Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-198
198. országos ülés 1903 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ott, a hol lehet. Nem látok benne akadályt. Trubinyi János: Gratulálni fogok az ilyen ármádiákoz! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Sok derék katona van zsidó! Trubinyi János: Nem kételkedünk benne, de hogy az a lengyel zsidó jobb katona legyen, mint a mi fiunk, azt kétségbe vonom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ézt nem is állítja senki. Trubinyi János: A t. miniszter ur azt mondotta beszédében, hogy a nemzet még elbirja ezeket a terheket. Mi, a kik ezeken a padokon ülünk, de ott is, a túlsó oldalon azon igen t. képviselő urak, a kik a néppel szoros viszonyban élnek, kik a népet közelről megfigyelik, vele éreznek, együtt szenvednek s együtt nyögnek a nagy terhek alatt, bátran mondhatjuk, hogy a nép ezt tovább nem birja el. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) Egy igen nevezetes jelenetnek voltam tanuja a minap, (Halljuk! Halljuk!) mikor t. képviselőtársam báró Kaas Mor megválasztása alkalmával egy parasztember őt üdvözölte ezen szavakkal: (Halljiűc! Halljuk!) »Méltóságos uram! Bennünket, tót nyelvű parasztokat itt a felső vidéken pánszlávoknak neveznek. Én itt az isten szabad ege alatt ez ellen tiltakozom a nép nevében. (Helyeslés a baloldalon.) Nincs e hazának fia, a ki jobban szeretné hazáját, mint mi, (Helyeslés a szélsobaloläalon.) kik a haza iránti szeretetből odaadjuk fiainkat és utolsó filléreinket is, és hogyha a haza veszélyben fog forogni, nemcsak utolsó gyermekünket adjuk, de reszkető karunkba fegyvert fogunk a haza védelmére. (Tetszés a bal- és a szélsobaloläalon.) Összetett kezekkel kérem méltóságodat, mondja meg a kormány embereinek, hogy mi ezen terheket többé elviselni nem vagyunk képesek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Jöjjenek ide közibénk, nézzék, lássák, hogy pusztul a paraszt, hogy szegényedik el és kénytelen máshová menni«. Igen t. miniszter ur, méltóztassék a nép -teherviselési képességét tekintetbe venni, méltóztassék letekinteni a szegény osztály közé; (Helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon.) tessék nézni az eladósodott barázdás birtokot, méltóztassék megtekinteni a szegény ember elcsigázott barmát, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) tessék odanézni, hogy a szegénységben és nyomorúságban mennyire csigázta el magát az a kérges kéz nehéz munkájával, és akkor nem hiszem, hogy lesz a kormánynak lelke, hogy továbbra is görcsösen ragaszkodjék e törvényjavaslathoz. (Helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla: Ezek lelkiismeretlenek! Trubinyi János: Nagyon sok okom van a törvényjavaslatot el nem fogadni; (Helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon.) azonban ismétlem, eltekintve politikai oldalától, csak azon körülményeket fogom virágcsokorba összefoglalni, me'braár 5-én, csütörtökön. 205 lyek a véderő szempontjából a parasztosztályt mélyen és közelről érdeklik. Sokszor hallották ezt t. képviselőtársaim, ha én mégis ismétlem ezeket, teszem ezt azért, mert bis repetíta piacent és gutta cavat lapidem non vi sed saepe cadendo. Ha mi a szegény nép nyomorát ismételten ajánljuk a t. miniszter ur becses figyelmébe, fenmarad egy kis halvány remény, hogy kemény szMét mégis csak valahogyan meglágyítjuk (Ugy van! a néppárton.) és nagy tekintélyével gondoskodni fog arról, hogy a parasztosztályt egy kicsit méltányolják is a katonáéknál. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter Nagyon is méltányolják! Trubinyi János: Majd kimutatom, hogyan! Nem terjeszkedem ki ezúttal azon anomáliákra, a melyeket katonáéknál tapasztalunk, mellőzöm tehát említését annak a szekatúrának, a melynek a bevonult legénység ki van téve. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd elmondom én a papságnál! Trubinyi János: á.zt majd én mondom el, t. miniszter ur, én illetékesebb vagyok e tekintetben, mint a miniszter ur! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én pedig illetékesebb vagyok arra nézve, a mi a katonaságnál történik! Trubinyi János: Azt én is nagyon jól tudom, hogy mi történik ott. Nem akarom én a tisztikarnak hazaíiságát kétségbe vonni, hiszen nyilatkozott erről b. Solymossy Ödön t. képviselőtársunk, és obligőt is vállalt és ezt hajlandó vagyok hinni is, jóllehet ismerek egy őrnagyot, a ki valóságos furor teutonicusban szenved, valahányszor magyarul hall beszélni, pedig ez az ember magyarnak született. Kubik Béla: Nem magában áll! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Uj felfedezés! (Derültség jobb felöl.) Trubinyi János: Én csak arra akarom figyelmeztetni a tisztikart, irányítsa oda törekvését, hogy ne engedje, hogy az altisztek brutális módon bánjanak a legénységgel. Igen t. miniszter ur, szemtanuja voltam, a mikor egy kanászfiu káplár egy önkéntest, a ki tanult ember, a ki érzékenyebb, ide nem való szavakkal és káromkodásokkal illetett. Az ellenzéknek a törvényjavaslattal szemben kardinális követelése a kétévi szolgálat. Erről én nem beszélek, sokkal hMatottabb egyének lesznek, akik erről beszélni kMannak, én csak jelezni akarom, hogy ennek behozatala a parasztosztályra nézve nemzetgazdasági szempontból elengedhetetlen követelés. (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloläalon.) Hiszen ezt nagyon könnyen el lehetne érni egy adminisztratív intézkedéssel. A harmadik esztendőben méltóztassék őket februárban, vagy márczius elején szabadságolni és ha kell, hadgyakorlatokra behívni ; ezek az emberek februártól, márcziustól kezdve őszig kenyeret tudnak szerezni,-azt a
