatt a nyomtatványok sajtórendészeti köteles példányainak a büntetőjogszolgáltatás czéljaira Taló felhasználása tár-