Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-196

162 196 országos ülés 1903 február 3-áii, kedden. mel, hogy anyagi eszközöket adjunk rendelkezésére e czél elérése végett, azt a törvényhozás mindig szMesen megadta volna. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, én, a ki átnéztem e tekintetben gyenge eró'mhöz képest az egyes adatokat, nem akadtam olyan intézkedésre, a melylyel megkönnyítve lett volna az, hogy magyar szülők gyermekeiket a közös hadsereg képzőintézeteibe adják; sőt azt tapasztaltam a gyakorlatból is, hogy ez ment, ment, de igen sokszor igen nagy akadályokba ütközött, különösen a magyar nyelv szempontjából, és kedvét is szegte az illetőknek. Ehhez még, t. ház, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy nem lehet felállítani a tételt ugy, hogy csak akkor lehet az önálló magyar hadsereget kreálni, ha számszerűleg megvan minden egyes tiszt, a mennyi oda szükséges; mert én meg vagyok arról győződve, hogy a milyen a fegyelem, és a milyen az alkalmazkodási képesség a közös hadseregben, a legfőbb hadúrnak rendelkezése, ha megtörtént volna azelőtt, már régen azt eredményezte volna, hogy azok is magyar tisztek lettek volna, a kik talán nem születtek magyaroknak, és igen szMesen átalakultak volna egészen használható, jó magyar tisztekké. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Továbbá azt mondja Hieronymi t. képviselő ur, hogy igaz ugyan, hogy a jelen javaslat korderejét különösen pénzügyi szempontból megbírálni még ő maga sem tudja, de ezt nem tartja veszedelemnek, mert ha meg is szavaztatik a felemelt ujonczjutalék, azt a kérdést, hogy mikép használtatik fel, mily tempóban fognak az egyes uj formácziók és reformok keresztülvitetni, majd a delegáczióban fogja tanulmányozni, s ott fog arra vigyázni, hogy ez az ország anyagi érdekeinek lehető figyelembevételével eszközöltessék. Hát véges észszel, legalább az enyémmel, ennek a konzekvencziáját egész világosan nem látom, mert én arra még példát nem tudok, hogy mi valaha a katonai kormánytól visszakaptunk volna olyant, a mi annak legális utón megszavaztatott, sőt azt sem, a mi nem legális utón jutott hatalmi körébe. Hát képzelhető az, hogyha majd a t. delegáczió elé jön ez a kérdés, akkor oly határozatot fognak hozni, vagy legalább is oly intézkedést fognak tenni, hogy nem győződtek meg annak szükségességéről, vagy legalább is, ha bővebb megfontolás után azt látják, hogy akkora költségek merülnek fel, hogy ez a nemzet teherviselési képességével nem áll összhangban, akkor majd nem fogják megszavazni ujolag ezeket a költségeket, illetőleg ezeket a formácziókat? De kérdem az igen t. miniszterelnök úrtól, vájjon parlamentáris szempontból ennek a javaslatnak mostani tárgyalása teljesen megokolt-e ? A véderőtörvény revíziója nem történt meg. Az én felfogásom szerint lehet ugyan a dolgot úgyis magyarázni, hogy a prolongácziókhoz nem kell az osztrák alkotmányban megállapított kétharmad többség s hogy ez intézkedések életbeléptetéséhez a 14. §. is elégséges; azonban én azt hiszem, hogy a hol ilyen mélyreható reformok czéloztatnak, hol az anyagi megterhelés ekkora mértéke állíttatik elé, talán mégis helyesebb lett volna, ha már vártunk azokkal a taraczkütegekkel, — mint a t. előttem szóló kimutatta — már 25 év óta, t. i. az orosz-török háború óta, megvárjuk azt az időt, a midőn a véderőtörvény revíziója megtörténik, a melynek keretében talán lehetett volna — én nem vagyok akkora szakértő, hogy rá is tudnék mutatni — oly intézkedéseket tenni, hogy ki lett volna elégítve a hadügyi kormányzatnak követelése és kevésbbé lett volna megterhelve vele a nemzet teherviselési képessége pénz- és emberáldozatban. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Már öt év óta várjuk ! Kapotsfy Jenő: És, t, képviselőház, Hieronymi t. képviselő ur indokul még azt is felhozta, hogy majd akkorra jobban meg fogjuk bírálhatni, hogy a nemzet gazdasági ereje mennyire birja meg az uj terhet. Előttünk van, t. ház, a tisztviselők fizetésrendezése, a kiegyezési kérdés, a mely még parlamenti tárgyalás alá sem került, előttünk vannak a kereskedelmi szerződések, melyeknek hatását nincs olyan bölcs, a ki előre kiszámítani tudná, előttünk van sok oly függő kérdés, a melyek lényeges szervi összeköttetésben vannak a nemzet gazdasági fejlődésével, de melyeknek financzialiter számbavehető eredményéről ma még jóhiszemüleg senki biztos és pozitív képet nyújtani nem tud. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ki áll jót arról, t. ház, hogy nemcsak a katonai ujabb terhek miatt, hanem mert talán — mondjuk — ezeket még elviselhetné a nemzet, de az uj kiegyezés hatása miatt, az uj kereskedelmi szerződések, és az európai viszonyok folytán nem fognak-e még a gazdasági viszonyok minálunk sokkal — ha ugyan még lehet sokkal, — de mindenesetre rosszabbodni? (Ugy van! Ugy vam! a szélsöbaloldalon.) Itt van előttünk, t. képviselőház, egy régi tartozása a törvényhozásnak a tisztviselők irányában : a tisztviselői fizetések rendezése, itt van előttünk a felemelt udvartartás költsége; ezek mind olyan körülmények, a melyek egyáltalában nem indodolják a kérdésnek most való felvetését, annál kevésbbé, mert engem dogmaticze és okmányokkal, vagy nem tudom, mily pozitív bizonyítékokkal sohasem fognak arról meggyőzni, hogy akár a külpolitikai helyzet, akár az etnográfiai és geográfiai helyzet, a melyben örökké álltunk, épen azt indokolná, hogy e követelésekkel a katonai kormányzat most lépjen fel. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Vonjálc vissza! Egy hang balfelöl: Meg is teszik!) Áttérve már most, t. ház, a szőnyegen forgó javaslatra: ha én nem elégszem meg azzal, hogy tisztán katonai szempontból, tisztán adatszerüleg kezeljem a kérdést, e részben az én állás-