Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

216 198. országos ülés 1903 február 5-én, csütörtökön. Benedek János: Vannak rá veszedelmes példák! Gr. Andrássy Gyula: ., . Hát üres kérkedés, üres henczegés volt az, a mit én komoly valóságnak hiszek és tudok: az, hogy, ha a magyar nemzet valamiben nagy, ugy a hazafiságban volt az mindig és a nemzeti érzésben ? (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés jobbfelöl.) Thaly Kálmán : Csak volt! Gr. Andrássy Gyula: De megengedem még azt is, hogy ha ebben igazam van is, hogy ha a magyar nemzetet és a magyar elemet a szolgálat idejében elnémetesiteni és hazafiságából kMetkőztetni nem Í3 lehet, ez nem volna argumentum arra, hogy adjunk magyar ujonczokat olyan seregnek, a mely ezt a kisérletet megteszi. Olyan intézményt, mely ellensége a magyar nemzetnek, a magyar nemzet önérzetének, a magyar nemzet hazafiságának, olyan intézményt, mondom, bizony talán még ott akad, a ki erősítene, de én soha. Legyenek meggyőződve, hogy olyan intézménynek sem pénzt, sem ujonczot nem adnék. (Elénk helyeslés.) A kérdés csak az, hogy hát ez a közös hadsereg csakugyan akarja-e a magyart kMetkőztetni érzelmeiből, hazafiságából, igen vagy nem ? (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igen! Nagy zaj. Elnök csenget.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy akarja! Gr. Andrássy Gyula: Hát, kérem, nem akarja ! A hadsereg hadura a magyar király! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az osztrák császár! Unser Kaiser! Nagy zaj. Elnök csenget.) Barabás Béla: A magyar király nem lenne ilyen lelketlen! Lengyel Zoltán: Soha ott erről nem beszélnek! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Kénytelen leszek rendreutasítani a közbeszóló képviselő urakat. Justh Gyula: Soha ott ezt szóba sem hozzák ! Gr. Andrássy Gyula: A magyar király, a ki minden alkalomkor hangoztatja és büszkén mondja, hogy szereti a hű magyar nemzetet. Lengyel Zoltán: A vérét, meg a pénzét! (Felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak, mert igy lehetetlen tárgyalni. (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Lengyel Zoltán: A szeretetből sok volt már! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Rendre!) Elnök : Lengyel Zoltán képviselő urat rendreutasítom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula: Kérdés, lehetséges-e az, hogy valaki mást üldözzön olyanért, a mit maga érez, és a mit érezni hMatásos kötelessége! Nem is teheti ezt a magyar király, mert maga a hadsereg érdeke is tiltaná. A hazafiságot a hadseregben pótolni egyáltalában nem lehet. Nem lehet a királyszeretet által, mert a királyszeretetet különválasztani a hazaszeretettől lehetetlen. Ez annyira összeforró egység, (Zajos helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Dehogy forrt össze!) hogy az egyikre hMatkozva, a másikat gyengíteni abszolúte nem lehet. Nem lehet pótolni a hazafiságot a diszcziplina által, mert az ugyan sine qua non-ja a sikernek, okvetlenül szükséges hozzá, de nem az egyedüli előfeltétele és lelkesedést adni nem képes. Nem lehet pótolni a hazafiságot valamely közös hazafisággal, mert az nincsen, mert közös állam nincsen. Az osztrák és magyar patriotizmus, ha becsületes és őszinte, mindig találkozni fog az ellenséggel szemben, de egybeolvadni, egygyé válni nem fog sohasem. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Hadsereget csak reálisan élő nagy erőkkel lehet alapítani, nem pedig mesterségesen egy-két év alatt konstruálandó érzésekkel. (Elénk helyeslés.) A szervezet egységével nem jár az érzelmek egysége, (Elénk helyeslés.) T. ház! Teljes őszinteséggel kell most arra a kérdésre válaszolnom, hogy ha ezek az ideáljaim a sereggel szemben, meg vagyok-e teljesen elégedve a mai állapottal? (Halljuk! Halljuk!) Erre a kérdésre épen olyan őszinteséggel, a milyennel bátor vagyok minden alkalommal önökkel szemben nézeteimet kifejteni, állítom, hogy távol van még attól a hadsereg szelleme, hogy engem kielégítsen. (Helyeslés jobbról. Egy hang a szélsőbaloldalon: Most tessék éljenezni! Nagy zaj és nyugtalanság.) Rákosi Viktor: Ne tessék szánakozni, hanem változtatni rajta, ha nincsenek vele megelégedve! Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula: Útjában van ennek ittott egyesek felfogása, a kik még a régi sablon szerint, a régi czopf alapján (Egy hang a szélsőbaloldalon : Fejérváry!) — nem, kérem, nem Fejérváry, ellenkezőleg {Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) egyesek, a kik a magyarban még mindig rebellist látnak. (Folyton tartó, meq-megujuló zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ilyenek még vannak, de megvallom, hogy ezekre súlyt azért nem fektetek, mert tudom, hogy a dolgok természetes fejlődése és ereje ama nagy érdekeknek ezeket a felfogásokat el fogja seperni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mikor ?) Én bizom abban. Abszolúte bízom az igazság, a józan ész diadalában (Halljuk! Halljuk.') Sokkal nagyobb baj az, hogy tényleg kevés a magyar tiszt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én, t. képviselőház, a hadsereg, a király és a magyar nemzet érdekében egyáltalában azt tartanám elérendőnek, hogy a magyar csapatok, a magyar legénység tisztán magyar vezérek, magyar tisztek vezénylete alatt álljon. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azért tartanám ezt nagyfontosságunak, igen kMáló fontosságú dolognak, mert meg vagyok győződve, hogy a kötelességérzet, a bajtársi kötelék, mely kifejlődik a szolgálati időben, nem képes oly szilárd egyse-