Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

244 200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. adandó válasz tárgyában felszólaltam és meg­megsürgettem a választ, elismerte velem szem­ben azt, hogy az interpellácziók tekintetében bizonyos lax kezelés kapott lábra. Én azt hit­tem akkor, hogy midőn a t. miniszterelnök ur ezt elismerte, egyúttal el is határozta magát arra, hogy komolyabban fogja venni ezt a dol­got, ügy látjuk azonban, hogy ez a lax kezelés tovább is tart, mert ime a napirendből kMehe­tőleg november 12-dikéről, 27-dikéről, 29-diké­ről, deezember 20-dikáról, január 10-dikéről vannak interpellácziók bejegyezve, melyekre eddig még válasz nem adatott. A mi okot ad nekem a mostani fölszóla­lásra, az az, hogy a 30 nap rég eltelt azóta, hogy ezek az interpellácziók elhangzottak ós az, hogy a múlt szombaton elhalasztottam egyik interpelláczióm előadását csak azért, mert a pénzügyminiszter nem volt jelen; elhalasztottam pedig szerdára, mikor a pénzügyminiszter itt volt. Akkor interpellácziómat előadtam és da­czára annak, hogy a t. pénzügyminiszter jelen volt és nem lehetett semmi oka, hogy ne vála­szoljon a tisztviselők fizetésrendezése tárgyában, bár tudja azt, hogy a tisztviselők mily aggódó lélektel várják ügyük elintézését, nem tudom : az interpelláczionális jog iránti kicsinylésből, vagy a tisztviselők iránti lenézésből interpellá­cziómra választ nem adott. Azon tiszteletteljes kérelmet intézem tehát a miniszter urakhoz általában, legyenek szMe­sek ezt a fontos alkotmányjogot egyszer már komolyan venni és ez interpellácziókra akkor, a mikor lehet, válaszolni. (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! A t. képviselő ur szíveskedett reám hMat­kozni, mondván, hogy én a mait évben kijelen­tettem egy ilyenforma felszólalásra, hogy elisme­rem, hogy egy bizonyos lax kezelés állott be arra vonatkozólag, hogy az interpellácziókra néha későbben adatik meg a válasz. Elismerem azt, hogy ha a házszabályokban előirt 30 napon túl adatik a válasz, az illető miniszter tartozik iga­zolni, hogy miért késett vele, mert azt tartom, hogy 30 napon belül kell megadni a válaszo­kat. De a t. képviselő ur, ha reám hMatkozik, ne méltóztassék mindjárt azt hozzátenni, hogy én nem szíveltem meg azt, a mit akkor mond­tam és hogy annak tényleg nem feleltem meg, mert a t. képviselőház tanúságot tehet arról és a t. interpelláló képviselő ur is, hogy én az interpellácziók legnagyobb részére igyekszem lehetőleg nyomban válaszolni, válaszoltam is majdnem valamennyire. Én ugy tudom, hogy azon idő óta hozzám igen sok interpelláczió in­téztetett és én egynek kMételével valamennyire válaszoltam. (Ugy van! a jobboldalon.) Tessék megnézni ezt a listát, hozzám nincs is intézve interpelláczió egyéb, mint egyetlenegy január 10-éről, a többire a választ megadtam nyomban. Nessi Pál: Ezt elismerem. Széll Kálmán miniszterelnök: Erre az egyre, vagyis Csávolszky Lajos képviselő interpelláció­jára, e napokban meg fogom adni a választ, a miniszter urakat pedig a házszabályok értelmé­ben a ház t. elnöke fel fogja szólitani és köte­lességüknek fogják tartani az interpellácziókra válaszolni. (Helyeslés.) Elnök: Következik Rakovszky képviselő ur. Rakovszky István: T. képviselőház! Tegnap az ülés folyamán a t. honvédelmi miniszter ur reám hMatkozott és én kénytelen voltam egy három év előtt lefolyt ügyről nyomban nyilat­kozni. Ezen nyilatkozatomban kijelentettem, hogy a mennyiben egyes részletekre nézve té­vedtem volna, mMel emlékezetből hMatkoztam reájok, ezen tévedésemet kötelességemnek fogom tartani a ház legközelebbi ülésén rektifikálni. Ennélfogva tartozom a t. honvédelmi mi­niszter urnak egy nyilatkozattal, — mMel té­vedtem akkor, a mikor ezeket mondottam: »arra is emlékszem, hogy at. miniszter ur nem adott mást válaszul, mint azt, hogy Ugron Gáborral egyáltalában meg nem verekszik«. Igenis, a t. miniszter ur ezt a választ adta ugyan, de indokolta is, a mint ezt a kezemnél levő levél mutatja. Indokolta pedig ugy, hogy Ugron Gáborral, a Kassics-ügyben elfoglalt ál­lásfoglalása miatt, nem akar szóba ereszkedni. Ez volt a t. miniszter urnak álláspontja, minélfogva nem indokolás nélkül, hanem indo­kolással tagadta meg az elégtételt. Ezen nyilatkozattal tartoztam a t. minisz­ter urnak. (Helyeslés.) Elnök: Következik napirend szerint az indítvány- és interpellácziós - könyvek felol­vasása. Dedovics György jegyző: Tisztelettel jelen­tem a háznak, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs, ellenben a,z interpellácziós­könyvbe be van jegyezve : 1903 február 5-éről dr. Lengyel Zoltán, Győr város polgármesterének a győri pálya­udvaron kifüggesztett hirdetménye tárgyában, a miniszterelnökhöz és a kereskedelemügyi minisz­terhez ; február 6-áról Bartha Ferencz, a bihar­vármegyei belényesi és vaskóhi járásokban levő éhínség és nyomor tárgyában, a belügyi és föld­mMelésügyi miniszterekhez; Baranyi Ferencz, a felekezeti tanítóknak és tanároknak vasúti kedvezményadása iránt a kereskedelemügyi minisz­terhez ; február 7-éről Csávolszky Lajos, Szerbia királyának folyó hó 11-én ideutazása tárgyában a miniszterelnökhöz és Molnár Józsiás, Ozsdola község tagosítása ügyében a miniszterelnökhöz, mint a kormány fejéhez. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén, még pedig azok számára való tekintettel, már egy órakor fognak megtétetni. Következik napirend szerint az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetőleg a közös

Next

/
Thumbnails
Contents