Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-196

160 Í96. országos ülés 1903 február 3-án, kedden. szintén készül taraczkütegosztályokat felállítani, mert meggyőződött róla. hogy lidit-lövedékei razans röppályájú tábori ágyúból lőve, fedett állásban levő ellenségben semmi, vagy legalább is igen csekély kárt okoztak. (Ugy van! jobbfelöl) Sőt ujabb időben még Törökország is felszerelte hadseregét taraczkütegosztályokkal, ha jól tudom, 12 cm. Krupp-taraczkkal. Ezen tényekkel szemben kell, hogy konstatáljam, hogy ezen taraczkok rendszeritósére égető szükség volt, mert tüzérségünk fejlesztésében úgyis visszamaradtunk súlyos gazdasági helyzetünk folytán; szegényebb ország lévén, természetszerűleg nem vehettünk részt abban az őrületes versenyben, melyet a tüzérség felszerelését illetőleg Francziaország inaugurált, mely a 70/71-i, a poroszokkal folytatott háborúban azon meggyőződésre jutott, hogy csak nagyszámú, kellően felszerelt és jó tüzérséggel lehet modern ütközetet megvívni. Németország ennek folytán már háromszor volt kénytelen tüzérségi uj formácziókat aktMálni, illetőleg tüzérségét igen erősen, rohamosan és óriási pónzáldozatok árán fejleszteni. A külállamok tüzérségének ilyetén fejlődése késztette had vezetőségünket és a delegácziót arra, hogy taraczkütegosztályokat rendszeresítsenek, illetőleg erre költségeket megszavazzanak (Ugy van! jobbfelöl.) és nézetem szerint, ezen taraczkütegosztályok felállításával már tovább várni sem lehetett, mert a közös hadsereg tüzérségét, mely eddigelé a kontinens első tüzérsége, és remélem a jövőben is az lesz, megfosztottuk volna azon szükséges segédeszközöktől, hogy ők az ellenséges tüzérséggel szemben, ha nem is jobb, de legalább is egyenlő fegyverekkel küzdhessenek. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek fellállitásának elmulasztásával vagy mellőzésével — a tüzérség harczképességének szempontjából — súlyos mulasztást követett volna el ugy a hadvezetőség, mint a delegáczió. (Ugy van! jobb felöl.) Ezeket óhajtottam a tisztelt képviselő ur megjegyzésével szemben a véderő-bizotíság álláspontjának védelmére előadni. A szőnyegen levő javaslatot különben, nehéz szívvel bár, mert súlyos gazdasági válságban vagyunk, de az ország területi integritása és a királyi trón biztonsága szempontjából szükségesnek tartom és elfogadom. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Kapotsfy Jenő! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal oldalon.) Kapotsfy Jenő: T. képviselőház! Mielőtt a szőnyegen levő javaslat méltatására áttérnék, b. Solymossy Ödön t. képviselőtársam egy megjegyzésére, jobban mondva, hozzánk intézett felhívására kívánnék reflektálni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a melyben ugyanis azt •hozta fel, hogy ne támadjuk mi folyton a közös hadsereg intézményét, mert ezáltal nemcsak a tekintélyt ássuk alá, de nagy elkedvetlenedést idézünk elő azon magyar tiszteknél, a kik ott szolgálnak és hazafias kötelességüket mindenkor és minden irányban teljesíteni készek. Hát, t. ház, ebben a kérdésben nagyon helyes a distinkczió. A mi pártunk soha nem támadta egyénileg azokat az atyánkfiait és magyar honosokat, a kik a közös hadseregben szolgálnak, hanem támadta az intézményt, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) támadta azon szellemnél fogva, mely ott uralkodik, és azon meggyőződésben, hogy az az intézmény ugy, a mint alkotva van, nem felel meg sem a nemzeti kívánalmaknak, sem azon czélnak, a melyért alkottatott, a nemzet sikeres védelmének, a külés belbiztonság megóvásának. Én azt hiszem, hogy mi akkor teljesítünk kötelességet, ha rámutatunk a hiányokra, hibákra, azokat nem akarjuk leplezni, és akkor teljesítünk kötelességet, mikor vindikáljuk az ország és a nemzet részére azokat a jogokat, a melyek bennünket a törvény alapján és ősi alkotmányunk alapján megilletnek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De még ha ezen indokból talán lehetne is a közös hadsereg intézményét némileg gyengébben támadni, eszünkbe kell, hogy jusson, hogy ennek a nemzetnek nem volt oly szenvedése, midőn annak alkotmánya és népe megtámadtatott, hogy ezen közös intézmény, melyet én csak a régi folytatásának tekintek, ne játszotta volna abban a legsötétebb szerepet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Midőn ezt kijelentem, hozzáteszem, hogy midőn látjuk, hogy azon magyar honosok, kik jelenleg a közös hadseregben szolgálnak, ott hazafias érzésüket, gondolkozásukat, alkotmányunkhoz való ragaszkodásukat megtartják, sőt ezt a maguk körében terjesztik is, tudatában vagyunk annak, hogy azok nehéz viszonyok között nehéz kötelességet teljesítenek és annál inkább érdemesek rokonszenvünkre és tiszteletünkre, s ezért nem félünk attól, hogy mi akkor, midőn a közös hadsereget mint intézményt támadjuk, ezeknek a kedvét szegjük a kötelesség teljesítésében. A másik, a mire ki akarok térni, az, hogy azt mondta a t. képviselőtársam, hogy kár nekünk a közvéleményben azt a hitet terjeszteni és megerősíteni, hogy a közös hadseregre fordított költségek okozzák a nép elszegényesedését és túlterhelését, mert vannak mások is, a mik ezt nagyobb mértékben elősegitik: ilyen az uzsora, a drága igazságszolgáltatás és apálinkaMás terjedése stb. Ebben igaza van a t. képviselőtársamnak ; csak az adresszben tévedett, mert ezt a figyelmeztetést ahhoz az oldalhoz kellett volna intéznie. (Helyeslés, a szélsöbaloldalon.) B. Solymossy Ödön: Én nem figyelmeztettem a pártot, csak felhoztam általánosságban! Kapotsfy Jenő: T. képviselőtársam azt a kormányt támogatja, melynek módjában van ezeken a bajokon segíteni és mégsem segít; és mert magának t. képviselőtársamnak is módjában van ezeket a kérdéseket határozati javaslatok alakjában saját pártjánál mintegy forszí-