Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-197

197. országos ülés 1903 február k-én, szerdán. 193 lása ismét egy attentátum azon alap ellen, a melyen állanak, mert megtámadják vele az 1867. éviXII.t.-cz. 25. §-át. Azért fel fogom azt olvasni. A 11. §. azt mondja (olvassa): »Der Wir­kungskreis des Reichsrathes umfasst allé Ange­legenheiten, welclie sich auf Rechte, Pflichten und Interessen beziehen, die allén im B,eichs­rathe vertretenen Königreichen und Ländern gemeinschaftlich sind.« Ez az egyik tétel. Ezzel szemben áll azután a 14. §. A 11. §. világosan megállapítja, hogy mi tartozik a Reichsrath hatáskörébe; ezek közt világosan meg van említve a katona-ügy is. A 14. §. pedig azt mondja: »Wenn sich die dringende Nothwendigkeit solcher Anord­nungen, zu welchen verfassungsmässig die Zu­stimmung des Reichsrathes erforderlich ist, zu einer Zeit herausstellt, wo dieser nicht versam­melt ist, so können dieselben unter Verantwor­tung des Gesammtministeriums durch kaiser­liche Verordnung erlassen wcrden, insoferne solche keine Abänderung des Staatsgrundge­setzes bezwecken, keine dauernde Belastung des Staatsschatzes und keine Veräusserung von Staatjgut betreffen.« Én nem is beszélek a »ständige Belastung«­ról, pedig senki sem vonhatná kétségbe, hogy az ujonczjutaléknak akár megállapításában, akár pláne felemelésében, egy súlyosabb, vagy kevésbbé súlyos arányszámnak elfogadásában a »dauernde Belastung? jellege és minden kritériuma ben­foglaltatik, már csak azért is, mert arra még példa nem volt a hadseregek és a hadügyi kor­mányok történetében, hogy leszállították volna a létszámot és hogy visszaadtak volna valamit abból, a mit a nemzetektől egyszer megkaptak. De nem erről beszélek. Az én szemem előtt a törvénytelenség szempontjából, a melyet meg­támadok, az lebeg, hogy csak akkor van mód a népakaratnak császárparagrafussal való helyet­tesítésére, »wenn sich die dringende Nothwendig­keit herausstelt.« Ez az egyik feltétel; a másik feltétel pedig az, — s ez az előbbitől el nem választható, — ha olyan időben áll elő a »drin­gende Nothwendigkeit«, a mikor nincsen együtt az országgyűlés. Tehát csak a legnagyobb vég­szükség adja meg ezen szurrogátum használatára a jogosultságot. A két feltételnek együtt kell fenforognia. Krístóffy József: Elnapolják az országgyűlést mindig! Barta Ödön: Azt mondja a túloldalról egyik, még pedig — ugy látszik — nem közjogász képviselőtársam, ha jól vettem észre, hogy el­napolják a Reichsrathot. Hát ez a nemzetek jogaMal űzött ^galád játék, de nem alkotmányos államforma. (Elénk tetszés a szélsobalolclalm.) Ballagi Géza: Az ő dolguk, nem a mienk! Barta Ödön: Azt mondja most már az egyik túloldali közjogi tekintély, Ballagi Géza t. képviselőtársam, hogy az 6 dolguk. KEPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XI. KÖTET. Nagy baj, ha minden tanítványával olyan nehezen tud megértetni valamit, mint a milyen nehezen önök értik meg azt, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 25. §-a szerint ez nem az ő dolguk, hanem a mi dolgunk, mert mi csak alkotmányos képviselettel és teljes alkotmányossággal kor­mányzott népekkel léphetünk ezen ügyekre nézve érintkezésbe . . . Ballagi Géza: A mi dolgunkat mi intézzük el. (Zaj.) Barta Ödön: . . . kellett ezt a kérdést érin­tenem azért is, mert benyújtandó határozati javaslatom egyik pontja erre is utal. Rosenberg Gyula: Hát lesz határozati ja­vaslat ? Molnár Jenő: Lesz bizony! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Lesz még húsz is! Barta Ödön: Ha t. képviselőtársam kissé türtőzteti magát . . . Pichler Győző: Még a szabad hajózásnál is lesz határozati javaslat! (Derültség.) Barta Ödön: Én igen szívesen odaadom t. képviselőtársamnak benyújtandó határozati ja­vaslatom szövegét előzetes átolvasás végett, csak ne méltóztassék türelmetlennek lenni. Már most áttérek az arányszámokra; nem akarok nagy részletezésbe bocsátkozni, csak rá­mutatok arra, hogy az általános népesség arány­száma fogadtatott el 1889-ben mint kulcs, a mely már hatályát vesztette. Hogy ezen kulcs Magyarországra nézve és Ausztriához viszonyítva milyen eredményeket szült, mert abstrakte van odaállítva, tekintet nélkül a népesség különböző képességeire és az állítási egyébkénti eredmé­nyekre — csak ugy összegezve az arányszámo­kat — mutatja a következő: Az általános né­pesség arányszámai szerint Magyarországra esett ezerből 427*5, Ausztriára pedig 572*5. Akár­melyik másik kombinácziót veszszük, a melyeket pedig ezen adónemek megállapításánál kombi­natMe kell figyelembe venni, mindenütt kedve­zőbb Magyarországra az eredmény, és mégsem azt fogadják el aránykulcsnak. Ha a 20—24 év közötti arányt veszszük, melyre már Rakovszky t. képviselőtársam hMat­kozott, akkor az az arány az, hogy 590 esik Ausztriára, 410 esik Magyarországra. Ha az állításra kötelezettek és. megjelentek arányát veszszük, akkor 594 esik Ausztriára, 406 Magyarországra. Ha a szükségletet veszszük, illetve a köve­telményeket, a melyekkel elénk állnak, akkor számításba kell venni az egész véderőre fordí­tott áldozatokat, és így az egész szükségletet össze kell számítani. Vagyis számításba kell venni az u. n. közös véderőhöz és egyfelől a honvédséghez, másfelől a Landwehrhez nyújtott anyagot is. Ha ezt összegezzük, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az összes 155.000 I ujonczjutalékból, miután 125.000, a mit kérnek, ' a felállított számok szerint, le kell vonni 15.000 25

Next

/
Thumbnails
Contents