Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. 343 mert a birtokosok egy része Romániában és szerteszét gyárakban munkára van; tekintettel a veszély nagyságára és a sze­rencsétlen lakosok kétségbeesésére, hajlandó-e és szándékozik-e a t. kormány a veszélyről folyó jogával élve, Ozsdolán a tagositási eljárást már most kezdetén haladéktalanul felfüggeszteni? 2. Mikor szándékozik már a t, kormány az általános óhajtásnak, várakozásnak, igazságnak, a magyar állam érdekének megfelelve, az ará­nyositási és tagositási törvényeknek a Székely­föld részére megfelelő módosításáról törvényjavas­latot beterjeszteni? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Még csak nagyon röviden akarok a t. képviselőházhoz egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Valameddig a székely intézményekbe avatatlan kezekkel belé nem elegyedett a kormányzat, mindaddig a Székelyföldön jólét honolt. 1848 után, a mikor a székelység kMáltságát elvesztette, de egyszer­smind a katonáskodás nyűgétől is megszabadult, egészen alkotmányos életünk helyreállításáig a székelység nem hogy visszament volna, nem hogy alamizsnáért jött volna ide, hanem példányképe, mintaképe lehetett volna Magyarország összes vidékeinek. Mondhatom, hogy a Székelyföldön, legkMált Háromszéken oly földművelés, olyan élénk élet volt ugy az ipar, mint a kereskedelem terén, a milyen nem volt egész Magyarország egész terü­letén. Szóval a székelység mindaddig, a míg meghagyták őt az ő ősi szokásai közt, mig nem akartuk őket minden átmenet nélkül az uj kor követelményeibe, vagyis máskép mondva, a né­met szisztémába belecsavarni, addig a székelység soha senkitől segélyt nem kért, annak képviselői, ha idejártak volna is, nem lettek volna arra kényszerítve, hogy itt támogatást és segélyt kérjenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felkérem tehát a t. házat, a melynek látom, hogy a béketűrése már kifogyott, (Halljuk! Halljuk!) de kérem különösen a miniszter urat, hogy szívlelje meg azt, a mire beszédem folya­mán kértem. Ne engedje ezt a dolgot tovább halogatni, minden egyes napi halasztás több ezer embert foszt meg birtokától, kenyerétől és hazájától. Épen azért ne méltóztassék megvárni, mig a törvényjavaslat elkészül, hanem ideigle­nesen is, a mig a törvényjavaslat elkészülhet, méltóztassék haladék nélkül felfüggeszteni a Székelyföldön ugy a tagosítást, mint az arányo­sitási eljárást. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetik a mi­niszterelnök úrral. Következik Benedek János interpellácziója a belügyminiszterhez és az igazságügyminiszter­hez. (Halljuk! Halljuk!) Benedek János: A mennyiben a t. ház kívánja, igen szívesen előterjesztem interpellá­cziómat. (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol­nap! Holnap!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Benedek János képviselő ur kérdést intéz a t. házhoz. Miután a tárgyalásra szánt idő egy negyed órá­val már elmúlt, talán belenyugszik a t. ház, hogy a képviselő ur az interpellácziót (Felkiáltá­sok a szélsöbaloldalon: Holnap! Holnap !)... nem holnap, de szombaton terjeszsze elő. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Holnap! Nagyon sürgős! Felkiáltások a jobboldalon: Ma!) Csendet kérek egy pillanatra! Benedek János: T. ház! Interpelíäczióm tárgya oly fontos és oly sürgős, hogy már a. hétfői ülésen akartam mint sürgős interpellá­cziót bejegyezni. Azt is meg kell mondanom, hogy miután több miniszteri rendelet megismer­tetése és több ujságczikk felolvasása is szüksé­gessé válik, hogy érthetővé legyen a t. ház előtt, vájjon igazolt volt-e a Népszavának két izben egymásután való elkobzása, interpelláczióm kö­rülbelül egy órai időt vesz igénybe. Képviselői kötelességemet magam részéről szívesen teljesí­tem, de semhogy szombatra halasztassék el az interpelláczió, és nem holnapra, inkább arra kellene kérnem a t. házat, kegyeskedjék inter­pellácziómat még ma meghallgatni. (Halljuk ma! Halljuk! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Holnap!) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek, t. ház , .. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Trubinyi János: A gyorsírók is kidőlnek! Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a kép­viselő ur előterjesztését. Benedek János: Minthogy az idő nagyon előrehaladt, és a t. ház türelme meglehetősen kifáradt, kérem a t. házat, hogy interpelláczió­mat holnap terjeszthessem elő. (Felkiáltások a jobboldalon: Ma! Halljuk ma! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Holnap!) Elnök ('Ismételten csenget): Csendet kérek! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Névszerinti sza­vazást kérünk!) Azt hiszem, méltóztatnak ebbe belenyu­godni. Maga a képviselő ur kijelenti, hogy interpellácziója legalább egy órát vesz igénybe. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon:Halljuk ma!) Csendet kérek. Méltóztassanak meghallgatni az elnököt! Nem volt még rá eset, hogy ha valaki a tárgyalásra szánt idő előtt egy negyedórával kérte az elhalasztást, a ház azt meg nem en­gedte volna, most pedig a tárgyalásra megálla­pított idő után egy negyedórával a házszabályok értelmében feltétlen joga van a képviselő urnak interpellácziója elhalasztását kérni. Belenyugszik a t. ház, hogy a képviselő ur interpelláczióját ezen alapon holnap terjeszthesse elé? (Felkiál­tások: Ma! Holnap!) A ház belenyugszik, és miután a napirend meg van állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik 3 óra 20 perczkor.)

Next

/
Thumbnails
Contents