Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-200
248 200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. Kubik Béla: Odaát minden szabad! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak az elnököt meghallgatni, mert különben minden tanácskozásnak lehetősége megszűnik. (Nagy zaj. Felkiáltások a szétsöbaloldahn: Ne gorombáskodjanak velünk! Tessék rendreutasítani!) Borbély György: Hát Lengyel Zoltán nem gorombáskodik? Mit henczeg? Kubik Béla: Rendre is utasitjäk akárhányszor ! Elnök: T. képviselőház! Méltóztassanak az elnököt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselő urak, legjobb lelkiismeretem szerint teljes pártatlansággal és nyugalommal iparkodom elnöki tisztemet teljesíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közegen.) és lelkiismeretem a tekintetben nyugodt, hogy semmi különbséget nem teszek, ha valamely rendellenes dolog történik a háznak akármelyik oldalán, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Majd hozunk fel példákat! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Elnök: Én semmi különbséget nem teszek, de ezen a helyen ülvén, kötelességem érintetlennek maradni azon szenvedélyektől, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) a melyek a t. ház tagjait néha elragadják. Lengyel Zoltán : Nincs itt szenvedély! (Mozgás és zaj a szétsöbaloldahn. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Azok a képviselő urak is, — bizom bennük — a kik most ennek ellenkezőjét látszanak vallani, ha később higgadtan meggondolják a dolgot, a midőn a szenvedély heve majd lecsendesedik, (Mozgás és zaj a szétsöbaloldahn.) bizonyára igazságot fognak nekem szolgáltatni; hiszem őket annyira igazságosaknak. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldahn. Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Bocsánatot kérek, de én olyasmit, a mi rendreutasitásra okot szolgáltatott volna, nem hallottam, (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldahn : Azt mondta, hogy: ,,zöld beszéd!" Majd mi is mondunk ilyeneket! Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) ha pedig én alapos ok nélkül élnék rendreutasitási jogommal, akkor sérteném a ház tanácskozásainak szabadságát és nyugalmát. Pozsgay Miklós: Hát Lengyelt hányszor utasította rendre? Lengyel Zoltán: Igen ! Engem hányszor utasított rendre! Pedig én olyat soha sem mondottam ! Elnök: Én képviselőt akkor utasítottam rendre, a midőn vagy közbeszólásaMal a szónokot zavarta, őt beszédében, érveinek kifejtésében gátolta, vagy a midőn a parlament tekintélyét láttam sértve közbeszólásai által. {Ugy van! Ügy van ! jobbfelöl. Zaj és mozgás a szeísöbahldalon.) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék az elnökség iránt azzal a bizalommal lenni, hogy ő rendreutasitási jogát mindig a maga idején gyakorolja. (Zaj és ellenmondások a szeísöbahldalon ! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kérem a t. házat, méltóztassék a szónokot meghallgatni. (Zajos felkiáltások a szeísöbahldalon: Nem tárgyalunk. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gabányi Miklós: Hát zöld beszéd a Mezőssy Béláé? Mezőssy Béla: T.ház! (Halljuk! Halljuk!) Engem gr. Andrássy TMadar urnak egész közbeszólása hidegen hagyott; hidegen hagyott azért, mert ő olyan magas légkörben és olyan előkelő szellemi körben áll az én alacsony színvonalom felett, (Elénk derültség és tetszés a bal- és a szélsöbaloldahn.) hogy egy ilyen szerény felszólalást olyan magas távlatból másnak, mint zöld beszédnek, semmi esetre sem tekinthet. (Derültség és tetszés a szeísöbahldalon.) Azonban, t. ház, semmi esetre sem emeli a vitának higgadtságát, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldahn.) és reánk felszólalókra sincs kellemes befolyással, ha egy, egyébként teljesen tárgyilagos és szorgalommal kidolgozott beszéd ilyen fogadtatásra talál. Thaly Kálmán: Ők akarják a hecczet! Gabányi Miklós: Babiloni tornyot akarnak építeni! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mezőssy Béla: T. ház! Visszatérek oda, a hol elhagytam, Gr. Andrássy Gyula t. képviselő ur tiltakozott az ellen, hogy mi az ő hazafiságát kétségbe vonjuk. Egész határozottan kijelentem, hogy ez nekünk eszünk ágában sem volt, csakhogy épen az a hazafiság, a melyre a t. képviselő ur olyan — konczedálom — jogos önérzettel hMatkozott, az a hazafiság követeli meg a magyar arisztokráczia minden egyes tagjától, (Halljuk ! Halljuk!) és igy ő tőle is, hogy ne méltóztassék olyan tanokat hirdetni, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) és olyan irány szolgálatába szegődni, ( Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn-) a mely a nemzeti jogokról való lemondást egyedül üdvözítő dogmának hirdeti, és ne méltóztassék az aulikus érzésekben olyan messzire menni, hogy ezeknek ürügye alatt minden jogos nemzeti érdek és vágy szükség szerüleg mellőztessék. Az ilyen eljárás, t. ház, kiszámíthatatlan veszélylyel jár magára a nemzetre nézve is, de sokkal inkább a magyar arisztokrácziára. Mi volt a magyar arisztokráczia szerepe e század folyamán ? (Halljuk!) Mesés idők! Az embernek jobban feldobog a szMe, megpezsdül ereinkben a vér, ha visszagondol azon nagy napok eseményeire. A 20-as és 40-es években egy gróf Széchenyi István, egy báró Wesselényi, egy báró Eötvös: ezek voltak a magyar nemzeti aspiráczióknak a zászlóvMői! Holló Lajos: A magyar nyelvért ezek mennyit tettek! Mezőssy Béla: És 1848 után — csak röviden időzöm e szomorú emlékeknél — a magyar történelemnek előkelőbb neveit viselők lettek tényleg c-s in effigie felakasztva. (Ugy
