Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-197

)3 február í-én, szerdán. 197 197 országos ülés Í90 aposztrofálják és hívják a közös intézmények keretében a delegáczióba is. Ezt a kérdést, természetesen, a párt nevében megvitatás tárgyává nem tehetem, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és csak igénytelen nézetemet, meggyőződésemet mondhatom el. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ez a párt nem ment be a delegáczióba, mert Kossuth Lajos nevével nemcsak ékeskedik, de Kossuth Lajos hagyományait, elveit és tanításait magára nézve mértókadókul tekinti. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem ment bele a delegáczióba azért, mert Magyarország sohasem volt hajlandó bemenni egy intézmény kereteibe, a mely a Oentralparlamentnek bármily formájú megvalósítását képezi. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy pedig ez az, azt hiszem, a legjobban teszem, ha azzal bizonyítom, a mit azok mondanak, a kiknek ez nem is elegendő vívmány velünk szemben, vagyis a mit az osztrákok mondanak. Méltóztassanak kontrollálni. Mikor szó volt arról, hogy az 1867-iki kiegyezési részleteket Ausztria is tárgyalja, akkor a delegáczió intézménye is megbeszélés tárgyává tétetett, természetesen, mint a mínusza annak, a mit Ausztria követelt tradicziói nyomán, t. i. a Centralparlament és a Gesammtmonarchie valóságos, effektív megvalósítása helyett. Ezt nem tartották elegendőnek, megkritizálták. Tanulságos, hogyan nyilatkoztak erről odaát? Plener, Mende stb. különböző árnyalatú, elég tekintélyes képviselők, akkor igy nyilatkoztak: »A magyarok nagy darabját adták fel külön joguknak, és ez nekik fáj, de mégis megtették az egész haza fen tartása javára.« (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Azért tették önök, ők odaát beszélnek igy. Folytatólag azt mondják: »Bármily fogyatékosnak látszik is a forma, a melyben a törvényjavaslat az alkotmányos közösséget kifejezésre juttatja, nem szabad szemet hunyni előtte, mert benne«, — a delegáczióban — »az osztrák állami élet hosszú létezése óta legelőször arat diadalt az alkotmányos közösség gondolata*. T. képviselőház ! Ennek az alkotmányos közösségnek a gondolata sem kell nekünk, még a gondolatától is irtózunk, és épen azért, akárhogy hívogatnak, bármennyire sajnáljuk, hogy nem robbanthatjuk fel azt az intézményt, a mely Magyarország létalapját támadta már meg, végtelenül sajnáljuk, de az én igénytelen felfogásom szerint nem állhatunk ezúttal a hívogatók rendelkezésére. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mielőtt beszédemet befejezném, (Hall/tik! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) csak nagyon röviden akarom megemlíteni, mit kértem határozati javaslatomban. Azt tartom leghelyesebbnek, ha a határozati javaslatot magát felolvasom. (Halljuk ! a szélsöbaloldalon. Olvassa) : »A ház a kormány által benyújtott 199. sz. törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el és pedig — a már felhozott okokon kívül — főleg azért nem, mert: I. A kiállítandó ujonczjutalék arányszámát megállapító 1889 : VI. t.-czikk 14. §-ában megjelölt kulcs hatályának tartama lejárt a nélkül, hogy valamely uj kulcs az 1867 : XII. t.-cdkk 25. §-a rendelkezésének megfelelő módon törvényhozásilag megállapittatott volna; mert II. A nemzettől követelt ujabb vér- és pénzbeli áldozatok szükségességét, valamint. a pénzáldozatok mérvét feltüntető részletes és pontos adatokat a kormány a törvényhozás elé nem terjesztette. III. Mert a kormány nem tájékoztatta a törvényhozást azon módokról, melyek mellett a javaslattal kapcsolatos 38 milliónyi egyszeri szükséglet fedezetének Magyarországra eső részét miként véli az államháztartás egyensúlyának megingatása és a nemzet erejének kimerítése nélkül előállíthatni. Utasítja a ház a kormányt: Terjeszsze elő a részletes adatokat arra nézve is, hogy: a) Mekkora pénzáldozatot igényel a tüzérségnél tervezett uj ágyuk beszerzése, melyeknek költségeire első részletül már ez évre a hadügyi kormány részéről 40 milliónyi összeg helyeztetett kilátásba ? b) Melyek és mily összegűek azon alapítványok, melyek magyar alattvalók kiképzése czéljából tétettek. Ki és milyen módon kezeli ezeket ?« T. ház! Határozati javaslatomnak több részével volt már alkalmam beszédemnek folyamán foglalkozni, csak röviden mutatok reá arra a két részletre, hol az összegek említtetnek, t. i. a 38 ós a 40 millió. Hogy a 38 millió ezen javaslat keretében teendő felszerelések egyszeri szükségletére van kérve, s a delegácziók által adatok hiányában ugyan, de a szükségességről teljesen meggyőződve, minden adat nélkül az meg is igértetett, vagy megállapittatott, az tény. A másik az a 40 millió, a mely a delegáczió kezelésében már nem szokatlan első részletként szerepel, a már kipróbált anyagból készítendő uj ágyuk készítésére. Azt hiszem, a legprimitívebb parasztgazda fogalma szerint csak egy árurészlet-üzletnél lehet valakit becsapni azzal, hogy az első részlet 50 krajezár, a többi azután lesz, a mennyi lesz. De egy ország dolgát igy intézni, egy ország költségvetését és háztartását igy odaállítani: ezt már nem lehet eléggé szigorúan elitélni! (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj jobb felöl.) Bocsánatot kérek, az első részlet beállítása csak akkor ismerhető ós mérlegelhető, ha tudjuk az egésznek összköltségeit, (ügy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon) Akkor tudja az ember azt a maga erejéhez mérni. És mit látunk, t. ház? A delegáczió irományai lépten-nyomon mutatnak folytatólagos részleteket. Arról már nem is beszélek, hogy egyes esetekben jobb lenne, olcsóbb is lenne a további részleteket egészen megszüntetni, és lehetne stor-