Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-200
246 200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. nyedséggel és előkelőséggel túltehetné magát. (Helyeslés a szélsobálóldalon.) De én akczeptálom a t. képviselő ur kiindulási pontját. Fogadjuk el azt helyesnek, ámbár, a mint Uray t. képviselő ur közbe is kiáltotta, nagyon könnyű beigazolni, hogy a törvényjavaslat igen is sérti a magyar alkotmányt is, (TJgy van! Zajos helyeslés a szélsobálóldalon.) mert sérti a fennálló törvényeket. Hogy miben sérti, meg fogom azt is mondani, Az ujonczlétszám felemelését czélozza ez a törvényjavaslat. Czélozza a nélkül, hogy a már lejárt 10 évre érvényesvéderőtörvény megujittatnék. Mi lesz ennek a következménye ? Az, t. képviselőház, hogy nem biztosithat bennünket senki sem arról, hogy ha egyszer a ház az ujonczjutalékot felemeli, a hadügyi kormány elő fog-e állani sürgősen az uj véderő javaslattal: azzal a javaslattal, a melyet már különben is négy évvel ezelőtt kötelessége lett volna előterjeszteni. Kötelessége lett volna előterjeszteni, mert a határidő lejárt, tehát az uj javaslatokkal elő kellett volna állania. (Helyeslés a szélsobálóldalon.) És biztosit bennünket a t. honvédelmi miniszter arról, hogy ha a közös hadügyminiszter ur ennek a törvényjavaslatnak a segélyével meg fogja kapni a felemelt ujonczkontingenst és akkor majd mi fogjuk követelni a véderőreformokat, a kétéves szolgálati időt, azokat a nemzeti reformokat, a melyeket a t. honvédelmi miniszter ur ott a maguk családi körében megígért . . . Thaly Kálmán: Gyengék! Mezőssy Béla: . . . a melyek nagyon is gyengék, szóval ily fontos kérdéseket, akkor nem egyszerűen azt fogja-e mondani Pitreich közös hadügyminiszter ur, hogy édes magyarom, te voltál szMes nekem megszavazni a fölemelt ujonczjutalékot. Nekem ez a sürgős, a mit te kérsz, én uj ember vagyok, azt még én nem ösmerem, engedd meg, hogy ezt a kérdést hadd tanulmányozzam, (Derültség a szélsobálóldalon.) tanulmányozzam legalább oly rövid ideig, mint a hogy az én mélyen t. elődöm, Krieghammer ur a katonai büntetőjog reformját tanulmányozta. (Tetszés a bal- és a szélsobálóldalon.) Nem gondolja a t. képviselő ur, hogy ez a fonák helyzet rendkívül könnyen bekövetkezhetik ? A magyar alkotmány alapelvei szerint, az én felfogásom szerint a lejárt védrendszer újonnan való megállapítása nélkül az ujonczjutalékot felemelni nem szabad, (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) nem szabad, mert sérti a létező törvényt és sérti az eddig fennálló joggyakorlatot. (Élénk tetszés a szélsobálóldalon.) De, t. képviselőház, én még abba a premisszába is belenyugszom, tegyük fel, posito, sed non concesso, még ha nem sértené is ez a javaslat a fennálló tételes törvényeket és szokást, az én nézetem szerint ennek az ellenzéknek még akkor is minden jogos parlamenti eszközt fel kellene használnia abból a czélból, hogy ez a javaslat törvényerőre ne emelkedjék. (TJgy van! TJgy van! a szélsobálóldalon.) Fel kell használnia épen a parlamentáris elvek alapján. Hiszen a népképviseleti kormányforma lényege nem annyiból áll, hogy egy, a házban lévő és véletlenül összekerült többség a maga akaratát szabad tetszése szerint nyilváníthassa és gyakorolhassa, hanem igenis abban áll, hogy azok, a kik a nemzet akaratának és bizalmának letéteményesei és mandatáriusai, gyakorolják ezen megbízatásukat olyan szellemben, a mint azt tőlük a^ nemzet érdeke, anyagi érdeke megkívánja. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Gróf Andrássy Gyula igen t. képviselő ur hMatkozott épen erre, a mit én mondottam. 1902 január l-jén, a mikor, ha jól emlékszem, a szabadelvű párt nevében és megbizásából ő üdvözölte a t. miniszterelnök urat. 0 mondotta ezt (olvassa): »Mi egy szabad nép szabad akaratából jutottunk itt diadalra.« Uray Imre: Csendőrfedezet alatt! Mezőssy Béla: Én azt hiszem, hogy bizonyos mértékig gróf Andrássy Gyulának igaza volt, a mennyiben a csendőrfedezet a múltkori választásoknál sokkal kisebb szerepet játszott, mint pl. az 1896-iki választások folyamán, sőt én még azt is elismerem, hogy talán a vesztegetés láza sem dühöngött ebben az országban oly mértékben, mint ezelőtt öt évvel. De épen azért, mert a t. képviselő ur kijelentette, hogy az a párt a szabad nép szabad akaratának kifolyása, ne méltóztassék a szabad nép szabad akaratát ugy felfogni, hogy annak a választóközönségnek joga van öt évenkint egyszer összegyűlni és aztán a grófi bőkezűséggel, előkelőséggel juttatott járulékok fejében nagy büszkén felkiáltani, hogy »Éljen a mi kedves kegyelmes urunk!« Ez még nem parlamentarizmus ! A parlamentarizmus lényege abban áll, hogy akkor, a mikor már elpárolgott a választók fejéből az alkotmányos lelkesedésnek a köde, hogy ne mondjam: gőze, a mikor ennek a szegény népnek a bőréről és véréről van szó, akkor mindenki, még a kegyelmes urak is, respektálják a nép akaratát. (Élénk tetszés a szélsobálóldalon.) Tetszik vagy nem tetszik, t. képviselőház, ez semmi esetre sem egy zártkörű kaszinó, sem nem a góthai almanach, hanem ez a népképviselet (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és hogyha azt állítja gróf Andrássy Gyula itt, ebben a házban, hogy a magyar nép az ujonczjutalék felemelését, ezeket az anyagi áldozatokat óhajtja és kívánja, (Mozgás és derültség a baloldalon.) és ha be tudja nekem bizonyítani, hogy erre bárki is a t. képviselő urak közül mandátumot kapott, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) akkor igenis joguk van ezt a törvényjavaslatot megszavazni. (Igaz! Ugy van! a báloldalon.) De hogyha épen az ellenkezője áll a dolognak,. : — ha a t. képviselő urak azzal a programmal léptek a választóközönség elé, hogy
