Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-195
195. országos ülés 1903 január 31-én, szombaton. 155 gyaláson a m. kir. budapesti tud.-egyetemi törvényszéki orvostani intézetre vonatkozólag olyan esetek nyertek bizonyítékot, melyek arra mutatnak, hogy ezen intézet vezetése nem történik a megkívántató rendben ? 2. Van-e tudomása arról, hogy az ezen intézet szabálytalanságai ügyében már egy izben folyamatba tett fegyelmi vizsgálat oly felületesen vezettetett, hogy a nyilvánosságra jutott adatok szerint egyik legfontosabb tanú vallomása jegyzőkönyvbe nem vétetett, sem a jegyzőkönyv vele alá nem íratott ? 3. Szándékozik-e a miniszter ur ezen ügyben ujabb szigorú vizsgálatot tartani: gondoskodni a visszaélések vagy mulasztások megszüntetéséről ; s szándékozik-e eljárásáról a háznak jelentést tenni ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Meg méltóztatik engedni, hogy erre az interpelláezióra azonnal válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól vettem ki a t. interpelláló képviselő ur beszédéből, ő is részben a kérdés személyi részével, t. i. a felmerült panaszokkal foglalkozott, részben magával az intézettel is, a mennyiben jelezte, hogy az intézetnél a megkívántató rend nincs meg, a mit ő a sajtó-esküdtszéki eljárást illető hírlapi közleményekből merit és bizonyos jayitó intézkedéseket nélkülözhetetleneknek tart. Én is tehát válaszomat két részre osztom. (Halljuk! Halljuk!) Először foglalkozom a dolognak személyi részével, t. i. a felmerült vádakkal és másodszor magával az intézet feladatával és annak reformkérdéseMel. A személyi részre nézve legyen szabad a t. képviselőházat a következőkről értesítenem: Csorba István ottani intézeti szolga ellen többrendbeli panasz és följelentés érkezett az egyetem rektorához, a ki erre a szabályszerű fegyelmi eljárást ellene megindította; ezen fegyelmi eljárás során meghozatott az ítélet, a melyben a szolga elbocsátásra Ítéltetett, és pedig igen súlyos vétségek miatt, a hullakezelés körül elkövetett szabálytalan eljárás, hMatalos állásával való többrendbeli visszaélés, előzetes feddések eredménytelen volta miatt: szóval a fegyelmi vétségek egész halmazata fordult elő. Itt mellékesen megjegyzem, — mert méltóztatott mondani, hogy fölületesen vezettetett a fegyelmi eljárás és hogy aláírás nélkül maradt egy jegyzőkönyv, — hogy én betekintettem az iratokat és mondhatom, hogy a tanuk mind aláirtak vallomásaikat, kMéve Csorba Istvánnét, a ki megtagadta az aláírást, ezt a megtagadást azonban Margitay jegyző a jegyzőkönyvre nem irta rá — méltóztatik látni, egészen hMen adom elő a tényeket. Csorba István, az elbocsátott szolga Ajtay tanár ellen emelt panaszt és pedig igen súlyos, mondhatom, a büntető- törvénykönyvbe ütköző vádakkal lépett fel; pl. az egyik vád az volt, hogy az intézet, czéljaira szállított berendezési tárgyakat és anyagokat a saját czéljaira fordítja, a második, hogy a szolgaszemélyzetet az intézeten kMüli álló munkára alkalmazza, hullarészeket kever a trágya közé, a hullaöltöztetési pénz egy részét a maga számára tartja meg. Ezek kétségtelenül igen súlyos vádak, és a midőn Csorba az ellene hozott ítélet ellen fölebbezéssel élt a minisztériumhoz és a minisztérium az Ítéletet jóváhagyta, az Ajtay tanárra vonatkozólag felhozott vádakra nézve maga a tanár ur hMatott fel arra, hogy az ellene emelt vádak megtorlása ezéljából a szükséges lépéseket tegye meg, mert hisz az exceptio veritatis, a sértő állítás valódiságának bebizonyítása meg lévén engedve, ott magának vagy elégtételt szerez, vagy bebizonyíttatnak ezek a tényállítások és akkor azoknak következései levonandók. A mikor Ajtay tanár erre már felhMatott, ez a felhívás tárgytalanná vált azért, mert Csorba maga tette meg a följelentést a rendőrségnél, tehát bűnvádi útra terelte a kérdést. A rendőrség áttette ezt a följelentést a királyi ügyészséghez, a mely a nyomozást teljesítette és kimondta, hogy az Ajtay ellen emelt vádat teljesen alaptalannak találja és a bűnvádi perrendtartás 101. szakasza 3. pontja alapján a nyomozás folytatását beszüntette. Most a »Független Hirmondó», gondolom, kőnyomatos lap, azokat a vádakat, a melyeket föl is olvastam, és a melyek miatt bűnföljelentés tétetett, de melyekre nézve a kir. ügj r észség a nyomozást megszüntette, közölte, és ekkor a tanár ur sajtópert indított. A sajtóper folyamán az Ítélet meghozatott; hMatalosan az ítélet még nincsen kezemben, de ugy tudom, hogy becsületsértés miatt az illetőt elitélték. Azonban kezemben van a budapesti törvényszék vádtanácsának végzése, a mely ezt mondja (olvassa): »Minthogy pedig az inkriminált közlemény a dr. Ajtay Sándor elleni rágalmazás vétségének ismérveit tűnteti fel, a melybe a becsületsértés vétsége szubszidiárius jellegénél fogva beleolvad és minthogy az állított tények valódisága a megejtett vizsgálat során beigazolást nem nyert, a vádtanács a rendelkező rész szerinti vád alá helyezést indokoltnak látta«. Mondom, t. képviselőház, hogy az esküdtszék ítélete nincs még kezemben; én is csak a lapokból tudom, azonban kijelentem — és azt hiszem, ez megnyugtathatja a t. képviselőházat, hogy én a bűnügyi iratokat át fogom kívánni és ha azokból arról győződöm meg, hogy olyan mozzanatok merültek fel, a melyek további eljárást igényelnek, azokat hMatalos kötelességemhez képest természetesen a legnagyobb készséggel teljesíteni is fogom. Most, t. képviselőház, áttérek magára az orvostani intézetre, a melynek állapotait szintén felhozta az igen t. képviselő ur. Mindenekelőtt, t.képviselőház, tisztában kell lennünk azzal,hogy mi a tulajdonképeni czélja ennek az egyetemi orvos20*
