Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-197
,197. országos ülés 1903 február i-én, szerdán. 191 anyagban is többet áldoz, mint a mennyit a helyes arány figyelemben tartása mellett áldoznia kellene, még azon arányt is számításba véve, a melyet kulcsul az 1899: VI. t.-czikkben a törvényhozás elfogadott és a mely aránykulcsot a t. kormány most fennálló törvényeink teljes negligálása mellett újból rá akar a nemzetre erőszakolni. Mielőtt azonban az arányszámokat kimutatnám, szükségesnek tartoni ezt az állitásomat, hogy az aránykulcs a javaslatban minden törvény ellenére van felhasználva és alkalmazásba véve, magából a törvényből kimutatni. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok idézetekkel élni, hisz mindenkinek, a ki ezekkel a javaslatokkal foglalkozik, ismernie kell a törvény főbb alapelveit és indokolását. Alapszik a törvény, mint minden közösügyes alkotás, a 67-iki kiegyezési művön. Az 1867: XII. t.-czikknek sokszor emlegetett és harczba vitt 25-ik szakasza szerint az alapfeltétel, melyhez ez a kiegyezési mű füzetett, az, hogy a teljes alkotmányosság ő Eelsége többi országaiban és tartományaiban életbe lépjen, mert Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármi közös viszonyokra nézve érintkezésbe. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát ha ez megakad! Barta Ödön: Ha megakad, akkor méltóztassék megkérdezni, mit rendel a magyar közjog, a mely azt mondja, Magyarország az 1723-ik évi I. és II. t.-cz. megalkotása előtt mint mindig önálló és független ország volt, a mely semmi néven nevezendő más országnak vagy hatalomnak alárendelve nincs és melynek ügyeibe semmiféle idegen hatalomnak beavatkozási joga nem volt, és akkor tessék ezt alkalmazni, akármilyen fájó szMvel fog is ez megtörténni. Nem esik ki a világ a maga sarkaiból, nem esik ki Magyarország a maga létének jogosultsági köréből, ha Ausztriában feje tetejére áll az alkotmányosság még jobban, mint a hogy azt eddigi feje tetejére állították. Én nem is ezt akartam a vita keretébe bevonni. Én nyugodtan, tárgyilagosan, tisztán a jog fonalán haladva akartam kimutatni, és ki is mutatom, hogy az 1889-ik évi VI. t.-czikkben alkalmazott aránykulcsnak további alkalmazása törvénytelen. (Halljuk! Halljuk!) Törvénytelen pedig azért, mert az 1867 : XII. t.-cz. 25. §-a nem tűr semmi néven nevezendő furfangos körűikertelest, (Igaz! Ugy van! szélsöbaloldalon.) hanem világosan megmondja, hogy a közös érdekű ügyekben Magyarország csak Ausztria népeinek alkotmányos képviseletével léphet érintkezésbe. Ez alkotmányos képviselete pedig Ausztriának senki más, mint az osztrák Reichsratb, mint az összes örökös tartományok képviselőinek gyülekezete. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Épen ugy, mint a hogy Magyarországot nem képviseli ilyen ügyekben t Magyarország kormánya, épen ugy nem képviselheti Ausztriát ezen alku terén a megvalósítás stádiumában a törvénynyé emelés kérdésében Ausztria kormánya, és nem pótolhatja az alkotmányos képviselettel való érintkezésben rejlő erőt és garancziákat egy ide-oda ingó, mozgó, mozgatható és eltávolítható osztrák kormánynak bármi néven nevezendő intézkedése. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Különösen az olyan kormányé, mint a mostani, mely nem parlamentáris kormány ! Barta Ödön: Nekem semmi közöm sincs ahhoz, hogy Ausztriának kormányát a többség kormányának nevezik-e, vagy hMatalnoki, vagy kompromisszum-minisztériumnak, vagy akárminek. Én — a vita kedvéért — azon a törvényes állásponton állok, a mely az önök létét biztosítja, a kiegyezésnek álláspontján, a melyet mi ostromlunk, de törvényerejűnek kell, hogy elfogadjunk, és azt állítom, hogy a népek képviseletével való érintkezésnek ily módon kijátszása, hogy a népek képviseletével való érintkezésben rejlő garancziák helyébe egy időleges osztrák kormánynak bármi néven nevezendő rendelete helyeztessék: ez egyenes ellentétbe helyezkedés az 1867. évi XII, törvényczikk szellemével, és így törvénytelen is. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A 14. §! Barta Ödön: Az a két erős pillér, a melyre Deák Ferencz a maga, művét felépítettnek hirdette, nem két gyarló kormány volt, hanem két nemzet. O azt hitte, hogy a két nemzet az a két erős pillér ; . . . (Egy hang a jobboldalon : Tévedés volt!) Tévedés volt? mi azt mondtuk, hogy tévesztés volt, mi tehát továbbmentünk. Ebből a két pillérből az egyik nem emel, nem funkczionál, és így mi a pillért pótló u. n. oszlopoknak, a kormányoknak nem látjuk azt az értékét, a melyet mi a pillérben magában felismertünk, vagy helyesebben,, melyet önök velünk fel akartak ismertetni. Álláspontjuk törvénytelen, mert méltóztassék megnézni, hogy a helyzet hogy áll? (Halljuk! Halljuk!) Az 1889-iki törvény hatálya lejárt. Ennek a törvénynek egyik rendelkezése az is, hogy a hozzájárulási arány a véderő számára a népesség aránya szerint állapittatik meg 10 évre és hatályát veszti 10 év múlva, mert fix határidőhöz van kötve és nem kell felmondani, mint a gazdasági kiegyezést. Ez az idő elmúlt, ez a kulcs tehát elvesztette értékét, elvesztette alkotmányos alkalmazhatóságának jogosultságát. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Valamint ezt a kulcsot a két állam törvényes képviseletének megegyezővé tett akaratnyilvánítása hozta létre, épen ugy ennek megváltoztatásához a két állam képviseletének egyértelmű hozzájárulása szükséges. Azt hiszem, ez