Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

február 12-én, csütörtökön. 347 20í. országos ülés 1903 ] egy ilyen nagyon drága gyermek, mint a hadügyi kormánynak, a féktelen katonauralomnak egy ujabb kinövése. (TJqy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig engedelmet kérek, én tökéletesen igazat adok annak, a ki azt állítja, hogy ha az Úristen egy országot meg akar verni, meg akar büntetni — már azután akár a múltban elkövetett bűneiért és vétkeiért, akár pedig a gyámoltalanságáért és tehetetlenségeért, mert hiszen egy nemzetnél már ez is bün, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) — akkor nem szükséges már a mai világban, hogy arra a nemzetre az egyiptomi hét csapást zúdítsa reá, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) tökéletesen elegendő erre a ezélra, nagyon megfelel ennek a czélnak egy, a hiperlojalitásban és az ebből származó, ezzel szoros összefüggésben levő, ettől el nem választható szertelen militarizmusban túltengő hadügyi kormány. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl,) Kubik Béía: Halljuk! Halljuk! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem szólok közbe! Hellebronth Géza: Hát hiszen tökéletesen igaz az, t. ház, hogy nincs az a természeti csapás, nincs az a pestis, nincs az a sáskajárás, nincs az az országos fagy, vagy országos aszály, a mely egy országot oly biztosan, oly rendszeresen és oly beláthatatlan időre előre tönkre tudjon tenni, mint az a szertelen katonauralom, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melynek a t. hadügyi kormány vezetői és maga az igen t. honvédelmi miniszter ur is olyan kitűnő képviselője, valóságos édes atyja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igazán? Nem szólok közbe! Hellebronth Géza: Fájdalom, t. ház, ma már Magyarországon a katonauralom teljesen ki van fejlődve és a mi e kóros állapotot még veszélyessé is teszi alkotmányjogi szempontból, ez az, hogy nem nemzeti irányban fejlődött ki, hanem tisztán, egyedül, kizárólag dinasztikus irányban. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert én nemcsak abban látom a katonauralomnak romboló hatását, hogy mig egyrészről teljesen leköti a nemzetnek anyagi erejét, megakadályozza szellemi ós anyagi előhaladását, megakadályozza minden hasznos befektetését, másrészt pedig magába szívja a nemzet virágát, a nemzet ifjúságát, a nemzet legkeresetképesebb, legmunkaképesebb osztályát elvonja életfeladatától, elvonja polgári keresetétől, és éveinek legszebb három esztendejét eltölteti a semmittevésben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hanem még inkább abban látom, t. miniszter ur, a romboló hatását annak a féktelen katonauralomnak, hogy igen alkalmas eszköz a hatalom túltengésének előmozdítására. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)) Már pedig, t. ház, nagyon jól tudjuk azt, hogy a hatalom birtokosai soha sem szűntek meg az ő hatalmuk korlátlan kiterjesztésére való törekvésben. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen az emberi gőgöt, a mindenható hatalmat lehet-e jellegzetesebben kifejezni, mint a hogy azt XM, Lajos úgyszólván már szállóigévé vált mondása kifejezte : az állam én vagyok, 1' état c'est moi. Igaz, hogy az Isten sújtó keze már unokájában utolérte a gőgös királyt, hanem azért, t. ház, a XM. Lajosok még mindig nem haltak ki és a korlátlan hatalomra való törekvés még mindig nem hiú ábránd, hanem kedvencz eszme egyesek lelkében. A modern államok pedig, fájdalom, még a XX. század hajnalán is rohamos léptekkel haladnak nem a szabadság, nem az egyenlőség, nem a testvériség, nem az emberi jogok dicső eszméje felé, hanem visszafelé a lejtőn a 4000 év előtti állapotokhoz, a midőn nem egy a milliókért, hanem milliók egyért hordták a rabszolgaságot és az igát, szenvedték a nyomort és korbácsütések kíséretében rakták a piramisokat. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát t. ház, a mai kor modern államai közül is még nagyon soknak megvan a maga Fáraója, megvannak a hízelkedő, megvannak a hajlongó, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) megvannak a kérő, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) megvannak a dicsérő udvaronczai, a kik belekapaszkodva a hatalom biborköntösébe, dúskálnak minden földi jóban és fürödnek a hatalom fénytengerében, a nép pedig oly helyzetben van, t. miniszter ur, mint a milyenben volt Walesnek a népe Edvárd király alatt, mert nincsen, a ki oda mondaná, mint annak a hatalmas királynak a walesi bárd mondta, hogy: A nép, az istenadta nép oly boldog rajta, Sir, Kunyhói mind hallgatva mint megannyi puszta sír. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én elismerem, t. ház, és azt hiszem, ebben az igen t. honvédelmi miniszter ur is egyetért velünk . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon örvendek, hogy csak valami is van, a miben egyetértünk ! (Derültség jobbfelöl.) Hellebronth Géza: ... A hol igazsága van a t. miniszter urnak, abban mindig megegyezünk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Fájdalom, ritkán történik!) Én elismerem azt, hogy fordulnak elő, sőt fordultak is elő a nemzetek életében oly súlyos, nehéz pillanatok, a midőn a nemzetnek a nagyobb áldozatoktól sem szabad visszariadüia, akkor t. i., a midőn koczkára van vetve minden, koczkára a lét, koczkára az exisztenczia, a szabadság és koczkára van vetve a becsület, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) sőt még azt is elismerem, hogy az ilyen súlyos pillanatokban, az ilyen válságos idők megelőzése végett is kell hozni a nemzeteknek áldozatokat . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy-e, hogy igazam volt, hogy megegyezünk! Tessék csak e nyomon maradni! 44*