Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

230 199. országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. a 67-iki alap egyik oszlopos tagja, gróf Apponyi Albert, évek hosszú során át mondotta ebben a házban és hirdette a nemzetnek és senki sem mondott ellent, hogy a magyar nyelv használati jogáról a közös ügyek intézményének létesítésével ez a nemzet se kifejezetten, se hallgatag le nem mondott. (Igaz! TJgy van! a sz élsöbalóldalon.) De én elmegyek szívesen oda, a hova gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk bennünket invitált: az 1840-iki törvényhozásra, sőt magának a kiegyezési mű létrehozójának nyilatkozatához is, és ebből csak egyet akarok felolvasni. Deák Ferencz a negyvenes évekbeli követi jelentésében az 1840-iki VI, törvényczikk 9-ik §-ára való hMatkozással ezt mondja (olvassa): »Az a tan, mintha a magyar nyelv érvénye a hadseregben a törvényhozás intézkedési körébe nem tartozott volna, határozott tévtan, és közjogunk alapelveMel ellenkezik«. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tovább menve, később a kiegyezés után ugyanő mondja, hogy (olvassa): »Az 1867:

XII. törvényczikk 11. §-a szerint a Felség által intézendő tárgyak közé sorozott vezénylet és belszervezet kifejezés alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogának kérdése nem, mert minderre — úgymond — ellenkező preczedens létezik «. Méltóztassék megnézni: ez az idézet nem uj, nem először áll a ház előtt, gróf Apponyi Albert beszédei egyik, azt hiszem, második kötetének 675-ik Japján hMatkozik reá, közli nyomtatásban, tehát hozzáférhetővé tette a nemzet, valamint azok számára, a kik nem hallották ebben a házban és nem volt itt alkalmuk ellene tiltakozni. Mutassanak egy olyan bátor férfiút, a ki ezen igazság ellen valaha a nyilvánosság előtt tiltakozni mert volna. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Éa nem hozok ítéletet ebben a kérdésben. Mikor Beőthy Ákos t. képviselőtársunk a múltkor egy fulmináns és igazán tanulságos és nagyhatású beszédében azokat a viszonyokat fejtegette, a melyek miatt Magyarországon a katonai javaslatok tárgyalása a magyar nemzet elleni merényletnek minősül, akkor Göthére hMatkozott ; jól hallottam a t. miniszterelnök ur közbeszólását, a ki azt mondta, hogy »az mindig igazat mond.« Ez gúnyos megjegyzés volt. Most én Andrássy Gyula t. képviselőtársam tegnapi beszéde alkalmából és annak a hatásnak alkalmából, a melyet az sajnosán kell, hogy tegyen a nemzet millióira, Börnére hMatkozom egy hasonló idézettel, a melyre talán a miniszterelnök ur is azt fogja mondani, hogy abban sok igazság van. Szó szerint idézem, nem kommentálom. Börne azt mondja (olvassa): »Auf der hohen Leiter der Sünden, im Staatsleben steht die Sehwäche auf der ersten Sprosse, Feigheit auf der zv/eiten. Über beidé muss die Macht schreiten. wenn sie zur Spitze klettern will, wo die Willkür thront.« Gróf Andrássy Gyula t, képviselőtársam tegnap rálépett az első létrafokra; fájó szívvel látná a nemzet, ha tovább haladna. Ez az ut az önkényhez vezet, ezért tettük szóvá és ezért tiltakozunk már az első lépés ellen a nemzet nevében. (Hosszantartó, élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök T. képviselőház ! (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon, Elnök csenget.) Én csak azért emelek szót Barta Ödön t. képviselőtársam után, mert teljesen szokatlannak, sőt talán egészen preczedensnélkülinek tartom, hogy egy napirend előtt történt felszólalásban reflexió történjék valamely képviselő részéről egy előttevaló napon elmondott beszédre, ha az illető képviselő a házszabályoknak nem azon pontja alapján kér szót, a mely személyes kérdés, vagy a félremagyarázott szavak értelmének helyreállítása szempontjából erre jogot ad. Hát hová jutunk, t. képviselőház, ha a házszabályok ezen rendelkezésén magunkat túlteszszük ? (Nagy zaj.) Kubik Béla: Halljuk! Ugy beszél, hogy nem hallunk semmit! Szégyelli, a mit mond ? (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát én sohasem szégyelltem, a mit mondtam! (Tetszés a jobboldalon.) Kubik Béla: Nem tudjuk másképen magyarázni ! (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő urak legyenek csendesen, akkor meghallanak. (Nagy zaj.) Én mindig egyforma hangon beszélek, de kiabálni nem szoktam a házban és a ki engem meg akar hallani, az meghall. Tanulja meg Kubik Béla t. képviselőtársam, hogy én sohasem szégyellem azt, a mit gondolok és a mit mondok, a mit pedig gondolok, azt megmondom mindenkinek. (Hosszantartó, élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Erre be vannak rendezkedve! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát azt tartom, hogy akkor, a mikor egy képviselő ur nem lett megnevezve az illető beszédben, sőt nem is indokolta mostani felszólalását azzal, hogy valamely személyes megtámad tatás miatt kér szót,.,. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: A magyar nemzetet támadta meg! Széll Kálmán miniszterelnök: ... sem azzal, hogy félreértett szavainak értelmét akarta volna igazolni, . . . Lengyel Zoltán: Ez nem is magánügy, ez a nemzet ügye! (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.)