Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-190

28 190. országos ülés 1903 január 26-án, hétfőn. megszavaztak; jövőre fognak kérni negyven milliót, azután megint 40 milliót. Hát, t. ház, azt kérdezem, hogy szabad-e egy, a tönk szélén álló nemzettel igy eljárni? (Ugy van! a szélsőbaloldalon). Endrey Gyula: Hazafiatlanság! Lelketlenség! (Zaj és mozgás Johnról.) Tóth János: Vagy egyre fokozódó hadügyi terhek, vagy állami végenyészet, tertium non datur. A katonai terhek Magyarországon eddig is nemzeti jövedelmünk legnagyobb részét felemésztik, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzeti termeléstől, t. uraim, a nemzetnek legproduktMabb elemeit vették el. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A helyett, hogy gazdaságilag szerveznék ezt az országot, katonailag terhelik meg azt. A katonai terhek, uraim, ma is már a nemzeti vagyont támadták meg. De nemcsak a nemzet jövedelmét, a nemzeti vagyont, hanem a nemzeti tőkét is és igy a katonai terhek Magyarország állami eladósodásának és a magyar polgárság eladósodásának egyik legnagyobb tényezőjét képezik. T. képviselőház! Erezni kell azt minden magyar embernek, hogy hová fog ez vezetni és milyen kára ez Magyarországnak. Hogy a katonai kormányzat örökös és telhetetlen követelései hová fognak vezetni, hogyha csekélynek tartják az én szavamat és a függetlenségi pártnak a szavát, óvását és intését, legalább hallgassák meg és méltányolják Deák Ferenczet. Deák Ferencz ugyanis azt mondta: (olvassa.) »A státust sok katonával terhelni nem tartom jó politikának, és azt hiszem, hogy Európa felvilágosodottságához csapásul kötötte a, sors azt, hogy a státusok naponkint neveljék állandó katonaságuk számát, csak ugy ne járjanak utoljára, mint az a gyáva lovag, ki önvédelmére annyi fegyvert szedett fel magához, hogy végre a nagy teher alatt lova öszszeroskadt. Európában alig van státus, mely ne nyögne a roppant adósság terhe alatt, és mégis szaporítani törekszik azon emberek számát, kiket alig győz tartani, holott csak egy közönséges gazda is számot vet magával, hogy hány embert tarthat ki gazdaságából. Számtalan munkáskéz elvonatik ezáltal a státustól, sok országot boldogabbá tett volna egykét háború, mint egy állandó katonaság tartása. Az állam ereje nem egyedül a fegyverek számában áll. Ha a kormányok erősekké akarják tenni magukat, ne fegyverrel tegyék, hanem kössék össze önvédelmüket a nemzetével. Urat cserélni a nemzetek készek; de jó sorsot senki örömest fel nem cserél. A benső rend, a közbátorság fentartása és megszilárdítása főbb és fontosabb. mint a külső.« Hát, t, képviselőház, Deák Ferencz óva inti önöket a katonai költségek felemelésétől. Nem a fegyverek számában van a nemzetnek ereje és csapásnak tartja a katonaság számának emelését és a nemzetnek ujabb költségekkel való megterheltetését, mert ez ő szerinte is a nemzet romlására és végenyészetére vezet. Ettől a végenyészettől akarja a függetlenségi és 48-as párt megmenteni az országot akkor, a mikor ezen törvényjavaslatoknak törvényerőre való emelkedését megakadályozni igyekszik. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, a jelenlegi országgyűlést én nem is tartom erkölcsileg kompetensnek ennek a törvényjavaslatnak a megszavazására. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Menjenek a választóikhoz, tessék ezzel ott előállani! Rákosi Viktor: A mamelukok mindenre kompetensek! Tóth János: Ne felejtsék el a t. túloldalon ülő kójjviselő urak, hogy önök nem a kormánynak, hanem a nemzetnek képviselői! (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Legalább kellene, hogy legyenek. Tóth János: Tehát nem a katonai kormányzat akaratának, hanem a nemzet akaratának kell itt kifejezésre jutni alkotásainkban és törvényeinkben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez az ország érdeke! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Mindig ezzel állanak elő! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Tóth János: A nemzet akaratát pedig látjuk, az megnyilatkozik lépten-nyomon népgyűléseken, törvényhatósági gyűlésekben, ide terjesztett memorandumokban. A nemzet akarata, érzése, lelkiismerete ellene szólanak ezeknek a katonai javaslatoknak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kormánypárt kebelében számottevő számban ülnek oly képviselők, a kik éveken és évtizedeken keresztül hirdették a nemzetnek, hogy nem áll érdekében a katonai terheknek felemelése. Bátran merem állítani, hogy a mai képviselőház tagjainak többsége azon az alapon nyert mandátumot a nemzettől, hogy a katonai terheket emelni nem fogja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az utasítások eltöröltettek régen! Endrey Gyula: Nincs utasítás, nincs szótartás ! Molnár Jenő: Tessék feloszlatni a házat! (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék csendben lenni! Gáll Sándor: Mondta volna meg,megbukott volna Temesváron! Tóth János: A jelenlegi kormány, mikor I kormányra lépett, kötelezettséget vállalt a nemI zettel szemben, hogy a közéletet szanálja. Mi! képen fog ez erkölcsileg megvalósulni, ha a nemzet különböző rétegei künn és lenn azt látják, I hogy a legmagasabb fórumban itt, a pártérde1 kéknek alá van rendelve az adott szó, a politikai