Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

228 199. országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. képviselőt, a kérvényezésre kiszabott 30 napi határidő fentartása mellett, igazolt képviselőknek jelentette ki, Van szerencsém az erre vonatkozó jegyzőkönyvet bemutatni. Elnök: Bauer Mihály és b. Kaas Mor a 30 nap fentartásával igazoltatnak és egyúttal mindkét képviselő ur, miután az V. osztály hiányos, mert abban csak 43 képviselő van, az V. osztályba soroztatik. Van szerencsém jelenteni, hogy napirend előtti felszólalásra kért engedélyt Barta Ödön és Holló Lajos képviselő ur. Barta Ödön képviselő urat illeti a szó. Barta Ödön: T. ház! Ha valaki ennek a nemzetnek a gazdagodási statisztikáját a legutóbbi korszakokról össze fogja állitani, azt hiszem, egy uj rovatot kell a statisztikusok számára feltalálnia, mely a csalódásokban való gazdagodást fogja feltüntetni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Semmi sem fájhat ennek a nemzetnek jobban, mintha olyan fiai, a kik tradiczióik, a nemzet hite, tehetségük és pozicziójuk szerint arra volnának hMatva, hogy belátva egy káros rendszer tévedéseit, a nemzet jogos aspiráczióinak kMívásában a nemzet élén haladjanak, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) időnkint keserves csalódásba juttatják a nemzetet, fényeikkel vagy nyilatkozataikkal tápot nyújtva olyan hitnek, mintha a hatalom kegye, jóindulata, a hatalomnak esetleg egy-egy nyájas mosolya előttük becsesebb volna, mint a nemzet nagy aspiráczióiban rejlő erőnek kMMására irányzott törekvésben feltalálható dicsőség. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a párt, melyhez tartozni szerencsém van, s melynek megbízásából ezúttal szót kértem, a leghatározottabb ellentétben állott annak a pártnak a küzdelmével, mely nem a 48-as törvényekben ismételten és ujabban biztosított teljes nemzeti önállóság és függetlenség kMívását bár, de mégis nagy vonatkozásokban a nemzeti aspirácziók megvalósításának fokozatos politikáját irta zászlajára. Annak a pártnak a törekvései közt a nemzeti aspirácziók megvalósításának programmjában igen jelentékeny helyet foglalt el a magyar nyelv teljes diadalra juttatása. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Hogy mennyire fáj ennek a nemzetnek, hogy ezeket az aspirácziókat a tettleges politika terére lépve némileg feledésbe, legalább homályba engedik borulni, azt most fejtegetni nem akarom. Az utóbbi napok eseményei, a múlt hetekben az országban felhangzott izgalmas hangok eléggé tanúskodnak a mellett, hogy a nemzet nem szívesen látja és nem aggodalom nélkül látja azt, hogy ha jeles fiai ilyen aspirácziók küzdelmében talán elfáradva, lebanyatlanak a küzdőtérről. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) S ime, t. ház, a példa mennyire hatott! A tegnapi napon itt egy nagyon nagy figyelemmel hallgatott szónok ajkairól állásánál, múltjánál és családi tradiczióinál fogva az egész országra nézve nagyfontosságú beszéd hangzott el, a melynek keretében, daczára annak a figyelemnek, a melylyel a beszéd első, történelmi és külügypolitikai részét az ellenzék pártállására való tekintet nélkül részesítette, ennek az oldalnak lehetetlen volt a feljajdulás erős hangjait elfojtani. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem kevesebbről volt szó a tegnapi beszéd egy jelentékeny részében, mint egy olyan abszolutisztikus felfogás bizonyításának megkísérléséről, a mi ellen ez a nemzet évszázadok óta mindig küzdött. (Igaz! TJgy van! szélsöbaloldalon.) Annak a tannak a hirdetése talált szószólóra gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársunk személyében, a mely tan Magyarországnak a magyar államiság érvényesülésének lehetetlenségét hirdeti. (TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Valamikor tréfásan, de mégis bizonyos hazafiúi lelkesedéssel mutattak reá azokra az épületekre, a melyeknek homlokzatán a kormány kezdeményezése folytán is, ide mindenesetre a közérzületet követve, azt irták fel, hogy »nyelvében él a nemzet«. Egyike ez amaz arany igazságoknak, a minőket nem is kell más országokban hirdetni, a melyeknek nincsenek olyan keserves, úgynevezett »közösügyes« viszonyai, minők a miénknek. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hirdetendőnek tartottuk, hogy csak azért él ez a nemzet, mert nyelvében él és csak addig élhet, mig nyelvében él. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk tegnapi felszólalásában a Verwirkungstheorie egy ujabb kiadása jelent meg, midőn azt mondta, hogy mert bizonyos törvényeinkben a magyar nyelv államnyelv jellegével való, kötelező volta a hadseregre vonatkozólag expressis verbis kifejezve nem volt, azért nem lehet azt állitani, hogy a német nyelvnek a hadseregben — tehát egyik állami intézményben — kötelezővé tétele törvénytelen alapon állana. Ez a Verwirkungstheorie egy ujabb kiadása. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez nem azt jelenti-e, ez nem azt hirdeti-e, hogy a magyar nemzetnek minden jogát expressis verbis minden törvényben fenn kell tartania, mert különben elévül? (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Eltekintek attól a közjogi tételtől, a mely abszolút lehetetlenné teszi még feltevését is annak, hogy egy nemzet alkotmányos jogai elévülhessenek, mert a közjog terén elévülés nincs. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ott lehet jogfosztás, lehet erőszak, lehet lemondás, de elévülés, — szunnyadás vagy elaltatás folytán, — a nemzet jogaira nézve be nem következhetik, (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.)