Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-202
202. országos ülés 1903 hanem kiterjedjenek és mint erős jogalap megingathatlanul szálljanak át maradékról maradékra. Azon támasz, a melyet Felséged vallásos érzelmei nyújtanak, csak Felséged magas személyéhez és életéhez van kötve; Felséged legközelebbi utódjára táplálhatjuk még azon reményt, hogy szüleitől hasonló érzelmeket fog örökölni, de a későbbi kor bizonytalanságai ellen ez nem elég oltalom«. Lukáts Gyula: Ezt Kossuth Lajostól kopizálta Deák Ferencz! Kossuth előbb mondta! Szatmári Mór: Hát, t. képviselőház, igy látjuk magunk előtt elvonulni a transzformáczió képét. így látjuk, t. képviselőház, hogy igen jeles, igen nagytehetségű, igen hMatásos államférfiaink hosszú időkön át küzdenek egy álláspontért, a melyet úgyszólván életczéljukul, életfeladatukul tűznek ki és aztán ezt az életczélt, ezt az életfeladatot egyszerre ott hagyják. Mi ennek a magyarázata? (Halljuk! Halljuk! a szélsőim'oldalon.) Micsoda tulajdonképen a transzformáczió e proczesszusának lélektani magyarázata. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) Bolgár Ferencz: Miféle transzformáczió? Ezt nem értem! (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Szatmári Mór: A melyen keresztülmentek a képviselő urak akkor . . . Bolgár Ferencz: Dehogy mentek keresztül! Épen azok, a kik voltak! Szatmári Mór: Hiszen nem állanak ott, a hol állottak! (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Bolgár Ferencz: Hát hol állanak? (Egy hang a szélsöbaloldalon: A lejtön!) Teljesen ott állanak! Szatmári Mór: Hiszen egészen más álláspontot foglalnak el ma, mint a melyet akkor elfoglaltak ! Bolgár Ferencz: Dehogy is mást!(Egyhang a szélsöbaloldalon: Tessék megmagyarázni!) Majd meg is fogom magyarázni! Szatmári Mór: Ha én el is fogadom azt a latitude-ot, a melyre a t. képviselő urak hMatkoznak folytonosan, a mely azoknak a bizonyos aspiráczióknak a hangoztatásában áll, a mikor önök azt mondják, hogy »állunk azok mellett ma is;« — mondom — ha el is fogadjuk ezt a latitude-ot, de itt van egy másik, egy konkrét dolog: önök 1889 ben azt mondották, hogy »a mikor jogokról van szó, akkor ígéretekkel nem elégszünk meg«; nos, hát akkor hogy elégedhetnek meg most önök, nem határozati javaslattal, mint a minőről akkor volt szó, nem is Ígéretekkel, mert hiszen azon kijelentések, a miket a honvédelmi miniszter ur tett, még csak nem is Ígéretek, hanem .. . Bolgár Ferencz: Most ujonczokról van szó! Szatmári Mór: . . olyan Ígéretekkel, a melyeket csak maguk rajzolnak ki maguknak Ígéretek gyanánt. (TJgy van! TJgy van! a szélsőfebruár 10-én, kedden. 307 baloldalon és felkiáltások: Akkor miért léptek elő ezekkel a követelésekkel?) Bolgár Ferencz: Hát ne léptünk volna elő? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző : A véderő-bizottságban leszavazta mindazt, a mit itt memorandumban benyújtott ! Bolgár leszavazott mindent, a tisztek áthelyezését, a magyar nyelvet, szóval mindent. (Zaj a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbról. Az elnök többször csenget.) Bolgár Ferencz: Hiszen nem is nyújtottak be ott javaslatot! Csakis előadták! Pichler Győző: Leszavaztak mindent! (Zaj. Az elnök csenget.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. Szatmári Mór: Én emlékeztetem a t. képviselő urakat arra, hogy 1889-ben a véderőtörvényt nemcsak politikai, nemcsak katonai, nemcsak nemzeti szempontokból utasították viszsza, hanem visszautasították közgazdasági szempontból, pénzügyi okokból is. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt pedig csak nem fogja a t. képviselő ur és a nemzeti párt akármelyik tagja állítani, hogy közgazdasági, pénzügyi tekintetben ez az ország olyan fejlődésen ment keresztül, olyan virágzásnak indult, hogy ma egészen más állapotok vannak, és hogy ma f. létszámot fel lehet emelni nem 6000 emberrel, a miről akkor volt szó, hanem 21.900 / emberrel. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én, t. ház, megmaradok a mellett, hogy igenis a transzformáczió proczesszusa megy itt végbe. És miért? Azért, mert mikor az államférfiak belekerülnek a birodalmi eszmék szférájába, a birodalmi egység gondolatvilágába, akkor két dolog között van csak választásuk: vagy megmaradnak a meddő harczok mellett, vagy pedig leteszik a fegyvert, s odamennek a hatalomhoz, mert csak ilyen áron juthatnak hozzá. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) S ugy látszik, t. ház, hogy a kormányképesség és a kormányképtelenség között a demarkáczionális vonal nem is a közjogi politika, nem is a 67-es alap, hanem a katonaság kérdése. A katonaság kérdése, mert hiszen pl. a volt nemzeti pártiak a 67-es közjogi politika dolgában ugyanazon állásponton voltak mindig, a melyen vannak ma. A katonai kérdésekben azonban más álláspontot foglaltak el. Ez volt az a demarkáczionális vonal, melyet át kellett lépniök, hogy a kormányképesség gyönyöreit élvezhessék. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Nem is lépték át, hanem átugrottak rajta! Szatmári Mór: Soha sem felejtem el, amit nekem egyszer Szilágyi Dezső mondott, nem ugyan nyilvánosan, hanem csak ugy kettős beszélgetés közben. Azt mondotta: Van egy sziklafal, a melyen megtörik minden, a melylyel szemben nekünk meg kell hátrálnunk és ez a had39*
