Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

254 200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. nek és a méhnek olyan ősi joga, mint a milyen szükségszerű folyománya az az állam szuverenitásának, hogy a magyar nemzeti nyelv mindenütt érvényesüljön. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsobaloldalon.) És t. képviselőház, hogy a t. képviselő urnak ezekben a kérdésekben mennyire nincs igaza, erre nézve engedje meg, (Zaj. Elnök csenget.) hogy én vele szemben két klasszikus tanura hMatkozzam. Az egyik Deák Ferencz, a másik gróf Andrássy Gyula. Előre is ki kell jelentenem, hogy a kettő közül Deák Ferencz álláspontja az, a melyben sokkal, de sokkal nemzetiesebb felfogás jut kifejezésre és az én szerény véleményem szerint a magyar kiegyezés más lett volna, ha Deák Ferenczczel szemben gr. Andrássy Gyula és társai annyi sokat nem puhítottak volna. (Mozgás a szélsőbaloldalon,) Deák Ferencz nek, sőt még gróf Andrássy Gyulának nyilatkozatai is nagyon világosak ebben a tekintetben. Pl. Deák Ferencz ezt mondja (olvassa): »Közigazgatásunk minden ágában, nevelésünknek, a magyar katonaságnál is, szóval a nyilvános közélet minden viszonyaiban a hazai nyelvé legyen az elsőség.« Majd másutt (olvassa): »A kormányzati jegyzőkönyvek csak magyarok legyenek, tisztek csak olyanok lehessenek, a kik született magyarok és magyarul tudnak és a lépcsőnkénti előmenetel magyar ezredekben külön konkretuális status alapján történjék. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöba loldalon.) Beőthy Ákos: Már a 40-es években igy volt! Thaly Kálmán: Ez 1879-ben szűnt meg! Mezőssy Béla: Azt mondhatná erre a t. képviselő ur, hogy ezek a tanok őket csak ugy elméletben, a könyvírás terén, az akadémiában kötelezik, de nem itt, a gyakorlati életben. De mit mondott gr. Andrássy Gyula, a miniszterelnök? Jelzem, hogy az ő álláspontja nemzeti szempontból sokkal dekadensebb (olvassa): »0 Felsége máris — ezt mondotta 1868. Julius 30-án — oda utasitotta a közös hadügyminisztériumot, hogy adjon javaslatot az iránt, hogy és mily mérvben kelljen a külön magyar műszaki ezredeket és csapatokat felállitani.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol vannak ezek !) Hogy a közös hadügyminisztérium mennyire siet a magyar nemzeti aspirácziók megyvalósitásával, arra ime egy eklatáns példa, hogy az 1868-iki utasításnak mai napig is milyen sürgősen tett eleget. (Folytatólag olvassa): »Nagy súlyt helyez a kormány a nemzet ezen jogos követelésére azért, mert igenis érzi, hogy a közös haderőnek nem árthat, hanem csak használhat, ha a magyar katona ezen seregben nemcsak száraz kötelességét teljesiti, hanem saját külön hazaszeretete egész súlyát viszi át a közös hadsereg csapataiba.« Ez ugyanaz, mint a mit a volt nemzeti párt igen t. elnöke gyakorta kifejtett. Biró Lajos: Ma is! Mezőssy Béla: Bár ugy volna, akkor jobban állana az ország. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Kubik Béla: Odaragadtak! Elvesztek! Mezőssy Béla (folytatólag olvassa): És ha e seregnek minden tagja kétszeresen van érdekelve a sereg jó és rossz sorsában, először mint a közös hadsereg tagja és másodszor mint magyar állampolgár, sem nem jogtalan kívánság, sem a közös védelemre nézve nem veszélyes, ha Magyarország, mely mélyen érzi, hogy a monarchia megvédése magyar érdek is, azt igényli, hogy ne kelljen névtelenül elvérzeni az összes terület megvédésében. A törvényjavaslatnak ama világos rendelkezése, hogy csak magyar csapatokba sorozhatok be Magyarország fiai, alkalmat ad arra, hogy miként őseink Európa különböző csataterein babérokat szereztek és dicsővé tették ez által a magyar nevet, ezt tehessék a jövőben is azok, kik a közös birodalom közös megvédésére r hMatva lesznek.« Gr. Andrássy Gyula: Én is ezt mondtam! Mezőssy Béla: Majd levonom a konklúziót! Én vagy ezt nem tudom megérteni, vagy azt nem tudom jól érteni, a mit a t. képviselő ur mond. Gr. Andrássy Gyula: Csaknem szórói-szóra ugyanezt mondtam! Mezőssy Béla: Majd megmondom azt is, a mi szórói-szóra ugyanaz abban, a mit a képviselő ur mondott, azzal, a mit gróf Andrássy miniszterelnök kifejtett. T. képviselőház ! Gróf Andrássy Gyula 1889ben a főrendiházban tartott egy hatalmas beszédet az akkori véderő-törvényjavaslatról. Ez a beszéd az önálló hadsereg ellen egy erős vádbeszéd. (Ugy van'. Ugy van! a baloldalon) Azonban még itt is konczedálta gróf Andrássy Gyula azt, hogy ő a 25. §-t, azt a hires szakaszt, a mely a magyar nyelv jogosultságát a tiszti vizsgálatoknál egészen kétségbe vonta, nem szavazta volna meg, mert jogtalannak tartja azt, hogy büntetéssel sújtják azt, a ki csak a nemzet nyelvét beSzéll. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Ez igaz! Mezőssy Béla: A t. képviselő urnak mindenesetre jobban kell tudnia. Azt én is tudom, hogy ez igaz. Hanem azt nem tudom, hogy igaz-e az, a mit most fogok mondani, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) a mit az akkori lapok irtak, hogy nem Tisza Kálmánnak és nem a szabadelvű pártnak, hanem gróf Andrássy Gyula egy emlékezetes utazásának volt köszönhető az a nemzeti vívmány, hogy a 14-dik és 25-dik §-ok visszaszMattak, illetve ez utóbbi éle egy határozati javaslattal enyhítve lett. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Beőthy Ákos: Ugy van! Neki lehet köszönni! Mezőssy Béla: Hát, t. képviselőház, ebből tény az, hogy gróf Andrássy Gyula — már t. i. a régi — a véderő-vitát alkalmul hasz-