Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

236 199. országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. tesz ki, Hogy ini az államot veszély idején a legnagyobb megpróbáltatásoknak és szerencsét­lenségeknek kívánjuk kitenni azzal, bogy az egységes szolgálati nyelvet a hadseregből ki akarjuk küszöbölni. Pedig a tanulság mindig az ellenkező volt a nagy veszedelmekben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Tanúskodnak erről az osztrák hadtörténeti irók is. Hiszen a t. honvédelmi miniszter ur sokkal jobban ismeri őket, mint én. (Ellenmondás a szélsobaloläalon.) Leirják pl. a solferinói ütközet történetét. (Hall­juk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyenlő haderők küzdöttek egymással szemben osztrák és olasz-franczia részről. A czentrum­ban maga a császár vette át a vezényletet, és a baloldalon elhelyezett osztrák csapatok gróf Wimpffen vezénylete alatt kétszeresen meg­erősítve küzdöttek volna, hogy a balszárnyat el­nyomják és a czentruniot oldaltámadásban ré­szesítsék. A jobb szárnyon állott Benedek a magyar csapatokkal. Thaly Kálmán: A Rákóczyt húzták! Holló Lajos: És egész nap reggeltől fogva folyt a csata és a legádázabb tüzelés folyt a két ellenfél között. A czentrum megtört, a két­szeres erő Wimpffen alatt megtört, visszavonult, és Benedekhez már a visszavonulásra való pa­rancsot a császár elküldte. De Benedek győzött, mert élére állt a magyar ezredeknek és magyar csapatoknak magyar szóval, magyar szellemmel. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon. Mozgás jobbfelöl.) És mikor részére a császár vissza­vonulást parancsolt, akkor Benedek azt mondta, hogy a fegyverbecsület tiltja a visszavonulást, mert ő győzelemben van és meg akarja tartani poziczióját a magyar csapatokkal. Béke idején mindig az ellenkező tapasztala­tok vannak. Nem áll az, hogy csak az egységes német nyelvvel és szellemben lehet biztosítani az ország védelmét; ellenkezőleg, a história mindig azt mutatja, hogy akkor előveszik a nemzetnek történelmi érzéseit, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) a nemzetnek ragaszkodását ahhoz az ősi gondolathoz, bogy ő mint magyar nemzet mindig ezen a földön érvényesült, és akkor tömjént gyújtanak ennek a gondolatnak, melyet az osztrák katonai szellem béke idején megtagad és megsemmisíteni törekszik. Ezek azok a megjegyzések, melyeket gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak szavaira tenni kellett. Én végtelenül sajnálom, hogy épen azok, — legalább nagy részükben — a kik a magyar történelmi nemzetet családi nagy le­származásukra, vagyoni nagy birtokaikra való tekintettel legjobban volnának hMatva képviselni, vonják ki magukat ezen nemzeti küzdelemből. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Talán nem is fog bekövetkezni egész gyökeres átalaku­lása ennek az országnak addig, míg ez a nem­zeti meggyőződés át és át nem hatja ezen ma­gas régiókat. A história azt mutatja, hogy mindig csak nagy és nehéz időkben találkoztak ezen magasabb körben a nemzettel együtt érző és együtt küzdő elemek. Találkoztak a Rákóczy­szabadságharczban, mikor feláldozták vagyonu­kat, családi boldogságukat, nyugalmukat magas­röptű, nagy, előkelő vezérei ennek az országnak, és akkor együtt volt a nemzet ebben a harcz­ban. De ismét jöttek olyan korszakok, mikor közülük kerültek ki azok a vármegyék nyakára küldött adminisztrátorok, a kik behatoltak íegj­vere3 erővel a vármegyék termeibe, megsemmi­sítették jegyzőkönyveiket, összetépték magyar nyelvű irományaikat, mert a császári hatalom­nak ezen az utón kívántak szolgálni. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloläalon.) Uray Imre: Nem halt ki ma sem ez a fajzat ! Holló Lajos: Nem a hazafiság kérdése ez. Én a hazafiatlanság vádját sem gróf Andrássy Gyulára, sem egyetlen mágnás tagjára ennek az országnak nem tudnám emelni. Ezt csak annak a tévedésnek tulajdonítom, a mely az ő elméjüket lenyomja, átfogja, hogy ők az ország sorsát ugy találják jónak, ha odaszegődnek a hatalom széke mellé; de hogy nyugalmukat ál­dozatul hoznák annak, hogy a nemzet élére áll­janak, és feláldozzák vagyoni erejük egy részét a nemzet czéljaira, vagy legalább is azt a mun­kásságukat és azon előmenetelüket, melyet különben az udvar körében tennének: ez ma nincs meg, nincs meg azon félreértés alapján, hogy ők talán hazájukat jobban vélik szolgálni, ha ennek a békés, türelmes, de egyúttal min­den előhaladás nélküli korszaknak szentelik ide­jüket, a helyett, hogy a nemzeti törekvéseknek okosan, mérséklettel, de bátorsággal élére állná­nak, (Elénk helyeslés a szélsobaloläalon.) hogy necsak akkor, mikor törésre kerül a dolog, sorakozzék Össze az egész nemzet, hanem a nemzetnek békés munkájában, az alkotmányos nehéz küzdelemben is együtt legyen. Ennek örültünk, mikor magában a pártban is megin­dult a mozgalom arra, hogy elég volt a nem­zetietlen irány a hadszervezet terén, hogy tehát vívmányokat követelünk. Azt hittük, ez a lavina tovább fog gördülni, a nemzetnek a meggyőző­dése, a mint fel fog kelni ebben az országban, ép ugy fog az önök részéről is támogatást nyerni, és az ebben való csalódás, a mint azt Barta t. képviselőtársunk mondotta, keserűbb, mint azok a szomorú közjogi fejtegetések, a melyek itt kifejezést nyertek, (Elénk helyeslés a szélsobaloläalon.) Ezt kellett, t. ház, itt elmondanom, és bárki részéről, bármikor történnek ilyen közjogilag helytelen, káros, veszélyes fejtegetések, azok ellen mindig tiltakozni fogunk, azokat mindig vissza fogjuk utasítani. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kubik Béla képviselő ur személyes kérdésben kér szót! Kubik Béla! A miniszterelnök urnak iménti felszólalása alkalmával én közbeszóltam, bogy

Next

/
Thumbnails
Contents