Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-196

196. országos ülés 1903 február 1-án, kedden. 167 részesült, a ti, mint a lapok irták, megelégedését fejezte ki, a mikor a kiegyezési tárgyalások megtörténtek. (Mozgás a bal- e's a szélsőbaloldalon.) Azt is tudom, t. képviselőház, hogy a t. miniszterelnök ur, a mikor 1889-ben Deák Ferencz hagyományait kellett megvédelmezni, a nagy hallgatók sorában volt, s nem tudok arra momentumot, hogy mikor a nemzeti aspirácziók megvalósításáról volt szó, bármikor valami nagyon exponálta volna magát. Akkor, t. ház, mondom, elismerem, hadügyi kérdésekben, ebben a ndi me tangere ügyben, valamit az ország részére kMinni csak ugy lehet, ha a kormány a korona előtt a legerősebben és leghatározottabban kifejti' azt, hogy a megterheltetés terén elértük azt a határt, a melyen túlmenni nem lehet, de alkotmányjogi szempontból is elért a militarizmus addig a határig, a hol már az abszolutizmus következik. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Annál a helyesebb szempontnál fogva, — talán nem az a helyes, hogy ily soká beszélek, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem az, hogy egyes hadügyi kérdésekkel foglalkozni most van idején, — mondom, ennél a helyes szempontnál fogva bátor leszek kiterjeszkedni egy kérdésre, s ez a hadügyminiszter kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloladlon.) Endrey Gyula: A honvédelmi miniszter csak adjutánsa a hadügyminiszternek! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Endrey rendeleteit várom ! Kapotsfy Jenő: Ferencz császárról tudjuk, hogy szerette az élezet, és a mikor a pénzügyi tönk idejében az emberek, kik gazdagon feküdtek le, másnap arra ébredtek, hogy semmijök sincs, ö mint jó nemzetgazda úgyszólván akkor alapította meg a dinasztiának vagyonát; mondom, ez a Ferencz császár, a ki szerette az élezet, a wagrami ütközet után, a mikor ítadetzkyt táborkari főnökké kinevezte, azt mondta neki, — nem magyarul, mert az egységes hadserege akkor flóreált legjobban, — azt mondta: »Nem hiszem, hogy ostobaságokat készakarva csinálna; erre nézve garanczia a karaktere ; a közönséges ostobaságokhoz meg már meg vagyok szokva.« T. képviselőház ! Távol legyen tőlem, hogy én ezt ily értelmében alkalmazzam, csak átvitt értelemben, és kérdem a t. honvédelmi miniszter úrtól, a kit nem akarok azzal megrágalmazni, hogy talán nemzeti érdekek és követelmények védelmében nem lehetett valami nagyon jó lábon a megbukott hadügyminiszterrel, kérdem tőle, hogy miként volt lehetséges alkotmányos államban, hogy 8 esztendeig olyan hadügyminiszter intézze a hadügy dolgait, a kiről a nekünk ugyan nem valami nagy barátunk, de katonai ügyekben kétségtelenül járatos újság, a »Reichswehr«, a következőket mondja. Nem akarom felolvasni, (Halljuk,! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) de a dolog veleje, hogy a hadügyminisztert ugy jellemezte, hogy basatermészet, fittyet hány az alkotmánynak, a sajtónak, nem respektálva a szabad gondolkozást, nem tűr önérzetet, és ugy kormányozza a hadsereget és annak tiszti karát, mint a basák a rájuk bizott tartományokat. Megírja róla, hogy erőszakos volt, a fegyelmet ugy gyakorolja, miut az önkényt, mint a rideg békókba zárt akaratelvonást. Feltétlen engedelmességet követelt, akár volt az észszerű, akár nem. Bámulja ez a lap azt, hogy hogyan tudott ez a miniszter 8 esztendeig a hadügy élén lenni, mikor annak rossz hatását érezte az adminisztráczió, a tiszti kar. Kimondja, hogy valami szarvashibákat nem követett cl, mert mint Ferencz császár mondta, hozzá voltunk szokva a közönséges dolgokhoz, de ezt nem az ő érdemének rótta fel, hanem az apparátusnak, mely akkor is jól fungál, ha a miniszter nem. A miniszternek vezetőnek, oktatónak, a szellemi főnek kellett volna lenni. Ezt a derék férfiút siratta el itt a t. miniszterelnök ur, mikor kimondta rá, hogy nagyon alkotmányos étzületü és Magyarország iránt nagyon előzékeny és minden tekintetben kifogástalan volt, és reméli, hogy az utódja is az. Jobban tudja a t. honvédelmi miniszter ur, mint én, hogy a jelenlegi hadügyminiszteri állásnak a betöltése egy régebben folyó harcz volt tulaj donképen, a mely a táborkari főnök és a hadügyminiszter közt folyt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ebbe a titokba nem vagyok beavatva! Kapotsfy Jenő: Mire lehetünk tehát elkészülve? Arra, hogy a mint a magyar kormánynak nem volt ereje és hatalma ahhoz, hogy ezen visszás állapotot a közös védelem szempontjából nyolez esztendő alatt megváltoztassa, ép ugy nincs a t. kormánynak iugerencziája arra, a mire pedig kellene lenni, a mi nekünk vitális érdekünk, hogy a hadsereg élére és vezetésére olyan egyén állittassék, a ki érzékkel bir az alkotmányosság, a nemzet kívánalmai, a népnek a java és mindazon alkotmányos kérdések iránt, melyekkel neki okvetlenül számolni kell, mint a közös néphadsereg vezetőjének és főnökének. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Engedelmeskedni a 48-as pártnak! Kapotsfy Jenő: Még csak egy kérdéssel, illetve felelettel vagyok adós, t. i. annak a beigazolásával, hogy igen sok és fontos irányban a 67-diki állapotokhoz, sőt azokhoz képest is, a melyek később következtek be, a midőn talán még az érzékenységi tekintetek jogosultabbak voltak nem csak retrográd irányban haladunk, de mutatkozik lépten-nyomon az, hogy a hadsereg igazgatásában vagy nem akarják respektálni még azokat a törvényes követelményeket sem, melyek meg vannak állapítva, vagy nem tudnak azoknak érvényt szerezni. Az 1889-diki vitánál, midőn az ellenzék garancziát követelt arra nézve, hogy szűk körben bár, de a tiszti vizsgáknál a magyar